Gaál Gyula

Embercsempészés
és az ellene való fellépés hazánkban

Az elmúlt idõszakban az embercsempészés megjelenési formájában és minõségében jelentõs változások következtek be. A korábban tapasztalt alkalomszerû segítségnyújtási formát felváltotta a szervezetszerû embercsempész-tevékenység. Az embercsempészés elleni harc szervezettebb és hatékonyabb hatósági tevékenységet, szigorúbb jogi hátteret, széles körû hazai és nemzetközi együttmûködést, valamint magasabb színvonalú anyagi-technikai feltételeket kíván, amelyek megteremtése nemcsak Magyarország, hanem az egyesülõ Európa közös érdeke is. A szerzõ az MHTT 2002. évi pályázatára beküldött tanulmányának szerkesztett változatában több év tapasztalatai alapján az embercsempészés és az ellene való fellépés módszereit, eljárásait foglalja össze.


A Magyar Köztársaság 2242 kilométer hosszú határszakaszát 10 határõr-igazgatóság felügyeli, amelyek alárendeltségében 71 határõrizeti, 53 határforgalmi kirendeltség és 14 határvadászszázad õrzi az államhatárt1, tartja fenn a határrendet2 és ellenõrzi a határforgalmat.3

A határõrizeti-operatív helyzetet az elmúlt években a nagy létszámú, állandósult illegális migráció, az embercsempészet szervezettsége, az elkövetési módszerek folytonos változása jellemezte. Egyre kiszámíthatatlanabbá vált a határsértõk mozgása, jellemzõ a csoportos, idõben és térben rendkívül szórt elkövetés. Meghatározó volt a külföldi elkövetõk, elsõsorban a románok és jugoszlávok aránya, valamint a különbözõ ázsiai és távol-keleti országok állampolgárainak növekvõ száma.

A jogellenes cselekmények és a migrációs mozgás alapján igen aktív az osztrák, a román, a szlovén, az ukrán és a szlovák határszakasz. A jogsértõ cselekmények közül a tiltott határátlépés és kísérlete szabálysértés, a külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértés, a közokirat-hamisítás és az embercsempészés bûncselekmények domináltak.

Hazánkba a migránsok három alapvetõ irányból érkeztek, majd megkísérelték az államhatár engedély nélküli vagy meg nem engedett módon történõ átlépését.

Az egyik migrációs irány Oroszország–Ukrajna felõl húzódik hazánkon át Ausztria, Szlovákia érintésével Németország és Nyugat-Európa más országai felé. 1999-tõl a magyar fõvárostól két útvonalra oszlik a migrációs csatorna. Az egyik útvonal közvetlenül Ausztria, míg a másik Szlovákia–Ausztria irányába húzódik.

A másik illegális csatorna Törökországon keresztül vezet a Balkánra, majd a határ menti romániai nagyvárosokon át Debrecen–Budapest felé. Budapesttõl ez a migrációs irány is kettéválik, Ausztria–Németország, illetve Szlovénia–Olaszország felé.

A harmadik illegális migrációs irány Jugoszlávia felõl Budapest érintésével az osztrák és a szlovén határterületen keresztül a fentiekben már említett célországok felé vezet.

A határátkelõhelyek közötti határszakaszokon alkalmazott módszerek

A magyarországi embercsempészés elõiskolája a masszív szervezett bûnözésnek.4 Az embercsempész-bûnszervezetek5 tevékenységében maradéktalanul érvényesül a szervezett bûnözés egyik fontos szempontja: a leleplezõdés kis kockázata és a minimális ráfordítás mellett rövid idõ alatt aránylag könnyen elérhetõ magas profit.

Hazánkban az embercsempészés elkövetési módszerei alapvetõen kétféle tevékenységi formában nyilvánulnak meg. Egyrészt jellemzõ a spontán, nem szervezetten történõ elkövetés: az államhatár tömegközlekedési eszközökkel, taxival, magángépkocsival, alkalmi gépjármûvel való megközelítése, lehetõség szerint a járõrszolgálat megfigyelése, kikerülése, majd az államhatár gyalogos átlépése. A tiltott határátlépést ilyen módon megkísérlõk leleplezésére csak az államhatár közvetlen közelében van lehetõség, szándékuk nagyobb mélységben nehezen bizonyítható.

Az alkalmi embercsempészés esetén elõfordul, hogy az embercsempészek becsapják az illegális migránsokat, akiket néhány órás autózás után az ország mélységi területén azzal hagynak magukra, hogy már Ausztriában vannak.

A másik elkövetési forma a szervezett embercsempész-tevékenységhez kapcsolódik és az illegális migráció mindenkori helyzetére, fizetõképességére épül. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer, amikor a jogellenes tevékenységet már a kiinduló országból a célországig megszervezik és mindvégig illegálisan történik a határok átlépése. Másodikként kell említeni, amikor a migránsok legálisan érkeznek Magyarországra és itt – elsõsorban Budapesten – szervezik meg illegális továbbjuttatásukat. További módszer a menekültügyi befogadóállomásokon, fõként Debrecenben szervezõdõ embercsempészés.

A román állampolgárok tiltott határátlépésére jellemzõ, hogy nagyobb csoportokban, a határterületen való megszállás nélkül közvetlenül Romániából, illetve magyarországi szervezés esetén Budapestrõl indult szállításuk.

A kíniak alapvetõen két útvonalat vettek igénybe. Az egyik a Kijev–Budapest–Gyõr–Sopron, a másik a Belgrád–Budapest–Gyõr–Sopron. Hazánkba illegálisan érkeztek és minden esetben embercsempészek közremûködésével kísérelték meg a tiltott határátlépést. A Jugoszlávia–Magyarország–Ausztria útvonalon 1999-ben és 2000-ben számottevõen nõtt a kínaiak illegális mozgása. A kínai állampolgároknak Jugoszláviába nem szükséges vízum, így Pekingbõl repülõgéppel érkeztek Belgrádba, majd hazánkon át próbálták meg a továbbjutást a célország felé.

A hazánkban elfogott közel-keleti migránsok többsége Románián keresztül érkezett. A térség szegény országainak migránsai azzal kívánták elkerülni a visszatoloncolásukat, hogy iraki állampolgároknak vallották magukat, akik politikai üldöztetésnek vannak kitéve.

A török embercsempészek kedvelt módszere, amikor a legális beutaztatás szándékával úgy szerzték be a tranzitvízumot hazánkba, hogy célországnak Ukrajnát vagy Oroszországot jelölték meg. A vízum a Magyarországon való tartózkodáshoz és az embercsempészés Ausztria, Szlovénia irányába való elõkészítéséhez szükséges.

Az embercsempész-bûnszervezetek módszergazdagsága rendkívül széles. Tevékenységüket mélyen és alaposan konspirálják, erõs biztosítás mellett végzik. A kiválasztott határszakasz mindkét oldalán felderítõtevékenységet folytatnak. A megközelítési útvonalakat, pihentetõhelyeket elõkészítik, ellenõrzik, a szállításra használt jármûveket rendszeresen váltják, bérelt gépkocsikat használnak, esetenként hamis rendszámmal szerelik fel azokat. A szállítás során elõfutók mérik fel a szállítási útvonalat és veszély esetén a szállítójármûvet azonnal visszafordítják, illetve más útvonalra irányítják.

Az elkövetési magatartás az azonnali államhatár közelébe szállítástól és a gyors átvezetéstõl kezdve a több napon keresztül tartó, pihentetõhelyek közbeiktatásával elõkészített, fõ- és tartalék útvonalakat kijelölõ, elõfutót vagy terepfigyelõt alkalmazó, magas színvonalú technikával ellátott kivitelezésig terjed.

A határ közeli területen rövid ideig tartózkodnak és kerülnek minden feltûnést. A végrehajtás konkrét helyszínét igyekeznek úgy kiválasztani, hogy az a határrendészeti szervek által kevésbé ellenõrzött határszakaszon legyen, az elkövetési idõ pedig az éjszakai idõszakra essen.

Az embercsempészek a migránsokat felkészítik, hogy lebukás esetén egyforma történeteket adjanak elõ. Gondoskodnak arról, hogy még az õszinte vallomást tévõk se legyenek képesek az elkövetés helyére, idejére vonatkozó értékelhetõ adatokat az eljáró hatóság tudomására hozni. Jellemzõ, hogy a migránsok nem tudják, hogy melyik országban járnak, nem látták a szállítást végzõ gépkocsivezetõket és nem ismerik az államhatáron való átvezetés hozzávetõleges helyét, idejét sem.

Tapasztalat, hogy az embercsempészek egyre erõteljesebben keresik a kapcsolatot a szolgálati rendszerre vonatkozó információk megismerése, a hivatalos személyek bûncselekménybe való bevonása érdekében.

A határátkelõhelyeken alkalmazott módszerek

A zöldhatáron történõ embercsempészés mellett jelentõs a határátkelõhelyeken elkövetett embercsempészés is. Az embercsempészés gyakori módja a migránsok nemzetközi forgalomban részt vevõ gépjármûvekben – autóbuszokban, kamionokban, esetenként mikrobuszokban – eredetileg is meglévõ vagy e célból kialakított üregekben való elrejtése. Jellemzõ, hogy ilyen esetben az embercsempészek igyekeznek természetesnek látszó módon álcázni a rejtekhelyet. Egyes bûnszervezetek kiterjedt személyi kapcsolataik és anyagi lehetõségeik révén a teljesen szabályos úti, vám- és fuvarokmányokkal ellátott gépjármûvekbe – a rakodás helyén a késõbb lezárandó és vámbiztosító berendezéssel ellátandó raktérbe – rejtik el a migránsokat. Ezzel a módszerrel megvalósuló embercsempészés felfedése és megakadályozása igen sok nehézségbe ütközik, hiszen az okmányok eredetiek, a vámzár és zsinórzat sértetlen, a raktér pedig összefüggõen fedett. Sokszor a kamion vezetõje sem tud potyautasairól.

A migránsokat gyakran virágot vagy gyümölcsöt szállító teherautóba rejtik, így játszva ki a hatóságok által alkalmazott, az élõ szervezet rejtett jelenlétét jelezni képes technikai eszközöket.

Gyakori, hogy a nemzetközi forgalomban közlekedõ vonatok is eszközei az embercsempészeknek. Ezeken a vonatokon elõfordult, hogy a személyzet valamely tagja – kalauz, büfés – az embercsempész vagy a segítõ.

Az illegális határátlépõk a vasúti kocsikban fellelhetõ szûk, üreges helyeken, illetve terekben húzódnak meg. Az embercsempészek módszereinek változatosságát jelzi, hogy a szerelvények alá az alvázra kötözve próbálnak meg személyeket átjuttatni az államhatáron. Határainkon felfedtek olyan speciális hálót, amely a személy alvázhoz történõ rögzítését szolgálta. Ez különösen a román állampolgárok kedvelt módszere.

Az embercsempészés speciális módszere a hamis, hamisított vagy fiktív úti okmányok felhasználása a célországba juttatáshoz. Ezekben az esetekben nehezen bizonyítható az embercsempész közremûködése. Hazánkban a felfedések zöme beutazáskor történik, így a beléptetés megtagadásával az ügy lezárul, ami lehetetlenné teszi a felderítõ jellegû vizsgálat lefolytatását. A leleplezett külföldinek egyébként sem áll érdekében az együttmûködés a bûnüldözõ szervekkel, hiszen rövid idõn belül újra próbálkozhat más határátkelõhelyen.

A hamis, hamisított, személycserés úti okmányok között rendszeresen és egyre nagyobb számban fordulnak elõ magyar útlevelek. A magyar útlevél – tekintettel arra, hogy szinte egész Európában vízum nélkül használható – rendkívül keresetté vált, különösen a magyarul legalább valamelyest beszélõ külföldiek körében. Egy régi típusú magyar útlevél feketepiaci ára 50–100 ezer forint között mozog, az igazi üzlet azonban nem ezek ellopása, hanem hamis ígéretekkel történõ begyûjtése. Felderítési adatok szerint az új típusú magyar útlevél – amely korszerû lézertechnológiával készül – a feketepiacon már kapható.

Kedvelt módszer továbbá a román, albán és különbözõ délszláv útlevelekbe a schengeni vízum hamisítása. Megfigyelhetõ az egyre jobb minõségû hamisított úti okmányok felhasználása, a legkorszerûbb technikai eszközök, illetve a lopott eredeti bélyegzõ alkalmazása.

Az embercsempészés sajátos módja, amikor a szomszédos országok – elsõsorban Románia – eltérõ vízumpolitikája adta lehetõségeket kihasználva már az embercsempészés megkezdése elõtt összegyûjtik azokat a személyeket, akik leginkább megélhetési gondok miatt, munkavállalás vagy letelepedés céljából kívánnak Nyugat- Európába jutni. A gyûjtõhely jellemzõen Törökország, ahol e személyek részére a magyar külképviseleteken (Ankara, Isztambul) rövid idejû tartózkodásra jogosító vízumot szereznek be legálisan mûködõ utazási irodákon keresztül. Ezután autóbuszokkal, ritkábban repülõgéppel Budapestre utaztatják a csoportot és ott elszállásolják õket, amíg az embercsempészek bûnszervezete hamis német, osztrák, francia vízumokat helyez el az útleveleikben. Ezt követõen az utazási iroda autóbuszaival, érvényes úti okmányokkal és vízumokkal rendelkezõ utasok között elhelyezve kísérlik meg elsõsorban a magyar–osztrák viszonylatú határátkelõhelyeken átjuttatni az illegális migránsokat. Az utóbbi idõben több olyan utazási irodát sikerült felderíteni, amelyek embercsempészéssel foglalkoznak.

Az embercsempészés gyakran alkalmazott módszere a személycsere. Az elkövetõ más nevére szóló valódi úti okmánnyal, annak változtatása nélkül kísérli meg az államhatár átlépését. Ennél a módszernél azok az útlevelek (magyar, horvát, cseh) a kedveltek, amelyekkel vízum nélkül lehet Nyugat-Európába beutazni.

A hamis, hamisított okmányok felhasználásával megkísérelt tiltott határátlépésre az embercsempész-bûnszervezetek felkészülnek és felkészítik az elkövetõket is. Igyekeznek a legmegfelelõbb határátkelõhelyet és idõpontot kiválasztani. A migránsokat felkészítik arra, hogyan viselkedjenek, a feltett kérdésekre mit válaszoljanak. A származási országra utaló nyomokat – pénz, okmány, ruha és cipõemblémák, gyári jelzések stb. – eltüntetik.

Az elmúlt években felerõsödött az a folyamat, hogy különbözõ országok úti okmányok készítésével, hivatalos kezelésével, kiállításával foglalkozó szerveinél az adott országban beállt válságok, bizonytalanságok következtében eltûnnek, elvesznek eredeti, kitöltetlen, biankó útlevelek, vízumbélyegek, vízumcímkék. Természetesen ezek az okmányok rövid idõn belül megjelennek az embercsempészek körében, amelyek jelentõsen megkönnyítik, sikeresebbé teszik tevékenységüket.

A hazánkban elfogott embercsempészek állampolgársági összetétele sokszínû, de legnagyobb arányban a magyar állampolgárok alkotta bûnözõi csoportok a jellemzõk.

Az embercsempészés elleni fellépés

Hazánkban a politikai rendszerváltással párhuzamosan változó jogrendszer megszüntette a korábbi évtizedek tiltó, korlátozó jogintézményeit, felszámolta a határõrzés mûszaki-technikai eszközparkját, a tömegellenõrzés gyakorlatát, meghaladottá tette a katonai erõvel történõ határõrizetet.

A jogszabályi alapokon nyugvó, megváltozott feladatrendszer hatékony ellátása érdekében a Határõrségnél a közelmúltban jelentõs szervezeti átalakítás történt, amelynek során az államhatár õrzését és a határforgalom ellenõrzését végzõ szovjet mintájú, militáns határõrõrsök, valamint forgalomellenõrzõ pontok hivatásos állományú, rendészeti tevékenységet végzõ, elsõ fokú hatósági jogkört gyakorló kirendeltségekké alakultak.

A határvadászszázadok megszervezésével megváltozott az erõ-összpontosítás, a manõverezõképesség minõsége, a határszakaszok gyors megerõsítésének, lezárásának, valamint a határterületi mélység átfogásának a helyzete.

A korábbi határõrkerületek hatósági jogkörökkel is felruházott igazgatóságokká váltak, amelyek struktúrája megfelel a rendészeti és a katonai vezetéssel szembeni igényeknek, a hatósági fórumrendszer mûködtetésének.

A határõrizeti rendszer a szervezetszerû erõkre-eszközökre épül, amelyet az együttmûködõ szervek és a lakosság segítõ tevékenysége egészít ki. Az ellenõrzõ-szûrõ rendszer személyi, tárgyi elemei a határterület teljes mélységében mûködnek és valószínû mozgási irányokra és idõkre összpontosítva fejtik ki összehangolt tevékenységüket.

A határõrizet elsõ lépcsõjében a határõrizeti és határforgalmi kirendeltségek feltartóztatják az illegális migrációt, felfedik, illetve megakadályozzák az államhatárhoz kapcsolódó jogellenes cselekményeket.

A határforgalom ellenõrzése automatizált határforgalom-ellenõrzési rendszerrel történik, ami biztosítja a vízumellenõrzést, a határfigyelõztetést, a beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt állók és a körözött személyek, tárgyak felfedését.

A határvadászszázadok mint mobil erõk a mélységi csomópontok átfogásával biztosítják az elsõ lépcsõn átjutott illegális migránsok elfogását, illetve szükség szerint kiegészítik a kirendeltségeket.

A hatáskörbe tartozó bûncselekmények operatív felderítését a bûnügyi-felderítõ szervek végzik a határterületen és az ország mélységében, valamint információt szolgáltatnak a többi végrehajtó szervnek.

Az idegenrendészeti központok a vonatkozó jogszabályoknak megfelelõen illeszkednek a határõrizeti rendszerbe.

Az elmúlt idõszakban jelentõsen fejlõdött a Határõrség felkészültsége, reagálóképessége, mobilitása, megerõsödött technikai felszereltsége. A terepjáró gépkocsipark teljesen kicserélõdött, az új járõrhajók rendszerbe állítása megkezdõdött. Folyamatban van a modern hõérzékelõ, éjjellátó és mozgásérzékelõ eszközök rendszeresítése is.

1989-ig a totalitásra törekvõ határforgalom-ellenõrzés legfõbb, mondhatni kizárólagos követelménye a biztonság volt. Ennek megvalósítása látványosan szembekerült az évi százmillió fõs állandósult személyforgalommal, az európai normákkal, a formálódó jogállamisággal, így elkerülhetetlenné vált az ellenõrzési rendszer felülvizsgálata.

A hazai elvárásokat és a külföldi tapasztalatokat figyelembe véve kidolgoztak egy új, az átléptetés irányára, az okmánykategóriára, az ellenõrzés mélységére vonatkozó szelektív és differenciált ellenõrzési rendszert. Az ellenõrzéssel szemben követelményként jelentkezett a törvényesség, a tömegkiszolgáló jelleg és a szükséges biztonság garantálása, amely a gyorsaságot, a kulturált, szakszerû hatósági fellépést is magában foglalja.

A határforgalom-ellenõrzés új rendszerének kialakítása során figyelembe kellett venni az illegális migrációval, az embercsempész-tevékenységgel szembeni hatékony fellépés igényét is.

1995 májusában a III. Nemzetközi határrendészeti konferencián részt vevõ húsz állam küldöttsége elfogadta a határforgalom-ellenõrzés nemzetközi chartáját, mely leszögezi: „Az illegális migráció és az embercsempészet elleni küzdelem, a határrendészeti szervek egyik legfontosabb feladata.” A charta megfogalmazza az elérendõ célt is: „Európában is érvényesüljön a határok átjárhatósága anélkül, hogy a nemzetek biztonsága veszélyeztetve lenne.”

A szelektív és differenciált határforgalom-ellenõrzési rendszer megadja a jogsértõ cselekmények, köztük az embercsempész-tevékenység elleni hatékony fellépés esélyét és egyéb kívánalmaknak (például indokolatlan utasvárakoztatás elkerülése) is eleget tesz. A határforgalom-ellenõrzés napi gyakorlatában az embercsempész-tevékenység elleni harc során a kialakult határforgalmi-operatív helyzetnek megfelelõen formálják az államhatáron átlépõ személyek, jármûvek, szállítmányok ellenõrzésének idejét, helyét, mélységét, differenciálnak az utaskategóriák körében, és szelektálnak az átlépés irányának megfelelõen az ellenõrzés terjedelmében, mélységében.

A nemzetközi illegális migrációval, szervezett embercsempész-tevékenységgel szembeni sikeres fellépés egyik kulcskérdése a határforgalom ellenõrzésében részt vevõ állomány szakmai ismeretének folyamatos bõvítése, aktualizálása, magas színvonalú fenntartása, valamint a rendelkezésre álló technikai eszközök minõsége, mennyisége, az alkalmazásuk rendje és módszerei.

A korszerû határregisztrációs rendszer kiépítése mellett megkezdõdött az okmányhamisítás felfedését, a rejtekhelyen megbújt személyek felderítését támogató új berendezések, eszközök beszerzése és rendszerbe állítása.

A Határõrség nyomozó hatóságai az 1997. november 1-jén hatályba lépett, a határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvény rendelkezései és a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 16. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján végzik bûnüldözési tevékenységüket.

Nyomozó hatósági jogkörük kiterjed a Btk. 218. §-a szerinti embercsempészés bûncselekmény nyomozására, felderítésére is. Az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett, a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény felhatalmazta a Határõrséget titkos információgyûjtõ tevékenységének elvégzéséhez minden törvényes titkosszolgálati eszköz és módszer (bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközök, fedett nyomozó, fedõvállalkozás) igénybevételére.

A szervezett bûnözés elleni harc büntetõjogi megítélésének szigorodását jelezte az 1999. március 1-jén hatályba lépett büntetõ törvénykönyvi módosítás, amely jelentõsen megváltoztatta az embercsempészés tényállását és bevezette a bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából történõ elkövetés minõsített esetét. Ezzel párhuzamosan a büntetési tétel is jelentõsen megnövekedett különösen a szervezett elkövetés vonatkozásában, a 2002 április1-jétõl hatályos újabb törvénymódosítás következtében azonban a tényállásból kikerült a szervezetszerû elkövetésre vonatkozó minõsítés.6

Az embercsempészés büntetõjogi megítélésének szigorítása, a nyomozati és titkosszolgálati eszközök körének szélesítése, a bevezetett szervezési és adminisztratív intézkedések minõségében befolyásolták a felderítés hatékonyságát. A törvény adta lehetõségek kihasználásával, a bûnügyi-felderítõ szervek átszervezésével, a hatáskörök koncentrálásával javult a bûnüldözõ munka eredményessége.

Az elmúlt évben a Határõrség nyomozó szervei több mint 1800 nyomozást rendeltek el. A nyomozások eredményességi mutatója 92,4%-os, az ismeretlen tetteses felderítési mutató 91%-os volt. 532 embercsempésszel szemben indult büntetõeljárás 9777 rendbeli embercsempészés bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt.

Az embercsempészek szolgáltatásait igénybe vevõ migránsok a világ minden tájáról érkeznek, így a probléma kezelése globális méretû. Az embercsempészés elleni fellépés, az együttmûködés szempontjából elsõsorban a nemzetközi feladatok összehangolása lehet a siker záloga. A különbözõ történelmi, vallási és politikai háttér, valamint a földrajzi elhelyezkedés miatt nehéz a világ valamennyi térségével együttmûködni. Az 1990-es évek elejétõl az érintett államok sorra kötötték a különbözõ kormányközi megállapodásokat. Az ilyen egyezmények létrejöttét továbbra is szorgalmazni kell, mivel ez szolgálja az Európához való tényleges csatlakozás ügyét és megteremti az egységes, összehangolt fellépés alapjait. Jellemzõen azon államok határõrizeti szerveivel kiváló a kapcsolat, amelyek az illegális migráció elsõdleges célországai, illetve tranzitállomásai. Szomorú tény, hogy néhány állammal – elsõsorban az illegális migráció kibocsátó országaival – nem felhõtlen a kapcsolat.

Az együttmûködés helyzetét vizsgálva ki kell térni a hazai fegyveres testületekkel és rendvédelmi szervekkel való kapcsolatra is. A Rendõrséggel és a Vám- és Pénzügyõrséggel az együttmûködés célszerû formái, módszerei, kapcsolatrendszere kialakult, többségük bevált és jól mûködik.

Tényleges elõrelépés volt a szervezett bûnözés, így az embercsempészés elleni tevékenység folyamatában a 2000 februárja óta mûködõ Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ (NEBEK) magyar irodájának létrehozása. Ezzel immár az INTERPOL adatbázisa a rendvédelmi szervek rendelkezésére áll. A fenti szervezet jogszabályi alapját az Európai Unió bûnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bûnügyi Rendõrség Szervezete keretében megvalósuló együttmûködésrõl és információcserérõl szóló 1999. évi LIV. törvény biztosítja, amely elõrevetítette Magyarország és az EUROPOL között létrejött intézményes együttmûködés kialakítását.7

Az együttmûködési megállapodás alapján a NEBEK nemzeti kapcsolattartó pont az EUROPOL és Magyarország más illetékes hatóságai, köztük a Határõrség között. Az együttmûködés kiterjed az operatív információk kölcsönös cseréjére, az általános helyzetértékelõ jelentésekre, a nyomozási eljárásokra vonatkozó információkra, a bûnmegelõzési módszerekre, a képzési tevékenységekre, valamint a különleges szaktudás cseréjére.

Összefoglalás, következtetések

Az államhatárokon átnyúló nemzetközi szervezett bûnözés, a folyamatosan növekvõ illegális migrációra épülõ embercsempész-tevékenység elleni eredményes fellépés érdekében kiemelten kell kezelni:

a) Nemzetközi szinten

Az embercsempészés radikális növekedésének megelõzése céljából elkerülhetetlen az Európán belüli bevándorlás- és menekültpolitika egységes szabályozása. Szükség van egy központi nyilvántartásra, amelynek létrehozására a legnagyobb esély az Európai Unióban adódik, mivel az amszterdami szerzõdést aláíró tagországok vállalták az egységes migrációs politika kidolgozását. Fõ célként kell szem elõtt tartani az illegális migrációval kapcsolatos áldozatok biztonságát és védelmét, megteremteni az áldozatvédelem mûködõképes és hatékony rendszerét. További nemzetközi erõfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy harmonizálják és fejlesszék az embercsempészés pönalizálását.


b) Állami szinten

A nemzetközi szabályozással összhangban szükséges az embercsempészés törvényi tényállásának korszerûbb, nagyobb visszatartó hatást kiváltó jogi megfogalmazása. A jogi szabályozásban törekedni kell az illegális migrációhoz kapcsolódó jogsértõ cselekmények összefoglalására és ezen keresztül differenciált elbírálásukra (például nõkereskedelem, gyermekkereskedelem). Az úti okmány tekintetében elkövetett közokirat-hamisítás bûncselekmény törvényi tényállását – tekintettel nagymértékû elszaporodottságára – a Btk. 274. §-án belül indokolt lenne minõsített esetként kodifikálni. Különösen fontos a különbözõ nyomozó szervek közötti gyors információcsere lehetõségének kialakítása és azok hatékony védelme.


c) A Határõrség vonatkozásában

A határõrségi erõk és eszközök zömét a leendõ külsõ határokon kell alkalmazni. A határõrizeti kirendeltségek határõrizeti rendszerét ezeken a határszakaszokon a befelé irányuló jogellenes cselekmények megelõzésére, felfedésére, megszakítására kell megszervezni és mûködtetni. A feladatok hatékonyabb végrehajtása érdekében, elkerülhetetlen a meglévõ technikai eszközök továbbfejlesztése, illetve a technikai ellátottság javítása, így a járõrgépkocsik felszerelése modern fedélzeti komputerekkel, amelyek megfelelõ és gyors összeköttetést biztosítanának a különféle ellenõrzési adatbázisokhoz. Szükséges az éjjellátó, hõ- és infrafelderítõ eszközök rendszerbe állításának a felgyorsítása is. A határforgalom-ellenõrzési tevékenységben az okmányhamisítások felfedését segítõ mintákra, gyûjteményekre, esetleírásokra, illetve az élõ szervezet rejtett jelenlétét jelezni alkalmas további eszközökre van igény. Az embercsempészés elleni új szemléletû bûnüldözési koncepciónak az embercsempész-bûnszervezetek sajátos személyi kapcsolatrendszereit kell célba venniük, és nem elsõsorban a cselekményre orientált bûnüldözési koncepciót folytatniuk. A modern infrastruktúrát használó konspiratív bûnözési forma ellen csak a törvényi lehetõségek hatékonyabb kihasználása, a felderítõmunka, az operatív és titkosszolgálati módszerek, eszközök teljes körû alkalmazása hozhat megfelelõ eredményt. Az embercsempészés elleni küzdelemben még hatékonyabbá kell tenni az összegyûjtött információkon alapuló elemzõ-értékelõ munkát az erõk és eszközök eredményesebb alkalmazása érdekében. Végül kiemelt feladat a Határõrség személyi állományának az embercsempészés elleni sikeres küzdelemre való felkészítése, az embercsempészés jellemzõinek feltárása, feldolgozása és oktatása.

Az államhatárhoz kapcsolódó főbb jogellenes cselekmények viszonylatonkénti alakulása;

1

Az államhatár õrzése: „a Határõrségnek a határterületen folytatott szolgálati tevékenysége, amely az államhatár rendjét sértõ vagy veszélyeztetõ cselekmények megelõzésére, felderítésére és megszakítására irányul.” 1997. évi XXXII. tv. 4. § (1) bek. 2. pont.

2

Határrend: „az államhatárral kapcsolatos nemzetközi szerzõdésekben és jogszabályokban meghatározott jogok és kötelezettségek érvényesülése.” 1997. évi XXXII. tv. 4. § (1) bek. 8. pont.

3

Határforgalom-ellenõrzés: „a Határõrségnek a határforgalom számára megnyitott határátkelõhelyen vagy az ellenõrzésre kijelölt más helyen folytatott szolgálati tevékenysége, amely személyek, jármûvek és szállítmányok ellenõrzésére – ide nem értve a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvényben meghatározott vámellenõrzést –, jogszerû átléptetésére, továbbá az államhatár jogellenes átlépésének megakadályozására és a hatáskörébe tartozó más jogsértõ cselekményeknek a megelõzésére, felderítésére és megszakítására irányul.” 1997. évi XXXII. tv. 4. § (1) bek. 6. pont.

4

Vö.: Embercsempészés az INTERPOL közgyûlésén, interjú Szõke István hõr. ezredessel, Határõr 2001. december 1., 17. o.

5

Bûnszervezet: „ három vagy több személybõl álló, hosszabb idõre szervezett, összehangoltan mûködõ csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendõ szándékos bûncselekmények elkövetése.” Btk. 137. § 8. pont.

6

Az embercsempészés hatályos törvényi tényállása: Btk. 218. §.

7

A Magyar Köztársaság és az Európai Rendõrségi Hivatal között Budapesten, 2001. október 4-én aláírt együttmûködési megállapodást a 2001. évi LXXXIX. törvény iktatta a magyar jogrendbe.