Fekete Károly mk. őrnagy:

A Magyar Köztársaság kommunikációs infra-struktúrája a Távközlési törvény tükrében

Bevezetés

Széles körben elfogadott nézet, hogy a konvergencia a technológia szintjén történik. Vagyis, hogy a digitális technológia most már lehetővé teszi, hogy a tradicionális és az új kommunikációs szolgáltatásokat - legyen akár hang, adat, hang- vagy képanyag szolgáltatás - több különböző hálózaton keresztül nyújtsák.

A piacon jelenleg folyó tevékenységek azt sugallják, hogy a konvergencia által érintett szektorok üzemeltetői élnek a technológiai fejlődés által biztosított új lehetőségekkel hagyományos tevékenységeik megerősítése és új tevékenységek beindítása érdekében. A távközlési-, a média- és az információ-technológiai szektorok kölcsönös termék- és platform-fejlesztésre, valamint kölcsönös szektorbeli résztulajdonra törekednek. Az új szolgáltatások kialakulásától és a jelenlegi szolgáltatások fejlesztésétől az átfogó információs piac olyan bővülését várják, amely a polgár számára új útvonalakat biztosít és Európa gazdag kulturális örökségére, innovációs képességére és kreatív ambícióira épít, ugyanakkor gerjesztik a katonai műveletek irányítása, vezetése terén az újabb és hatékonyabb kommunikációs szolgáltatások iránti igény kialakulását.

Napjaink kommunikációs platformjai, és különösen az Internet globális jellege olyan kulcsot ad, amely megnyitja a világgazdaság további integrálódásának ajtaját. Nemcsak Magyarország számára nyit lehetőségeket és biztosít kihívásokat, hanem szomszédaink számára is Közép- és Kelet-Európában, és még tágabb értelemben, a fejlődő világban. A globalizáció ezért a jövőbeni fejlesztések kulcstémája, mivel az európai változásokat az egész világon történő fejlesztések tükrözik.

Ha a Magyar Köztársaság ezeket a változásokat egy olyan törvényhozási gyakorlattal és jogi környezet kialakításával tudja kezelni, amely inkább támogatja és nem pedig hátráltatja a változási folyamatot, akkor a munkahelyteremtés és a növekedés egy olyan erőteljes motorját alkottuk meg, amely szélesíti a fogyasztói választékot és elősegíti a kulturális sokféleséget. Ha ennek nem vagy nem kellő gyorsasággal tesz eleget, akkor fennáll annak a kockázata, hogy a magyar állampolgárok a világ vállalkozásai, felhasználói és kormányai által felkarolt inforciós forradalom külső, lassú sávjában kényszerülnek haladni. A kormányok és a politikai döntéshozók ezért kulcsszerepet játszanak az ilyen környezet kialakításának biztosításában, így a jövőbeni kommunikációs szabályozási keretrendszer döntő jelentőséggel bír.

Az Európai Unió már átfogó keretrendszert dolgozott ki arra nézve, hogy hogyan kezeljék a távközlésnek a monopóliumról a teljes mértékben kompetitív jellegre való áttérését 1998 január 1-jétől. Egy olyan keretrendszert is kidolgoztak, amely a műsorszórásra irányuló belső piacot támogatja.

A helyes szabályozási keretrendszert véleményem szerint ezen meglévő eredményeken belül kell ma Magyarországon megfelelően megteremteni. A megoldások keresése közben azonban figyelembe kell venni az érdekek teljes körét a konvergencia által érintett különböző szektorokban, így különös tekintettel a kormányzati-védelmi szektor érdekeit és specifikus kommunikációs igényrendszerét is.

A Magyar Köztársaság kommunikációs infrastruktúra fejlesztésének stratégiai lépései

1949 és 1988 között Magyarországon központi tervgazdálkodás volt és az állam közvetlenül irányította a gazdaságot, a kommunikációs infrastruktúra fejlesztése pedig nem kapott prioritást. Így például 1988-ban a telefon sűrűség Magyarországon csak 8,1 fővonal volt 100 lakosra, vagyis csupán 25%-a az európai átlagnak (32/100).

Az 1989-es magyarországi politikai változásokat követően az ország egységes távközlő hálózata vonatkozásában egy intenzív távközlési fejlesztés kezdődött. A gyors fejlődést a piacgazdaság létrehozása, az Európához történő csatlakozás és a telefónia iránti elfojtott igényekkel való szembesülés tette szükségessé. A megoldás kulcsa -mint európai népnek- a magyarországi szükségleteknek megfelelő távközlési szint elérése volt 2000 előtt. A hiánypótlás kielégítésének sorrendje a több-fázisú fejlesztési stratégia lépések voltak.

  1. . 1990 és 1993 között a távközlés fejlesztése főként az országos digitális távközlési infrastruktúra létrehozását célozta meg, amely a következő időszakban a mennyiségi fejlesztés alapja volt. A beruházások, amelyek a bevételek három negyed részt tették ki, lehetővé tették egy nagykapacitású digitális gerinchálózat lefektetését, amely 54 primer központtal kapcsolódott össze. Ennek az országos gerinchálózatnak a legfontosabb részei az egymódusú optikai szálas kapcsolatok, kisebb részei a digitális mikrohullámú rendszerek. Budapesten, a fővárosban egy digitális átkérő hálózatot hoztak létre, amely optikai és mikrohullámú digitális berendezéseken alapszik. 1991-től kizárólag digitális központokat telepítettek.
  2. . 1994 és 1997 között, az üzleti ügyfelek számára történő legfontosabb új szolgáltatások bemutatását leszámítva, a legmagasabb prioritást a telefonszolgáltatások intenzív mennyiségi fejlesztése kapta, és 1997-re a telefon hálózat teljes automatizálása befejeződött. Ebben az évben elvárták, hogy a telefonok iránti effektív igényt kielégítsék. A tervet az országos gerinchálózatban az SDH technológia és a budapesti átkérő hálózat bevezetésével, valamint a regionális hálózatok beruházásaiban való aktív részvétellel kezdték (TEL, METRAN, stb.).
  3. . 1997 és 2000 között a stratégiai fókuszpont eltolódott az üzleti hírközlés fajták és az információval kapcsolatos szolgáltatások elterjesztésének, valamint a szolgáltatás minőség és választék továbbfejlesztésének irányába, viszonylag csökkentett tarifák mellett.
  4. . 2000-et követően, a fő hangsúlyt a fejlett telekommunikációs szolgáltatásokra kell helyezni, beleértve a csúcstechnológiát alkalmazó intelligens szolgáltatásokat és olyan személyi távközlési szolgáltatásokat, mint a szélessávú ISDN multimédia szolgáltatások.

A stratégiai lépéseket követően 1997-ben a telefon sűrűség meghaladta a 26 fővonalat 100 lakosra, a digitalizáció mértéke pedig túllépte a 66%-ot. 1997 elejére a telefon szolgáltatások automatizálása befejeződött és a várakozási lista gyakorlatilag megszűnt. A telefon sűrűségre tekintettel, a CAGR (kombinált éves növekedési arány) a '80-as évek 5,6%-ához képest a '90-es években meghaladta a 14%-ot.

1995 végén Magyarországon a mobil rádió telefonok elterjedtsége 2,6% volt, 1996 végén 4,7 előfizető jutott 100 vonalra, az elterjedtség 1997-ben meghaladta a 6%-ot. Az utóbbi években az Internet host számítógépek és terminálok száma megduplázódott, ugyanúgy, mint a fejlett ipari országokban.

A Magyar Köztársaság kommunikációs rendszerét szabályozó törvények

    1989-ig a távközlési szabályzás a központosított tervgazdálkodás fő koncepcióját követve az állami tulajdonban levő monopol szervezeteket favorizálta. Az 1964/II Posta Törvény megállapította, hogy a postai és távközlési kérdések állami tevékenység körébe tartoznak.

    A távközlési szolgáltatások (beleértve a rádió és televíziós műsorszórást is), ezen felül a postai szolgáltatásokkal együtt, egyetlen állami tulajdonban levő szervezettel voltak biztosítva és szabályozva, a Magyar Postával. A frekvencia gazdálkodás és az elektromágneses összeférhetőség tesztelése is a Magyar Posta feladata volt. A Törvény és rendelkezései felhatalmazták a Magyar Postát a kijelölt távközlési hálózat engedélyeinek első számú felügyeletével.

    Az első távközlési fejlesztés a Világbank és az Európai Beruházási Bank kölcsönén alapult kredit egyezménnyel, és 1990-ben lett aláírva. A külföldi befektetők elvárásainak megfelelően a posta és a távközlés közötti kereszt-finanszírozás befejeződött. Első lépésként a működési és szabályzási funkciók lettek szétválasztva 1989-ben, amikor a Közlekedési Minisztérium, a Közlekedési, Hírközlési és Vízgazdálkodási Minisztérium (KHVM) hivatali elődje átvette a szabályzási funkciókat, majd két hatóságot hoztak létre: a Posta és Távközlési Főfelügyeletet és a Frekvencia Gazdálkodási Intézetet.

    1990-ben a postai, távközlési szolgáltatásokat és a műsorszórást szétválasztották három vállalat létrehozásával: Magyar Távközlési Vállalat (MATÁV), Magyar Műsorszóró Vállalat (később átnevezték Antenna Hungáriának) és Magyar Posta Vállalat. Ezalatt az időszak alatt mindhárom szervezet állami tulajdonban maradt és később mindegyiket részvénytársasággá alakították át.

    Az utóbbi néhány évben a Magyar Parlament részéről új törvények kerültek megfogalmazásra és elfogadásra, amelyek biztosították a szabad piacgazdaság létrehozásának törvényes keretét, illetve a Magyar Köztársaság kommunikációs rendszerének működési, jogi feltételeit.

Koncessziós törvény

Az 1991 évi XVI. Koncessziós Törvény deklarálta, hogy az állami tulajdon kezelésének egyik lehetséges útja ezen jogok koncessziós szerződésekkel való átadása megfelelő vállaltoknak. A távközlés területén ezek a tevékenységek a következő szolgáltatásokat foglalják magukban:

Meghatározta a műsorelosztás, műsorszétosztás, műsorszórás, valamint az országos műsor szórása fogalmakat, melynek megfelelően:

Műsorelosztás:

A műsorszolgáltató által előállított jelek egyidejű, változatlan továbbítása vezetékes (kábeles) hálózaton vagy nem műsorszóró rádiótávközlő rendszeren a műsorszolgáltató telephelyétől, illetőleg a műsorszétosztó hálózat végpontjától elkülönült szervezet közbeiktatásával az arra jogosult felhasználó vevőkészülékéhez, a tíznél kevesebb vevőkészülék csatlakoztatására alkalmas hálózat segítségével történő jeltovábbítás kivételével. Nem minősül műsorelosztásnak, ha a tevékenység a telekhatáron belüli vezetékrendszeren valósul meg (pl. társasházban).

Műsorszétosztás:

A műsorszolgáltató által előállított jelek vezetékes (kábeles) hálózaton, továbbá földfelszíni vagy műholdas nem műsorszóró rádiótávközlő rendszeren tartalmában változatlanul történő egyidejű eljuttatása rádió és televízió műsorszóró adókhoz, illetőleg műsorelosztó hálózatokhoz.

Műsorszórás:

Földfelszíni vagy műholdas rendszerrel végzett egyirányú rádiótávközlési eljárás – megfelelő vevőkészülékkel rendelkező, elvileg korlátlan számú felhasználónak szánt – hangok, képek vagy egyéb természetű adások továbbítására.

Országos műsor szórása:

Olyan műsor szórása, amelynek vételkörzetében az ország népességének legalább fele lakik.

A Koncessziós Törvény ugyanakkor megteremtette a távközlési szektor privatizációjának a lehetőségét és meghatározta az állami tulajdonjog minimális részét.

Távközlési törvény

Az 1992 évi LXII Távközlési Törvény az állam felelősségét a következőkben jelölte meg:

A törvény a távközlési szolgáltatásokat két csoportra osztja:

a) koncesszión-alapuló szolgáltatások, amelyek a koncessziós törvényben vannak felsorolva, ahol a kiadott koncesszió aktuális száma és alkalmazási területe a Minisztérium által definiált (KHVM);

b) versenyen alapuló szolgáltatások, az összes egyéb szolgáltatás, ahol az összes nem-koncessziós üzemeltetők számára az engedélyeket az egységes felügyelet garantálja.

A Távközlési Törvényt 1997-ben módosították az időközben elfogadott törvényekkel való összhang céljából az 1997. évi LXV. törvénnyel.

Az Egységes Hírközlési Törvény

      A hírközlési szolgáltatások elérhetőségének és azok szabad áramlásának biztosítása érdekében, az információs társadalom hírközlési infrastruktúrájának továbbfejlesztése céljából előkészítés alatt áll a 2000. évi Egységes Hírközlési Törvény (EHT). Jelenleg a 8. munkaváltozat kidolgozása történt meg.

      A törvényjavaslat így az információs társadalom infrastruktúrájának működését, fejlődését szolgáló, innovatív és európai szemléletével alkalmas arra, hogy annak közigazgatási egyeztetése megkezdődjön, és elfogadása esetében ráépüljenek a különleges feltételeket igénylő az alkalmazást elősegít részletszabályok, valamint a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény idevonatkozó determinációinak oldását követően a műsorterjesztést érintő rendelkezések.

      A törvény tervezet meghatározza a hírközléssel kapcsolatos állami feladatokat, az állami feladatokat ellátó intézményrendszert, az állami és hatósági eljárások rendjét; a hírközlési piac működésének alapvető szabályait, a hírközléssel összefügg tevékenységet végzők, a szolgáltatók, a szolgáltatást igénybevevők, a felhasználók jogait és kötelezettségeit; és a hírközlési tevékenységgel, szolgáltatással összefüggő egyéb szabályokat.

      A törvény, amely az 1992. évi szétválasztást követően ismét egységes formába fogja a távközléssel és a postai szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatokat. Ezen belül kiemelten kezeli az állami feladatokat, melyen belül differenciál a Kormány, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács,és a hírközlési hatóság( a Főfelügyelet) teendőit illetően.

      Az EHT kiemelt figyelmet fordít a hírközlési és hálózati szerződésekre. Új kategóriaként definiálja a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót, melyre fokozott kötelezettséget ró.

      Meghatározza az eszközhasználati szerződés, a hozzáférési szerződés, a távközlési előfizetői szerződések és a postai szolgáltatási szerződés tartalmát.

      A hírközlés védelme szempontjából a rádiózavar elhárítást a következőképpen fogalmazza meg: Hírközlőberendezést, valamint minden olyan berendezést amely működése közben nagyfrekvenciás jelet vagy mellékhatást kelt, úgy kell üzemben tartani, hogy az más zavarérzékenység szempontjából egyébként megfelel villamos és elektronikus berendezés működésében zavart ne okozzon.

      Pontosítja, újrafogalmazza és definiálja az EHT alkalmazásában a hírközlésre vonatkozó fogalmakat, többek között a Bérelt vonal, a Frekvenciagazdálkodás, a Hírközlési szolgáltatás, a Korlátos erőforrás, a Mobil rádió-távközlési szolgáltatás, a Nagyfrekvenciás mellékhatás, a Postai szolgáltatás és a Rádió-távközlőberendezés fogalmát.

      A hírközlésről szóló törvény téziseinek közzétételét követően megindult – és a 8. változatig tartó – közel öt hónapos törvény előkészítési folyamat az Európai Unióban bevált gyakorlat szerint akként zajlott, hogy abban mindazok részt vehettek, akik érintettek lehettek.

      A postai szabályok közül a tervezetben szereplő legalapvetőbbek szintén az információs társadalom infrastruktúrájának minősülő postai hálózati és logisztikai rendszer fejlődését segítik elő. Így a távközléssel való együttes megjelenésük ennek az alágazatnak a fejlődését is célozzák.

       

Frekvencia gazdálkodásról szóló törvény

A polgári és kormányzati felhasználású rádió-hírközlés elektromágneses spektruma feletti ellenőrzés -beleértve Magyarország területét- az állam reszortja. A Parlament elfogadta az 1993 évi LLXII törvényt a frekvencia gazdálkodásról, amely definiálta a frekvencia gazdálkodással kapcsolatos feladatokat, többek között a következők szerint:

A Rádióról és Televízióról szóló törvény (Média törvény)

Az 1996-os I. számú Rádióról és Televízióról szóló törvény törvényerőre emelkedését hosszú vita előzte meg annak a hosszadalmas folyamatnak a következtében, amíg a jelentősen eltérő nézetek és a különböző érdekek nem közeledtek egymáshoz. A törvény tartalma biztosítja:

Ezt a törvényt kötelező alkalmazni a Magyar Rádió és Televízió műsoraiban és azok sugárzása során. A törvény -előírásainak végrehajtására- egyebek mellett biztosítja néhány intézménynek és felügyeleti funkciónak a létrehozását is.

Rendeletek

A fenti törvényekkel összhangban, kormány és miniszteri rendeletek, nyilatkozatok kerültek kiadásra és kimunkálásra. A már hatályban levők közül a legfontosabbak -a teljesség igénye nélkül- a következők:

Az új legális keret lehetőségeit követve az utóbbi néhány évben a távközlési piacon számottevő változások történtek. A Távközlési Törvény a koncessziós szolgáltatások terén nem határozott meg semmilyen különleges szolgáltatási monopóliumot, csak felügyeleti jogot adott a Minisztérium (KHVM) számára a résztvevők számának és hatáskörének definiálásához.

Meghatározta többek között a következő -a távközlést alapvetően meghatározó- hálózati kategóriák fogalmát:

Közcélú távbeszélő hálózat:

Olyan távközlő hálózat, amely az állandó helyű szolgáltatás-hozzáférési pontok között lehetővé teszi 0,3–3,4 kHz közötti hangfrekvenciás jelek átvitelét többek között

– távbeszélő beszéd-összeköttetések felépítése és fenntartása,

– legalább 2400 bit/s sebességű modemes adatátvitel (ITU-T ,,T'' és ,,V'' sorozatú ajánlásai) útján.

A hívott előfizető elérése a nemzeti, illetőleg nemzetközi számozási tervben rögzített választási eljárás útján lehetséges.

Különcélú távközlő hálózat:

Zárt felhasználói csoportot alkotó igénybevevők által használt távközlő hálózat, amelyen elsődlegesen azok belső távközlési forgalma bonyolódik.

Saját célú hálózat:

Olyan távközlő hálózat, amelyet egy adott vállalkozás vagy személy kizárólag saját távközlési igényeinek kielégítésére használ.

Zártcélú hálózat:

Kormányzati, nemzetbiztonsági, igazságszolgáltatási, közbiztonsági és védelmi érdekeket szolgáló – rendeltetésük szerint elkülönült – távközlő hálózatok és berendezések együttese, amelyek kizárólagosan a speciális igények kielégítését, az e célra létrehozott szervezet és technika működését szolgálják.

Figyelemmel a közcélú távbeszélő szolgáltatásra, a többszereplős piac kerete a következőképpen lett meghatározva:

Következésképpen az ország 54 primer körzetre lett felosztva, mindegyik saját területi kóddal. Egy primer körzet tekinthető a helyi távbeszélés koncessziós egységének.

Országos és helyi telefon koncessziók

      A Távközlési Törvény meghatározta a helyi koncessziók engedélyezési eljárását. Ennek megfelelően a primer körzetben a törvényességi jogkörrel felruházott személy kezdeményezheti a Minisztériumnál a helyi távbeszélő koncesszió kiírását. Ezt az eljárást 1994-ben alkalmazták először, amikor a Minisztérium egy tendert hirdetett meg 25 primer körzetben a PSTN-re. A kiértékelés eredményeként közülük 18-ban 9 részben külföldi tulajdonú konzorcium nyert. 13 távközlési vállalatot alapítottak, úgymint az Emitel (3 primer körzet), Déltáv (2), Hungarotel (2), Digitel 2002 (2), Monor-Tel (1), Jász-Tel (1), Kelet-Nógrád Com (1), Pápatel (1), Rába-Com (1), Dunatel (1), Egomcom (1), Kisdunacom (1), és a Bakonytel (1). A MATÁV, mint országos hatáskörű üzemeltető 5 primer körzetben nyert és két másik, úgynevezett kieső primer körzet maradt a MATÁV-nak. (A törvényeknek megfelelően azokon a területeken, ahol senki sem szándékozik távbeszélő szolgáltatásokat nyújtani, a MATÁV-ot bízzák meg azzal).

      A Helyi Távbeszélő Üzemeltetők (LTO) (jelenleg az ország távbeszélő előfizetőinek körülbelül 12%-át szolgálják ki) 1995-ben a koncessziós szerződések keretében kezdték meg tevékenységüket. Az LTO koncessziós szerződés lehetővé teszi a távközléssel kapcsolatos szolgáltatások biztosítását 25 évig, de csak 2002-ig kizárólagos joggal.

      A MATÁV 25 évre nyerte el a helyi távbeszélő koncessziókat mindösszesen 36 primer körzetben, beleértve a fővárost, az országos koncessziót nagytávolságú hívásokra és a nemzetközi szolgáltatásokat, de kizárólagosan csak 8 évre.

      Az összes távbeszélő koncesszió-tulajdonos (MATÁV és az LTO-k) kötelesek több, mint 15,5%-os növekedési arányt elérni, és 1997 januártól az előfizetői igények 90%-át kötelesek hat hónapon belül kielégíteni, 98%-ot tizenkét hónapon belül az összes primer körzetben. A Szállítási, Hírközlési és Vízgazdálkodási Minisztérium felső árhatárt állapított meg a következő néhány év tarifikációs szabályzása érdekében.

A MATÁV, mint üzemeltető privatizációja

      A rendeletek értelmében a privatizáció céljából a MATÁV-ot 1991 végén részvénytársasággá alakították át. A koncessziós törvény lehetővé tette az állami tulajdonrész csökkentését 25% + 1 szavazat erejéig. A MATÁV privatizációjának első fázisa 1992 elején kezdődött és 1993 december végén fejeződött be. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen a Deutsche Telekomot és az Ameritech Internationalt tartalmazó MagyarCom Konzorcium megszerezte a MATÁV 30,2%-os tulajdonát, elnyerve ezzel a fentiekben említett távbeszélő koncessziót. Két külföldi intézet, az EBRD és az IFC 2%-ban és 1%-ban MATÁV tulajdonos lett. 1995-ben kiegészítő privatizáció történt, a MagyarCom további 37%-ot vásárolt a vállalati részesedésből.

      A koncessziós szolgáltatásokon felül a következő nem koncessziós távközlési szolgáltatásokat biztosította a MATÁV: telex, távíró, áramkör-kapcsolt adat, csomagkapcsolt adat (X.25), bérelt vonal, audiotext, fax, VSAT-alapú szolgáltatások és megkezdődtek az ISDN és az IN szolgáltatások, az Internet, stb.

Más koncessziós szolgáltatások

Napjainkban a koncessziós szolgáltatások a létező távközlési piac 90%-át ölelik fel Magyarországon.

Az utóbbi években a közcélú mobil rádiótelefon piac gyorsan fejlődött. Westel 450 Kft. (51% MATÁV, 49% US West) az országot lefedő analóg NMT cellás mobil telefon rendszeren alapuló szolgáltatásokat vezetett be és ma körülbelül 70 ezer előfizetője van. A digitális cellás mobil telefon szolgáltatás (GSM) két szolgáltatóval indult 1994 áprilisában. A koncesszió szerződés alapján a működési jogot a Westel 900 GSM Kft.-nek és a Pannon GSM Kft.-nek 15 évre (8 évre kizárólagosan) biztosította a minisztérium. 1996 végére az ország teljes lefedése megtörtént és 1997-ben a teljes GSM előfizetői szám meghaladta az 500 ezret.

1995-ben két cég, az Euro-Hívó Hungary és EasyCall Hungary a koncesszió szerződésnek megfelelően elnyerte az ERMES személyhívó rendszer tendereit. Ezek a szolgáltatások 1996-ban indultak el.

A Magyar Műsorközlő Vállalat társasággá alakult át és 1992 júliusában elnevezték Antenna Hungáriának. A cég jelenlegi részvényesei a következők: 83,2% állami holding (gyakorolva az állami tulajdonjogokat), 3,5% helyi önkormányzat, 4% Antenna Hungária Kft., 9,3% magán személyek. A Kormány az állami tulajdon arányát 50% + 1 szavazatra szándékozik csökkenteni a tőkemegosztással egyidejűleg. A társaság három országos nyilvános rádió műsort és két nyilvános TV csatornán sugároz az országos földi hálózatán. Regionális és etnikai műsorokat sugároznak ezen kívül. Az első műholdas TV csatorna 1992-ben indult.

 

Felhasznált irodalom

  1. “Zöld könyv” az információs társadalom fejlődéséről: INTERNET: htttp://www.itb.hu/dokumentumok, European Comission, DG XIII A4, B-1049 Brussels, Belgium.
  2. Magyar Távközlési Szabályozási Környezet és Felügyelet: Hírközlési Főfelügyelet, Budapest, 1997.
  3. Bély András: Az MVM Rt. különcélú távközlési hálózata, MVM Rt. Közleményei, 95/4-5, Budapest, 1995.
  4. Bálványosi Kálmán, Turschl József, Nagy László: Kommunikációs Infrastruktúra (Előadás vázlat), Antenna Hungária, Budapest, 1998. március.
  5. A polgári távközlés tervezési bizottsága (The Civil Communications Planning Committee, CCPC), 6. Sz. melléklet a NACC/PfP (C) D(95)13-hoz, NATO, Brussels, 1995.
  6. Léder Ferenc: Jelentés dr. Kovács Ferenc helyettes államtitkár részére, KHVM Szervezési önálló osztály, Budapest, 1998. március. 31.
  7. 1992. évi LXXII. Törvény a távközlésről
  8. Melléklet az 1992. évi LXXII. Törvényhez, Magyar Közlöny, 1997/64.sz., Budapest, 1997.
  9. 1996. évi I. Törvény a Rádióról és Televízióról
  10. Egységes hírközlési Törvény (8. munkaváltozat): http://www.hif.hu/index1.htm, 2000.05.17.