Juhász László mk. őrnagy, Pintér István mk. alezredes

Az ABV felderítő eszközök fejlődési irányai a 21. század első évtizedében

Modern világunkban az ABV veszélyek köre széleskörűvé vált, az azok kimutatására és azonosítására vonatkozó erőfeszítések mind nagyobb technikai kihívást jelentenek. Az ismert vegyi- és különösen a biológiai ágensek száma gyarapodik, tulajdonságaik változása újabb követelményeket támaszt az ABV felderítés eszközrendszerével szemben. Cikkünkben azt a célt tűztük ki, hogy a nemzetközi - főként amerikai - és a hazai főbb fejlesztési törekvéseket bemutassuk, azok összevetésével feltárjuk a 21. század elején az ABV felderítő rendszerek evolúciójában zajló folyamatokat. Ezekből következtetésekre jutunk a további hazai fejlesztések, beszerzések lehetséges irányaira.

Az ABV védelem “elkerülés” elve magába foglalja az ABV felderítés, átvizsgálás, kimutatás, azonosítás, valamint a riasztás és értesítés feladatait. A lehető legkorábbi riasztás az ABV szennyezés elkerülésének kulcsa. A stacioner objektumok és a szennyezés behatása alá kerülő csapatok számára a kimutatás, az azonosítás megvalósítása fontos tényezővé válik. Ennek érdekében foganatosítani kell a további folyamatos tevékenységet biztosító védelmi rendszabályokat, valamint az érintett terület, felszerelés, személyi állomány gyors felderítését és mentesítését.

A rendszerben levő ABV felderítő eszközrendszer nagysága és minősége ideális esetben a fennálló ABV veszélyeztetettség, illetve a fegyveres erők várható feladatainak függvénye. A pénzügyi források szűkös volta korlátozza a lehetőségeket, így e probléma áthidalása fontos feladat.

A sugárfelderítés az ABV felderítés kevésbé problematikus részét képezi. Az atomfegyverek elterjedését követően a sugárfelderítő eszközök rövid időn belül megjelentek. Kidolgozták a mérési eljárásokat, a harcászati alkalmazási elveket. Nagy előny, hogy a mérés helyén az adatok a műszereken azonnal leolvashatók. A jelenlegi csapateszközeink alapvetően az atomfegyverek alkalmazásának körülményei között kialakuló sugárzási viszonyok mérésére kalibráltak és az érvényben lévő háborús normáknak megfelelően biztosítják a hiteles adatokat. A változtatás igényét két fő tényező indukálja. Egyrészt a különböző balesetek lehetőségének figyelembevételével, a békeidőszakban alacsonyabb szinten megállapított sugárterhelési normák miatt szükséges a jelenleginél érzékenyebb, izotópszelektív mérőműszerek alkalmazása, amelyek nem kizárólag a gamma, hanem az alfa, béta és neutron sugárzás kimutatására is alkalmasak. Biztosítani kell az adatok lokális leolvasásán, és az adatok manuális küldésén túl azok automatikus továbbítását is. A hazánkban működő stacioner AMAR rendszer jó példa ennek megvalósítására. További követelmény az eszközök miniatürizálása. Kisebb, egyszerűbb eszközök logisztikai kiszolgálása jelentősen könnyebb, a ráfordítandó fajlagos fenntartási, javítási költségek alacsonyabbak.

A vegyi és a biológiai felderítés kérdéskörének vizsgálata lényegesen bonyolultabb, mint a sugárfelderítés esetében. Napjainkban a harctéren alkalmazható mérgező harcanyagok, illetve egyéb ipari jellegű mérgező anyagok nagy száma megnehezíti a csapatszinten elvégzendő kimutatási feladatokat. A korszerű biológiai ágensek és a bonyolult vegyi anyagok között számos esetben nem húzhatunk éles határvonalat. A jövőben a felderítési feladatok, a kimutatási eljárások közeledése, integrálódása várható. A fő követelmény az, hogy valós idejű képet kapjunk lehetőség szerint az összes ismert, vagy feltételezhető vegyi, vagy biológiai harcanyag jelenlétéről, hiányáról, jellemzőiről még azok hatásának küszöbszintje alatt.

Nemzetközi kitekintés

Az Amerikai Egyesült Államok kutatói nagy pénzügyi, illetve infrastrukturális lehetőségekkel rendelkeznek, publikációik széleskörűen elérhetők, eredményeik a nemzetközi színtéren mérvadónak számítanak, így célszerűnek tartottuk azokat részletesebben bemutatni.

Az USA hadseregben az ABV felderítést az ABV védelem “szennyezés megelőzése” elvének részeként tekintik. Az ABV felderítő eszközök fejlesztésére vonatkozó elképzelések és tervek, részét képezik a folyamatosan megújuló doktrínális elveknek. Az idevonatkozó tervek rövid-, közép- és hosszú távon ismertek. A haderőnemek eltérő szükségletei a felderítő eszközök fejlesztésében is megmutatkoznak. Van speciálisan egy, vagy néhány haderőnemre jellemző műszertípus, míg számos eszköz minden haderőnem csapatainál megtalálható. Vizsgálódásunk szempontjából legcélszerűbb azon fejlesztések áttekintése, amelyekben alapvetően a szárazföldi haderőnem és a légierő igényeire keresnek megoldásokat.

A vegyi felderítés eszközeinek fejlesztése.

A vegyi pontfelderítésre széleskörűen alkalmazott ACADA (Automatic Chemical Agent Monitor – Automata vegyi ágens monitor) felváltására fejlesztik a JSLSCAD (Joint Service Lightweight Integrated Stand-off Chemical Agent Monitor – Egységes Könnyű integrált vegyi ágens távmonitor) műszert. Lehetőséget nyújt a passzív távfelderítő üzemmódra és képes menet közbeni kimutatásra is. Alapkiépítésében a rendszer súlya mintegy 20kg. A változó igényeknek megfelelően átalakítható. Páncélos járművekbe építhető változata ellátható 360° x60° tartományban üzemelő letapogatóval. Helikopterre, illetve pilóta nélküli légi járműre gömbcsuklóval szerelhető fel.


1. sz. ábra Egységes Könnyű
integrált vegyi ágens távmonitor

A Szárazföldi haderő, a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság közös fejlesztési terveiben szerepel az “Egységes könnyű ABV felderítő rendszer” (Joint Service Light NBC Reconnaissance System) megalkotása. Ez alapvetően egy műszerkészletet jelent, amelyek közül csak a várható feladatnak megfelelő eszközöket telepítik a kiválasztott járműbe. Az elképzelések között két telepítő készlet szerepel, könnyű és közepes. A könnyű változat külföldi béketámogató műveletekben, a közepes pedig páncélozott járműben történő alkalmazásra használható. A jól ismert FOX ABV felderítő jármű, amely önmagában is egy komplex rendszert alkot, további fejlesztés alatt áll. Felszerelik vegyi távkimutatást lehetővé tevő eszközzel, fejlesztik az adatfeldolgozást lehetővé tevő elektronikai rendszereit.

Az amerikai haderőben követelményként jelent meg egy ivóvíz ellenőrző készülék, ami annak köszönhető, hogy az ABV terrorcselekmények során az ivóvíz szennyezése, illetve mgfertőzése könnyen elképzelhető. A műszer kifejlesztése folyamatban van (Joint Chemical Biological Agent Water Monitor – Egységes vegyi- és biológiai ágens monitor). A megfogalmazott igények szerint képesnek kell lennie a forrásvíz, a vízvezetékrendszerek, valamint a víztisztító berendezések ellenőrzésére. A szárazföldi haderő és a Légierő egyidejű riasztást és azonosítást lehetővé tevő eszközt rendelt. A JSWILD (Joint Service Warning and Identification LIDAR Detector – Egységes Riasztó és Azonosító LIDAR Detektor) lézerbázisú távfelderítő rendszer, amelyet a mérgező cseppek, aeroszolok és gőzök kimutatására fejlesztenek. A rendszer minden mérgező ágens kimutatására képes, bármely halmazállapotban, továbbá lehetőséget nyújt a biológiai ágensek kimutatására is mintegy 1-5 km távolságig.

Biológiai felderítés.

A műszeres, rövid idő alatt végrehajtható biológiai felderítés eszközrendszerének fejlesztésére jelentős hatást gyakorol az a tény, hogy az ABV, köztük kiemelten a biológiai terrorizmus általi, valósnak megítélt fenyegetettség ösztönzőleg hat a kutatásokra. Jellemző módon az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be a biológiai felderítő eszközök és rendszerek fejlesztése és rendszeresítése terén. A biológiai ágensek eltérő tulajdonságaik következtében ez rendkívül nehezen valósítható meg. A már rendszerben álló BIDS (Biological Integrated Detection System – Integrált Biológiai felderítő Rendszer) mindössze négy ágens (lépfene, pestis, botulin toxin és Staphylococcal Enterotoxin B) kimutatására alkalmas. A “Biológiai védelem Egyesített Programiroda” (Joint Program Office for Biological Defense) koordinációjában jelenleg kilenc különböző biológiai felderítési programon dolgoznak.

A vegyi távfelderítésben már alkalmazott LIDAR technológia kibővítése biztosítja a biológiai anyagok kimutatását műszeres detektálás segítségével. Az USA hadseregében eddig az alábbi biológiai felderítő eszközöket rendszeresítették:

A “Bejárati Pajzs” (Portal Shield) szenzorhálózatból álló rendszer fejlesztése a közeljövőben fejeződik be. Rendeltetése szerint a létfontosságú objektumokat védelmezi a meglepetésszerű biológiai támadással szemben. A biológiai pontfelderítés eszköze lesz a JBPDS (Joint Biological Point Detection System – Egységes Biológiai Pontfelderítő Rendszer). A rendszerbe állított BIDS által alkalmazott vizsgálati tesztek továbbfejlesztésére elindították az un. “Kritikus Reagens Program”-ot (Critical Reagent Program), amelyben megvizsgálják a biológiai felderítés eszközeiben és az egészségügyi ellenőrzésben számba vehető antitest-, antigén- és gén alapú reagenseket. A “Technológiák Továbbítása” (Technology Transfer) program keretében a gyakorlatba is átültetik a biológiai kimutatás területén áttörésnek minősülő technológiákat.

Középtávon kívánják megoldani a biológiai ágensek elleni korai riasztást. Erre egy könnyű, automatizált szenzorhálózat fog szolgálni, amelyben a hamis riasztásokat az egyes szenzoradatok fúziójával fogják kiküszöbölni.

Hosszabb távon, koncepcionálisan egy egységes vegyi és biológiai felderítő eszköz létrehozásában gondolkodnak. A tervezett eszköz neve: “Egységes Vegyi Biológiai Univerzális Detektor” (Joint Chemical Biological Universal Detector). Az elképzelések szerint miniatürizált, multi-technológián alapuló automata rendszer lenne, amely kezelőszemélyzet segítségével, vagy a nélkül valósítaná meg az összes vegyi. és biológiai ágens kimutatását, a csapatok automatizált riasztását és értesítését, a vegyi- és biológiai támadás adatainak folyamatos jelentését. A vegyi és biológiai felderítés integrálása egy eszközbe általános törekvésnek mondható. A “Valós idejű Integrált Biológiai és vegyi Ágens Kimutató Rendszerek” (4WARN – Real Time Integrated Biological and Chemical Agent Detection Systems) egy olyan műszercsalád, amelyek széles spektrumban képesek az ágensek valós időben történő kimutatására és azonosítására. Ilyen műszer a “Kanadai Integrált Biokémiai Ágens Kimutató Rendszer” (Canadian Integrated Biochemical Agent Detection System – CIBAD). Érdemes részletesebben is ismertetni a készüléket, mert jól tükrözi a fejlődésben követhető trendeket:

 


2. sz. ábra “Kanadai Integrált Biokémiai Ágens Kimutató Rendszer”

A riasztás és kiértesítés megoldása egyébként is elsőrendű fontosságú az ABV szennyezés elkerülése szempontjából. E feladat sikeres megvalósítása érdekében a haderőnemek megegyeztek abban, hogy egységes riasztási és értesítési hálózatot hoznak létre, biztosítva a szükséges hardver és szoftver elemeket (Joint Warning and Reporting Network – Egyesített Riasztási és Értesítési Hálózat). A tervek szerint e hálózat kompatíbilis lesz a C4I hálózatokkal, bár azt nem helyettesíti. Az első fázis munkálatait 1998-ban kezdték meg, ami a szoftverkörnyezet fejlesztésében nyilvánult meg. A második fázist, a hardver és szoftver integrációját 1999-ben kezdték el. Az ABV felderítő rendszerekre fordított összegek magas részaránya az ABV védelmi összkiadásokhoz képest – mintegy 50% - arról tanúskodik, hogy ezen a téren sok irányban végeznek kutatási fejlesztési tevékenységet.

A haderőnemek egyesített kutatásain túl számos egyéb tevékenységet végeznek az ABV felderítő eszközök fejlesztése terén az egyes haderőnemek speciális igényeinek megfelelően. Külön figyelmet érdemelnek a “Védelmi Vezetőkutató Projektek Hivatala” (Defense Advanced Research Projects Agency – DARPA) által fémjelzett programok – a Biológiai Hadviselés Elleni Környezeti Szenzorok, a Élőszövet Alapú Bioszenzor Program, a Mikrofluid Molekuláris Rendszerek és a Kórokozó Genom Szekvencia.

Biológiai Hadviselés Elleni Környezeti Szenzorok Program (DARPA BW Defense Enviromental Sensors Program). Olyan technológiai eljárásokat fejlesztenek, amelyek lehetővé teszik a biológiai ágensek multiplex azonosítását. Az adenazin foszfátokat (ADP, AMP, ATP) felhasználó technológiák növelik a kimutatás érzékenységét. A multiplex technológia folyamatos fejlesztés alatt áll. A végső cél az, hogy a biológiai harcanyagok családjának, genus-ának és speciális tulajdonságainak meghatározása egyetlen biológiai chip bázisán valósuljon meg. Folyamatban van olyan miniatűr tömegspektrométer kifejlesztése, amely alkalmazásával lehetővé válik a biológiai harcanyagok és egyéb szennyezők folyadéknélküli azonosítása. E rendszerek lehetővé teszik a biológiai szenzorok felügyelet nélküli üzemeltetését. A felvázolt kimutatási technológiák kifejlesztése mellett olyan eljárások is fejlesztés alatt állnak, amelyek a biológiai harcanyagok virulenciájáról és életképességéről nyújtanak információt.

Élőszövet Alapú Bioszenzor Program (DARPA Tissue-Based Biosensors Program). E program keretében azt vizsgálják, hogy milyen módon valósítható meg a sejtek és élő szövetek felhasználása olyan szenzorként, ami érzékelné a vegyi és a biológiai toxinokat. A sejtek és szövetek alkalmazása által a vegyi és biológiai toxinok széles skálája behatásának (mechanizmus és aktivitás) olyan funkcionális tulajdonságaira lehet következtetni, mint annak megállapítása, hogy az ágens élő, avagy élettelen, mesterséges úton előállított, illetve más eszközökkel (antitestek, nukleinsav-szekvencia) nem detektálható. A program céljai:

A program az ideg- és immunsejtek, valamint szövetek detektorként való alkalmazására összpontosít. Szándékuk szerint az ilyen típusú sejtek és szövetek átalakításával kikísérletezik az optimális szenzort és elkészítik a prototípus eszközöket a tesztelésre és kipróbálásra.

Mikrofluid Molekuláris Rendszerek (DARPA Microfluidic Molecular Systems Program). Fejlesztés alatt olyan mikro analizátorok, amelyekben mikrofluid, chip méretű technológiákat alkalmaznak. A biológiai ágensek immun-, vagy szövetelemzés, DNS analízis technológiáin alapuló gyors detektálásának alapja az automata mintavétel és minta-előkészítés. Hogy ezeket a folyamatokat miniatürizált multiplex detektáló rendszerekbe csökkentsék, chip méretű mikrofluid komponenseket kell kifejleszteni. Ilyen mikrofluid komponensek és eszközök, mint a chip méretű mikropumpák, szelepek, elemi szeparációs filterek, fluid kölcsönös kapcsolatok, a hibrid mikrocseppek fluid manipulációja, az ellenőrzött keverés és adagolás stb.jelenleg fejlesztés alatt vannak. Számos prototípus, mint például a programozható mikrofluid távszenzor rendszer jelenleg tesztelés alatt áll.

Kórokozó Genom Szekvencia (DARPA Pathogen Genome Sequencing Program). E programban a biológiai hadviselésre alkalmas anyagok azon részeit, alkotóelemeit kutatják, amelyek a megbetegedésért felelősek. A kórokozó, illetve ártalmatlan, de összetételében az előzőekhez hasonló genomok részletes vizsgálatával kívánják elérni, hogy a detektálás és az azonosítás hamis riasztásai alacsony szintűek legyenek. E munka hozzájárul a nem hagyományos kórokozók elleni ellenrendszabályok kifejlesztéséhez.

Egyéb fejlesztések

Az orosz fejlesztésekből napvilágot látott a KDKhR-1N típusjelzéssel ellátott ABV felderítő harcjármű leírása. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kutatások fő iránya ott is a távfelderítő képességek kialakítás. A fő hangsúlyt a mérgező harcanyagok lézerbázisú kimutatására fektették. E szerint a KDKhR-1N a vegyi csapásokat valós időben állapítja meg, meghatározza a toxikus ágensek és aeroszol felhők koordinátáit és paramétereit, rádión, illetve vezetékes eszközön továbbítja az eseményt, illetve a riasztást a csapatvezetési rendszerbe.


3. sz. ábra A KDKhR – 1N ABV felderítő harcjármű

Következtetések

Az ABV felderítő eszközök terén bemutatott nemzetközi tendenciák analíziséből az alábbi következtetéseket lehet levonni:

Az ABV felderítő eszközrendszer hazai fejlesztése

A vegyi és sugárfelderítő eszközrendszer helyzete 1980-ban

Az eszközrendszerrel szemben támasztott “nemzeti” követelményrendszert ebben az időben a KGST katonai szabványaiból és a Varsói Szerződés (VSZ) Technikai Tanácsa által elfogadott Egységes Általános Harcászati Műszaki Követelményekből származtatták. A feladatok csak “háborús” tevékenységre vonatkoztak. A tömegpusztító fegyverektől elszenvedett csapások hatásainak előrejelzése, a terjedés előrejelzése, a szennyezett terep felderítése, az elszenvedett sugáradag mérése, a mentesítés hatékonyságának vizsgálata tartozott ide. A Magyar Néphadsereg rendszerében tulajdonképpen a kor (keleti) technikai színvonalán minden eszköz rendelkezésre állt ezen feladatok végrehajtásához. Lássuk ezen eszközöket szakterületek szerint:

Fejlesztési koncepció a 80-as évek elején

Az eszközrendszer vázlatos ismertetéséből látható, hogy a fő feladat ekkor még nem az eszközrendszerben tátongó lyuk betömése volt, hanem a folyamatos technikai korszerűsítés mellett egy integrált felderítő rendszer kialakítása amely képes adatgyűjtésre és feldolgozásra, valamint a szabályzatok szerinti értékelésre is. A tervek szerint ez lett volna a K-80 automatizált vegyi és sugárfelderítő rendszer. A rendszer koncepciója a fejlesztési téma több mint egy évtizedes története során többször változott, hiszen közben a hadsereg és a harcászati elvek is változtak. Volt támadó és védő taktika, hadosztály – ezred, illetve hadtest - dandár szervezés. Így változott a rendszerben integrálandó felderítőjárművek száma és típusa, valamint a központ funkciója is. A rendszer fejlesztése az alkalmazott digitális adatátvitelre alkalmatlan rádió és a számítástechnika akkori hazai fejletlensége miatt kudarccal végződött ugyan, de a téma részeként kifejlesztett VS BRDM-2 vegyi és sugárfelderítő harcjármű rendszeresítésre került és ma is az ABV felderítő rendszer alapeszköze.

Ezalatt a felderítés egyes szakterületein folyt a korszerűsítést célzó fejlesztés. Például a nukleáris támadás jelzésére kifejlesztésre került az AM-2 atomrobbanás paraméter meghatározó berendezés, amely a fényvillanás és a hang közötti időből becsülte a robbanás hatóerejét.

Sugárzásmérő műszer direkt fejlesztése ekkor nem folyt, mivel a meglevő eszközök kielégítették a hadsereg igényeit. A detektor korszerűsítésére irányuló kutatások azonban zajlottak. Ez olyan félvezető detektor létrehozását célozta amely alkalmas magas gamma háttérben alfa és béta felületi szennyezettség mérésére (Ez detektorként nem volt sikeres, de később az IH-90 műszer alapja lett). Új elven működő sugárzásmérőket, amelyek alkalmasak voltak kormeghatározásra is ekkor a Polgári Védelem igényére fejlesztettünk (SVJ, SZÉM) [ 1] .

Ebben az időszakban a katonai vezetés egyik fő veszélytényezőként értékelte a harcászati szintű nukleáris fegyverek alkalmazását. Ilyen volt például a fokozott sugárhatású fegyver (neutronbomba) is. Nagy volumenű munka folyt ezért a gamma és neutron sugárzás elnyelt dózisának mérésére alkalmas önleolvasó doziméter kifejlesztésére (IH-24). 1987-re kiderült azonban, hogy egyetlen eszközzel a VSZ által EHMK-ban meghatározott követelményeket kielégíteni nem lehet, és a Szovjetunióban spektrális neutronsugárzó térben elvégzett kísérletek kudarca után a fejlesztést leállították.

A vegyijelzők területén sikert értünk el a gyors vegyijelzőknél (mai NATO terminológiával pontdetektorok). A rendszeresítésre került GVJ-1, differenciál ionkamra elven működő, két Am-241 sugárforrást felhasználó eszköz, beépítésre került a VS BRDM-2 harcjárműbe is. A szennyezett, porleválasztott levegőnek a detektorhoz való eljuttatása azonban csak egy tíz évvel későbbi kiegészítő fejlesztés során valósult meg. A 80-as évek közepén, a kort messze megelőzően kezdődött egy vegyi távfelderítő eszköz fejlesztése. Ez az “NBC stand off detektálás” ma is a NATO kiemelt programjai közé tartozik. Kialakításra került (91-re) egy helikopter fedélzetre tervezett szén-dioxid lézeres kísérleti minta, amely LIDAR (lézer radar) elven működött, infravörös tartományban heterodin detektálással [ 2] . Bár az utóbbi évtizedben vegyi anyagok detektálására a passzív infra eszközök kerültek előtérbe, az Egyesült Államokban biológiai harcanyag felhők nagytávolságú detektálására ma is hasonló eszközöket fejlesztenek. A LIDAR ugyan az MH-ban nem került rendszeresítésre, de az eszköz ma is működőképesen létezik, több nemzetközi összehasonlító vizsgálaton vett részt.

A 80-as évtized elején került kifejlesztésre és rendszeresítésre a TMF-2 tábori meteorológiai felszerelés, ami az AMAR rendszer részeként ma is a működő vegyivédelmi eszközrendszer része.

“Csernobil” - a szemléletváltás kezdete

1986-ban robbanás történt a csernobili atomerőműben. Európa szerte számtalan helyen mérték a sugárzást, próbálták meghatározni a radioaktív szennyezettséget. A mérési eredmények nagy része azonban összehasonlíthatatlan volt. Különbözőek voltak a mértékegységek, az alkalmazott mintavételi és mérési módszerek, elrendezések. Mivel a hadseregeknél voltak a legnagyobb tömegben sugárzásmérők, ezeket is minden országban fel akarták használni mérések elvégzésére. Keveredett a katonai sugárzásmérés, a környezetvédelmi mérések és az orvosi sugárvédelmi célú sugárzásmérés fogalom és feladatrendszere. Az év második felében megtartott szakmai konferenciák után a vegyivédelmi vezetés és a HTI számára egyaránt kikristályosodott a feladat:

Mit jelentenek ezek részletesen? A többcélúság azt jelzi, hogy a vegyivédelem által használt műszereket (és itt már nem csak a sugárzásmérőkről, hanem a vegyi jelzőkről is szó van) nem csak háborúban kell használni, hanem egyéb környezetvédelmi és balesetelhárítási célra is. Ezt a célt szolgálja például a sugárzásmérőknél az alsó méréshatár kiterjesztése. Az, hogy hitelesített műszereket kell használni ma már, majd egy évtizeddel a mérésügyi törvény megszületése után evidenciának tűnik, de az akkori gyakorlatban (KGST szabvány szerinti kalibrálás) sok változást okozott. A röntgen és a Ci helyett az SI által meghatározott gray, sievert és a Bq használatához az embereknél is generációváltásra volt szükség, hiszen sokan, sokáig még mindent “visszaszámoltak”. Magyarországon azonban ez viszonylag gyorsan végbement. Ma meglepődve tapasztalhatjuk, hogy NATO szabványok, elsősorban az USA-ban rendszerben levő régi eszközök használhatósága érdekében, milyen engedményeket tesznek ezen a területen. A szabványosított mérési módszereken például az 1 m magasan mért dózisteljesítmény, a sugárszint fogalmának elfogadását, a szennyezettség mérések geometriájának szabványosítását és a mintavételi és feldolgozási folyamatok egységesítését értjük.

Fontos megemlíteni, hogy ekkor kezdődött az AMAR rendszer és a HAVARIA laboratórium kialakítása.

Az ebben az időszakban indult konkrét fejlesztések:

Az IH-90 sugárszint és szennyezettségmérő műszer a 80-as évek elejének detektor fejlesztésére épült. Fő feladata, a VSZ terminológiája szerint, a terepen, nagy gamma háttérben, az alfa és a béta sugárszennyezettség mérése. Mivel benne rejlett a lehetőség alkalmassá lett azonban téve a természetes háttér nagyságrendjében levő sugárszintek mérésére. Igaz kompromisszummal, 30 perc körüli mérési idővel. Ez később, amikor az AMAR rendszer sugárzásmérő szondájaként próbálták alkalmazni, számtalan hiba forrása lett. Ez azonban előre látható volt, ezért indult az IH-31 M sugárszintmérő műszer fejlesztése, amely egy gyorsabb működésű, hat párhuzamos félvezető detektort alkalmazó eszköz volt. Két perc alatt mérte meg a természetes hátteret. A rendszerváltás időszakában azonban, a VILATI nem volt képes olyan megbízhatósággal előállítani az eszközt, amely az akkor már működő AMAR rendszerbe történő beépítését lehetővé tette volna. Nem beszélve arról, hogy a KGST piac beszűkülése miatt, ekkor már válságba került a hazai félvezető detektor gyártás is. A megoldást később a GM (Geiger-Müller) cső felhasználására történő áttérés jelentette.

A Csernobilt közvetlenül követő évek egyik jelentős fejlesztése volt a Vegyivédelmi Laboratóriumi Gépkocsi. Egy pótkocsis tehergépjárműre az első felépítményben helyeztük el a vegyi laboratóriumot, a pótkocsin a radiológiai laboratóriumot. A vegyi laboratórium alapvető műszere egy hazai fejlesztésű GC-MS (gázkromatográf - tömegspektrométer), a radiológiaié egy sokcsatornás gamma spektroszkópiára és béta aktivitásmérésre is alkalmas szcintillációs mérőhely. Az alkalmazott szoftverek is mind hazai fejlesztésűek voltak. A minták mérésre történő előkészítése egy, a jármű melletti, oldalsátorban történt meg. Az, hogy az eszköz nem került rendszeresítésre, véleményem szerint két alapvető okra vezethető vissza. Az egyik a pótkocsis tehergépjármű alacsony szintű mozgékonysága. A másik, hogy az akkor is éppen átszervezés alatt álló vegyivédelmi csapatok nem tudtak megfelelő szintű kezelőszemélyzetet kiállítani, még a csapatpróba végrehajtására sem. Néhány évvel később, a HAVÁRIA laboratórium, az AMAR rendszer működtetése és a Vegyivédelmi Információs Központ létrehozása során vált elfogadottá a Magyar Honvédségnél, hogy ezen szakterületi feladatok nem hajthatók végre egyszerű, néhány hónap alatt kiképzett sorállománnyal, csak magasan képzett hivatásos katonák (elsősorban mérnökök) összehangolt munkájával.

Ezen időszakban kezdődött az új elven működő gyors vegyijelzők fejlesztése. A GVJ-3 kísérleti mintája ionkromatográfként üzemelt, mint a később külföldről megvásárolt CAM és RAID műszerek. Az AVJ-3 kísérleti minta fotoakusztikus elven működött. A mérgező harcanyagokon kívül mindkettő alkalmas volt ipari mérgek kimutatására is. Hazai fejlesztésük a BME-vel együttműködve megtörtént, haditechnikai ellenőrző vizsgálataikat elvégeztük. A gyártó bázist azonban nem sikerült kialakítani a rendszerváltás időszakában bekövetkezett vállalat csődök és átalakulások miatt.

A 90-es évek fejlesztései

A 90-es évek elején a további hazai fejlesztéseket szinte kizárólag az egyetlen megmaradt vállalatra, a felszámolás után újjá szervezett Gamma Műszaki Rt-re alapozhattuk. Így a fejlesztések súlypontja eltolódott, a vállalat fő profilja, a sugárfelderítő műszerek irányába.

A legjelentősebb fejlesztések:

Az igénylő és a HTI céltudatosságát jellemzi, hogy az RPVS berendezésen kívül a többi mind rendszeresítésre (alkalmazásba vételre) került. Az RPVS önmagában kiváló berendezés, de mivel a nemzetközi kooperációban fejlesztett pilóta nélküli repülő nem lett rendszeresítve, így további alkalmazása még nyitott kérdés.

Vegyük sorra a fenti eszközök fejlesztését. Az IH-32 automata járműfedélzeti sugárszintmérő műszer és az RPVS sugárfelderítő légi és földi berendezés tervbe állítása az IH-90 sugárszint és szennyezettségmérő műszer és a VLG vegyi laboratóriumi gépkocsi csapatpróbája alatt történt. Mindkettő elsősorban nagy terepszakaszok gyors felderítését, felmérését szolgálja. Azonos szondát használnak 2 félvezető detektorral és egy GM csővel.

Az RPVS gyors nagyságrendi becslést ad 500 m Gy/h feletti földi sugárszintű területről, egy 160 km/h-val repülő pilóta nélküli eszköz fedélzetéről. Elsősorban akkor alkalmazandó, ha nem akarjuk, hogy a kezelő állomány sugárkárosodást szenvedjen és a gyorsaság a döntő tényező. Az eszköz szoftveresen figyelembe veszi a magassági gyengítési tényezőt, az időjárási és terepviszonyokat. GPS-es helymeghatározást alkalmazva digitális térképen jeleníti meg a sugárszint értékeket.

Az IH-32 automata járműfedélzeti sugárszintmérő műszer a természetes háttérsugárzástól képes a sugárszintet mérni a VS BRDM-2 harcjármű hullámtörőjére elhelyezett szondával. A mérés így független a sugárzás energiájától és a harcjármű estleges szennyezettségétől is. A kiértékelő műszer fogadja a GPS rendszer adatait is. Képes on-line adattovábbításra, vagy egy felderítés adatainak tárolására az utólagos kiértékelés érdekében.

Az IH-95 sugárszint és szennyezettségmérő műszer fejlesztése BM igényre kezdődött, de az IH-90 sugárszint és szennyezettségmérő és az osztrák SSM-1 műszerek hibáinak értékelése után az MH is magáévá tette az igényt, majd részt vett a részletes harcászati-műszaki követelmények megfogalmazásában. Ez a műszer már csak egy 10 anódos GM csővet használ. Az anódok kapcsoló üzemű táplálása lehetővé teszi a 7 nagyságrendű mérési tartomány átfogását. A műszer a hordtáskában sugárszintmérőként, abból kivéve szennyezettségmérőként üzemel, mivel a dozimetriai szűrők a hordtáskában vannak elhelyezve. Elfogadtuk viszont azt az enyhítést, hogy a legmagasabb sugárszint tartomány nem mérhető ezzel az eszközzel, hiszen a gyalogosan felderítő katona az elfogadhatatlanul nagy elszenvedett sugáradag miatt úgysem mehet a legszennyezettebb terepszakaszokra. A műszer fejlesztése nagyon sikeres volt, hiszen amellett, hogy ezüstérmet nyert a 25. Genfi Találmányi Kiállításon, viszonylag nagy sorozat is készült belőle.

Az évtized sikerei közé tartozik az RDC-3 kiértékelő korszerűsítés, amellyel nagyszámú dozimétert lehetett rendszerben tartani. A fotoelektron sokszorozó alkalmazása lehetővé tette a mérési tartomány lefele két nagyságrenddel való kiterjesztését.

A VSMF mintavevő felszerelés kifejlesztésével és rendszerbe állításával egy NATO szabványoknak is megfelelő berendezést nyertünk.

A leírtakból látható, hogy amíg a 80-as években egy kompakt eszközrendszer egyes elemeinek korszerűsítése folyt, addig a 90-es években az eszközök valamilyen célra való alkalmatlanságából a rendszeren támadt lyuk betömése volt inkább a cél. Nem került azonban napirendre egy új mobil vegyi és sugárfelderítő rendszer fejlesztése, bár hiánya ma is egyértelmű.

 

Jövőkép és fejlesztési irányok

A Magyar Köztársaság 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz. Ez változást jelent a Magyar Honvédség feladatrendszerében, hiszen az országvédelem klasszikus feladatain kívül részt kell vállalnia a Szövetség kollektív védelmében, illetve konzultációk után, egyedi parlamenti jóváhagyással, a “nem 5. Cikk” szerinti akciókban (békeműveletek). A Szövetség 1999-ben elfogadott új “Stratégiai koncepció”-ja egyik fő veszélytényezőként értékeli a tömegpusztító NBC fegyverek és technológiák ellenőrizetlen terjedését. Megállapítja többek közt, hogy a Szövetség perifériáján agresszív államok juthatnak ilyen eszközökhöz, illetve nem állami kézbe kerülhetnek ilyen eszközök (terrorizmus). Kiemeli a biológiai fegyverek terjedésének veszélyét. Nem csökken a világon az ipari és nukleáris létesítmények baleseteiből, sérüléseiből származó veszélyeztetés sem. Az országvédelemben és a békeműveletekben résztvevő csapatoknak tehát védettnek kell lennie ezen veszélyforrások ellen, illetve a felderítés hatékony végrehajtása után, lehetőség szerint el kell kerülniük a veszélyforrásokat műveleteik végrehajtása során.

A fentiek tükrében hogyan fogalmazhatók meg a fejlesztés új típusú feladatai? Elsődlegesen tudományos és kutató háttér bázis biztosítása a Magyar Honvédség feladata végrehajtásának támogatására. Ezen belül részvétel a NATO Kutatási és Technológia Fejlesztési Szervezet (RTO) munkájában, valamint a szabványosításban, annak érdekében, hogy a hazai kutató-fejlesztő bázis bekapcsolódjon a szövetségi együttműködési tevékenységekbe. A lehetőségekhez mérten csatlakozás a hosszú távú fejlesztési programokhoz. Az NBC felderítési szakterületen ilyen hosszú távú fejlesztési program elsődlegesen a biológiai felderítés feltételeinek megteremtése és az NBC stand off (táv) detektálás. Ehhez kapcsolódik a különböző repülőeszközökre (pilóta nélküli repülő, helikopter, műhold) telepíthető távérzékelők fejlesztése, illetve az ezek működésével kapcsolatos kutatómunka.

A rövid távú fejlesztésekkel kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy napjainkban zajlik a Magyar Honvédség egészét érintő “Stratégiai Felülvizsgálat”. A vegyivédelmi csapatok átalakuláson mennek keresztül. Szervezeti kereteik változnak, létszámuk csökken. Ellentmondás ugyanakkor, hogy a NATO 1999-es “Stratégiai koncepciója” szerint az NBC tevékenységek felértékelődnek. Ez már középtávon feszültségekhez fog vezetni. Rövidtávú fejlesztéseinknél tehát elsődlegesen az kell legyen a célunk, hogy megőrizzük megmaradó csapataink működőképességét, valamint lehetőség szerint fenntartsuk az iparban megmaradt fejlesztő és gyártó kapacitást, például a NATO együttműködésekbe való bevonással.

Tudomásul kell azonban venni, hogy a kis létszámú hadsereg ellátására ezen a szakterületen sem minden eszköz gyártható Magyarországon. A hadsereg fejlesztése külföldi eszközök beszerzését is kell, hogy jelentse. A hazai fejlesztőre, így a HTI-re hárul azonban a feladat, hogy a beszerzések minőségét biztosítsa. Ez jelent követelményállítást a mintákkal szemben, jelenti a vizsgálatokat és jelenti a gyártás minőségbiztosítását is. Az eszközök rendszerbe illesztése, integrálása is fontos feladattá válik.

Mindezen feladatokat a Magyar Honvédségnek, mint igénylőnek, a fejlesztőknek és a gyártóknak a 80-as, 90-es években megszokottól eltérő irányítási és vezetési rendben kell megvalósítania, hiszen a HM és a vezérkar integrációjának keretében jelenleg körvonalazódik a termelői és a fogyasztói logisztika struktúrája.

 

Felhasznált irodalom: