Kõszegvári Tibor
A 21. század világképe és veszélyei
A huszonegyedik század trendje olyan globális veszélyek sorsát jelzi, amelyek térben kiterjedve, határokon átívelve az egész világra hatással lehetnek, ezért megelõzésük, kivédésük, kezelésük széles nemzetközi együttmûködést, összefogást igényel. A szerzõ, amerikai források alapján, az emberiséget fenyegetõ globális veszélyeket, fenyegetéseket ismerteti. Külön kitér a katonai jellegû veszélyekre, majd utal arra, hogy azokat miként lehet elkerülni. Végül egy CIA által felvázolt, az emberiség számára nem túl derûs világképet ellensúlyozó pozitívabb jövõképet fellvillantó könyv szerzõjének álláspontjához csatlakozva fejezi be a cikket.
A 20. század úgy vonult be az emberiség történetébe, mint két pusztító világháború, több tucat helyi háború és a kegyetlen diktatúrák korszaka, melyben a természetellenes halál áldozatainak száma messze meghaladta a százmilliót. Érthetõ, hogy a 21. századba lépõ embereket mélyrehatóan foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyen veszélyek fenyegetik az emberiséget a következõ években, évtizedekben.
Számos kormányszerv, tudományos intézmény és tudós foglalkozott és foglalkozik napjainkban is e problémával, melynek érdekében végzett kutatások eredményei folyamatosan a nyilvánosság elé kerülnek. Tanulmányom megírásakor alapvetõen két forrásra támaszkodtam: az egyik a CIA jelentése: A világ jövõjérõl1, a másik pedig Allen Hammond, a World Resources Institute tudósának Which World? címû könyve2, melyekben talált értékes gondolatokat kiegészítettem a saját, több évtizedes kutatásaim során szerzett ismeretekkel.
A tanulmányban – a terjedelmi korlátok miatt – röviden szeretném bemutatni az egész emberiséget fenyegetõ veszélyeket, melyekbõl hangsúlyozott figyelmet fordítok a katonai jellegû fenyegetésekre, majd ezt követõen kísérletet teszek annak megfogalmazására: hogyan kerülheti el vagy védheti ki az emberiség ezeket a veszélyeket és fenyegetéseket.
Az emberiséget fenyegetõ globális veszélyek
Az emberiség jövõjét kutató szakértõk nem tudnak egyértelmû választ adni arra a kérdésre, hogy milyen lesz a 21. század biztonsági helyzete. A választ erre a kérdésre egyrészt azért is nehéz megfogalmazni, mert túl sötéten kellene felvázolni azt a jövõt, amely rosszabb lenne, mint az elmúlt század, másrészt olyan, korábban – a hidegháború idõszakában – nem ismert vagy reális veszélyként nem jelentkezõ fenyegetésekkel kell számolni, mint egyes régiók instabilitása, a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése és mások.
A 21. század fenyegetéseit és veszélyeit elemzõ kutatók nagy várakozással tekintettek a dél-afrikai Johannesburgban 2002-ben összeült Föld-csúcson részvevõ tudósok megállapításaira és következtetéseire. A végeredmény, azonban ahogyan azt Láng István akadémikus a tanácskozás részvevõje megállapította: „… sok tekintetben nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket…”3
Johannesburgban a fõ téma a fenntartható fejlõdés volt, részleteiben nem foglalkoztak az emberiséget fenyegetõ összes veszéllyel, hanem csak a környezetet veszélyeztetõ természeti és mesterséges folyamatokat elemezték. Ezek közül elsõ helyre tették az éghajlatváltozást és az éghajlattal összefüggõ természeti katasztrófákat. Megállapították, hogy a Föld hõmérséklete 1,4–5,8 Celsius-fokkal nõhet a következõ években, aminek következtében a világtengerek szintje közel egy méterrel emelkedhet és néhány szigetállam, pl.: Tuwalu és Nauru víz alá kerül.
Igen komoly veszélyként értékelték a tanácskozó szakemberek a vízhiányt és az elsivatagosodást.4 Jelenleg a Föld lakosságának (kb. 6 milliárd ember) harmada nem jut egészséges ivóvízhez, s ez a probléma tovább nõ 2050-re, amikor több mint 8 milliárd, majd 2100-ban már várhatóan 10 milliárd ember igényli a tiszta vizet.
A veszélyek és fenyegetések kutatását, felismerését és az ellenük történõ hatékony fellépést indokolja, sõt megköveteli az egyéni boldoguláshoz való jog és a szabadságjog világméretû elterjedése és tiszteletben tartása, továbbá az, hogy a biztonsági, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi problémák megoldása csak nemzetközi összefogással, stabil államokkal és közösségekkel valósítható meg.
Az államok biztonságát fenyegetheti, például Indiában, Kínában vagy a Dél-afrikai Köztársaságban a régiók közötti ellentétekbõl kirobbanó polgárháború, mely a nyugati tõkebefektetések teljes elvesztésével járna, vagy a közel-keleti fegyveres konfliktusok és háborúk, amelyek a világ olajellátását fenyegetnék. De nem kevés veszélyt jelentene az emberiség számára az, ha az orosz vagy más nemzet szervezett bûnbandái tömegpusztító fegyvereket adnának át a fejlett országok ellenségeinek vagy a nemzetközi terrorszervezeteknek.
Az egyének biztonságát veszélyeztetik azok az etnikai és vallási ellentétekbõl fakadó konfliktusok, mint amilyenek a 20. század végén Boszniában, Koszovóban, Mexikóban vagy Afrika számos országában zajlottak le és sok százezer áldozattal jártak.
Nem kevés áldozata volt és lehet a jövõben is a szervezett bûnözésnek, a kábítószer- és fegyverkereskedelemnek, valamint a terrortámadásoknak. A különbözõ terrorista- és bûnözõcsoportok vezetõi olyan fegyveres csoportokat (testõrséget) tartanak készenlétben, amelyek bármikor bevethetõk a kitûzött célok elérésére vagy a rivális banda felszámolására.
A világ több régiójában a kábítószerek alapanyagául szolgáló kokacserje- és mákgubó-termesztés a lakosság alapvetõ jövedelemforrása. A kormányok intézkedései ezek felszámolására rendszerint fegyveres összecsapásokhoz és áldozatokhoz vezetnek.
A fertõzõ és halálos betegségek (AIDS, ebola, lepra, sárgaláz, Dengue-láz, légionárius kór, stb.) a föld számos térségében viharos gyorsasággal terjednek és óriási az áldozatok száma. Az ehhez járuló éhínség, iskolázatlanság és a betegellátás hiánya, sokezres, gyakran milliós tömegek vándorlását idézhetik elõ. Ezek a tömegek rendszerint a fejlett országokban keresik a továbbélés lehetõségeit.
Az emberiséget a 21. században fenyegetõ veszélyek közül vizsgáljunk meg kissé részletesebben néhányat.
A nemzetközi terrorizmus
A 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok ellen végrehajtott terrortámadás kegyetlen módja és az áldozatok nagy száma arra a felismerésre késztette az emberiséget, hogy korunk egyik legnagyobb fenyegetése a nemzetközi terrorizmus. A terrorszervezetek a jövõben olyan eszközökkel és fegyverekkel képesek akcióikat végrehajtani, amelyek tovább növelhetik az okozott károkat és az áldozatok számát. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter írta a terrortámadás elsõ évfordulójára5: „… A terrorizmus története hosszú. Nem új jelenség … Csak az a szint új, amelyen a terroristák készek végrehajtani gyilkos merényleteiket. Így lehetnek biztosak abban, hogy a védtelenekre sújtó pusztítás minden eddigit felülmúl. Újdonság továbbá az – láthattuk Afganisztánban –, hogy a terroristaszervezetek teljesen át tudják venni az irányítást egy országban, kiiktatják kultúráját, elnyomják népét. Új a kötelék a terroristahálózatok, terrorista országok és tömegpusztító fegyvereik között, amely rakétatechnológiával ötvözve tekintélyes ellenfelekké tehet kicsi és szegény országokat vagy akár magánszemélyek kis csoportjait is. A pénzügy, a kommunikáció és a közlekedés globalizált világában önálló személyek és szervezetek is az egész világra kiterjedõ hatalomra tehetnek szert. Ha nem cselekszünk, a terrorizmus eddig nem látott mértékben billenti ki egyensúlyából a világot …”
Nem szükséges magyarázni D. Rumsfeld véleményét. A terrorizmus századunk egyik fõ veszélye, mely tovább fokozódhat, ha a terrorszervezetek tömegpusztító fegyverekhez jutnak és akcióik sikere érdekében be is vetik azokat. Vagyis a 21. század terrorizmusa már nem egyes személyek életét veszélyezteti, hanem országok és jelentõs nagyságú régiók biztonságát és gazdasági fejlõdését zavarhatja, vagy szakíthatja meg hosszú idõre.
A bûnözés világméretûvé válása
A globalizálódott gazdasági és üzleti tevékenység igényli, sõt megköveteli az egyre nyitottabb határokat, az olcsó nemzetközi kommunikációt és az elektronikus úton lebonyolítható pénzügyi tranzakciókat. Ezeket a lehetõségeket azonban nemcsak a törvényesen mûködõ vállalatok használják ki, hanem a szervezett bûnbandák is.
A nagybani drogkereskedõk, például Bolíviában vagy Burmában termesztik a kábítószer alapanyagát adó növényeket, majd egy közel-keleti országban finomítják azt és végül Észak-Amerika és Európa országaiban dobják piacra, miközben szigorúan ellenõrzik és gyakran változtatják a drogszállítmányok útvonalait.
A kábítószerek eladásából szerzett hatalmas összegeket bonyolult pénzügyi akciók útján igyekeznek tisztára mosni, tisztességes úton szerzett jövedelemnek feltüntetni. Az elmaradott országok rendõri és vámszervezeteit könnyen kijátsszák vagy lefizetik a szervezett drogkereskedõk, hiszen éves jövedelmük meghaladja az 500 milliárd dollárt6. Ez az összeg számos állam teljes nemzeti jövedelmét is felülmúlja.
A nemzetközi turizmus fellendülésével egyre nehezebb a határokon az áruforgalom ellenõrzése. Ha egy állam megpróbálja szigorítani a határon végzett ellenõrzéseket, akkor a határállomásokon óriás tumultusok keletkeznek, amelyek idõvel elriasztják a turistákat. Az Egyesült Államok és Mexikó határán az amerikai vámosok csak egy percig vizsgálhatják az északra tartó tehergépkocsikat. Feltételezhetõ, hogy milyen tömegû illegális drog, fegyver és egyéb áru jut be az USA-ba ezen az úton.
A megoldatlan délszláv válság idején sok drogkereskedõ használta ki a Boszniában és Koszovóban kialakult helyzetet, de ugyanez mondható el az orosz maffiákról is, amelyek a széles körû kábítószer-kereskedés mellett az Oroszországban letelepülni akaró nyugati tõke ellen folytattak kegyetlen irtóhadjáratot a 90-es években.
A veszélyes technológiák és fegyverek elterjedése
Korunk egyik jelentõs veszélytényezõje az olyan információk elterjedése és az információkhoz jutás szabadsága, mely a tömegpusztító és hagyományos fegyverek elõállítását teszi lehetõvé. Több mint 20 éve jelennek meg nyíltan olyan könyvek és technikai leírások, amelyek felhasználásával nukleáris robbanótölteteket lehet összeállítani. A nemzetközi fegyverkereskedelem útján az agresszióra készülõ államok, terrorszervezetek vagy akár magánszemélyek is képesek beszerezni azt a néhány kilogrammnyi plutóniumot, ami egy atombomba elõállításához szükséges. A nukleáris hatalmak raktáraiban jelenleg kb. 250.000 kg plutóniumot tárolnak, mint a hidegháború maradékát. Teljesen nem lehet kizárni azt, hogy ebbõl a hatalmas mennyiségbõl néhány kilogramm hasadóanyag bûnös kezekbe kerüljön. Az ananász nagyságú robbanótöltet és a csatolt indító- és idõzítõszerkezetek beleférnek egy aktatáskába vagy hátizsákba.
A legkisebb mezõgazdasági üzem is használ olyan vegyszereket, amelyekbõl vegyiharcanyag állítható elõ. A japán Aum terrorszervezet ezt már bebizonyította a tokiói metró elleni akciónál.
A biológiai fegyver elõállítása sem jelenthet különleges problémát napjainkban. A molekuláris biológiai kutatások eredményei mindenki számára elérhetõek a szaklapokban és az interneten. Csak a megfelelõen képzett (és jól megfizetett) biológust kell megtalálni a biológiai tömegpusztító fegyver elõállításához.
Nem jobb a helyzet a hagyományos fegyverek terén sem. A fegyvergyártó és -kereskedõ cégek széles körben publikálják és kínálják eladásra a legkorszerûbb harci eszközöket. Egyes afrikai kormányok többet költenek fegyvervásárlásra, mint népegészségügyre, oktatásra és környezetvédelemre együttesen.
A munkanélküliség és a migráció
A fejlett ipari országok egyik fájó és megoldatlan problémája az egyre növekvõ munkanélküliek tömege. Az Európai Unió országaiban több mint 20 millió ember él munka nélkül. Különösen aggasztó a 25 évnél fiatalabb munkanélküliek helyzete Franciaországban. Az Egyesült Államokban a helyzet jobb, de aránytalanul sok bevándorló él munka nélkül a nagyvárosokban.
Ez a tömeg könnyen megközelíthetõ és beszervezhetõ a bûnbandák, a szélsõséges politikai szervezeteket és a szekták által. Az európai és észak-amerikai nagyvárosokban az elmúlt években lezajlott véres tüntetések és gettólázadások bizonyítják a munkanélküliség társadalmi veszélyességét. Ez a veszély várhatóan fokozódik századunk elsõ évtizedeiben a 10 milliósnál nagyobb városok, megapolisok számának növekedésével.
A problémát tovább növeli az átlagéletkor növekedése Nyugat-Európában, Japánban és az Egyesült Államokban. Több ország kormánya a nyugdíjasok szociális ellátási színvonalának csökkentésével számol, mivel a munkában állók csökkenõ létszáma nem termeli meg az egyre növekvõ számú nyugdíjas-ellátásához szükséges jövedelmet.
A gazdag és a szegény országok közötti megélhetési lehetõségek a hidegháború utáni években hatalmas migrációs hullámot indítottak el Európában Keletrõl Nyugatra, valamint Délrõl Északra. Tömegesen jelentek meg a fejlett országok határain dél-ázsiai, kaukázusi, orosz és más menekültek, akik Nyugat-Európában keresték a jobb megélhetési feltételeket. Franciaország, Olaszország és Spanyolország tengerpartjait ellepték az észak-afrikai menekültek. Az Egyesült Államok déli és nyugati határait a latin-amerikai és kínai bevándorlók hada özönli el. A Dél-afrikai Köztársaság milliós nagyságú tömegek befogadására kényszerül. Ezek a migrációs tömegek tovább növelik a munkanélküliek és szociális ellátás nélküliek számát, nehezítve az érintett államok gazdasági és társadalmi helyzetét.
A fejlett államok a határok fokozódó ellenõrzésével próbálják csökkenteni az illegális bevándorlók számát, de a nemzetközi embercsempészet óriási hasznot hoz az ezt szervezõ és lebonyolító bûnszövetkezeteknek, amelyek rendszeresen kijátsszák a határõrizeti szervek éberségét. Az illegális migrációt segíti a nemzetközi turistaforgalom is, hiszen egyetlen ország sem akar lemondani a turizmusból származó bevételrõl, még akkor sem, ha a turista-útlevéllel érkezõk jelentõs százaléka nem tér vissza hazájába.
A munkanélküliek tömege és az illegális bevándorlók számának növekedése elõidézheti a kemény korlátozásokat életbe léptetetõ politikai erõk uralomra jutását, amely nagyon sok hátrányt jelentene az adott állam nemzetközi kapcsolataiban és társadalmi rendjében. Az ilyen megoldások azonban nem zárhatók ki a század elsõ felében.
Az elszegényedés és az instabilitás
A Föld számos régiójában, különösen Afrika, Dél-Ázsia, Kína és Latin-Amerika területén tapasztalható a helyi lakosság tömeges elszegényedése. Ennek oka rendszerint a termõföld, a víz, az erdõk és a legelõk hiánya, illetve egyre csökkenõ mennyisége. Az elszegényedést gyorsítja az is, ha ezek a természeti források gazdag tulajdonosok kezébe kerülnek, akik a helyi lakosságnak csak a munkaképes részét alkalmazzák. Tovább növeli a nyomort a demográfiai hullám, amely a soktagú családok számának növekedését jelenti.
Az elszegényedõ helyi lakosság gyakran szervezõdik és fegyverhez nyúl a természeti források visszaszerzése céljából. Így történt a múlt század utolsó évtizedeiben Peruban, ahol a Fényes Ösvény nevû gerillaszervezetbe tömörült parasztok harcoltak a jogaikért, vagy Mexikóban 1992–94 között a Chiapas indiánok harca a földesurak és a központi kormányerõk ellen. De hasonló konfliktusok zajlottak és zajlanak napjainkban is Afrika számos országában, így Ruandában, Zimbabvében és a Dél-afrikai Köztársaságban is.
A természeti forrásokért folyó küzdelem kiemelkedõen figyelemre méltó területe az öntözõ- és ívóvíz. A Közel-Kelet vízben szegény államai és népei elszánt küzdelmet folytatnak a Jordán és az Eufrátesz folyók vizének felhasználásáért. Izrael és az arab lakosság közötti összetûzések egyik eredõje a Jordán vizének uralma. Szakértõi vélemény szerint Izrael használja a térség vízkészletének 40%-át. Törökország, Szíria és Irak közötti állandó feszültség forrásai az Eufráteszen épülõ török gátak és víztározók. Nem sokkal kevesebb feszültségnek lehet okozója a Nílus vizének Egyiptom, Szudán és Etiópia által történõ hasznosítása is.
Városi zavargások
Világjelenség a városi lakosság létszámának növekedése. Az elmúlt évtizedben hetente 1 millióval nõtt a városi lakók száma. Az elõrejelzések szerint 2015-re az 1 milliósnál nagyobb városok száma kb. 550 lesz (1990-ben 290 ilyen nagyságú város volt), míg a 10 milliónál több lakost befogadó, ún. megapoliszok száma 15–16-ra nõ, s a Föld lakóinak zöme városi lakos lesz.
A városokba történõ tömeges beáramlás alapvetõ oka a mezõgazdaság világméretû korszerûsítése, de nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a városban általában jobb a közszolgálati és a szociális ellátás, valamint magasabbak a bérek. Kínában például a munkabérek háromszor magasabbak a városokban, mint vidéken, de hasonló tapasztalható Latin-Amerikában és Afrikában is.
A városban élés kedvezõ kilátásai mellett igen sok negatív tényezõ is jelentkezik, amely érinti a városokba áramló tömegeket. A jelenkor városai ugyanis csak egy meghatározott nagyságú lakos ellátására alkalmasak. Sem a víz-, sem az energia-, sem az egészségügyi ellátás nem képes a hirtelen növekvõ lakosság kiszolgálására. Hasonló mondható el a szemétbegyûjtésrõl és a csatornahálózatról is.
A nagyvárosok körül kiépülõ nyomornegyedek ellátatlan lakói könnyen kerülnek a bûnbandák és a szélsõséges politikai mozgalmak befolyása alá. Ezek célkitûzéseinek szolgálatában – vagy egyszerûen csak a tartós nyomor hatására – sor kerülhet az ilyen városlakók radikális fellépésére, zendüléseire a központi kormány és rendfenntartói erõi ellen. A többmilliós nyomornegyedek ellenõrzése, ellátása vagy felszámolása századunk egyik jelentõs problémája lesz.
A katonai veszélyek
Századunk várható katonai veszélyeinek értékelésénél a nemzetközi szakértõk figyelembe vették a már említett globális veszélyeket és azokkal párhuzamosan hívták fel a közvélemény figyelmét a specifikus katonai veszélyekre. Számos ilyen értékeléssel találkozik a témát kutató, de én a terjedelmi korlátok miatt csak a 2000 decemberében nyilvánosságra hozott CIA-jelentést7 vettem alapul e probléma tárgyalásához.
A jelentés a jövõbeni katonai veszélyek három típusát jelöli meg, amelyek érinthetik az Amerikai Egyesült Államokat is. Ezek az aszimmetrikus fenyegetések, a hadászati tömegpusztító fegyverek és a regionális katonai fenyegetések.
Az aszimmetrikus fenyegetések közé olyan állami és nem állami (pl.: terroristacsoport) akciók, erõk és eszközök sorolhatók, amelyek nem a célul választott ország fõ erejével (a fegyveres erõkkel) kívánnak összeütközni, hanem félrevezetõ és megtévesztõ stratégiával és taktikával, valamint harci eszközökkel akarják csökkenteni a megtámadott ország erejét és a kitûzött célokat elérni. Az akciók során nagy figyelmet fordítanak a célország gyengeségeinek kihasználására.
A hadászati tömegpusztító fegyverek közé azok az atom-, vegyi és biológiai harceszközök, valamint ezek hordozóeszközeit sorolják, amelyek a célország területén bevethetõk és óriási, kiszámíthatatlan és más országokra, térségekre is kiterjedõ pusztítást okozhatnak. A CIA-jelentés ezen fegyverek közé teszi azokat a hordozható tömegpusztító fegyvereket is, amelyeket egyes személyek vagy kis csoportok juttatnak a célország területére és pontosan meghatározott körzetben, területen alkalmazzák a lakosság vagy egyes objektumok megsemmisítésére.
A hadászati tömegpusztító fegyverek bevetésére képes államok közé Oroszországot, Kínát, Észak-Koreát, Iránt és Irakot sorolja a CIA-jelentés, amely államok az Egyesült Államok megtámadására is képesek. Európát és Magyarországot a felsoroltakon kívül veszélyeztethetik olyan, a jövõben kirobbanó helyi háborúkban alkalmazásra kerülõ tömegpusztító fegyverek is, amelyeket Kelet-Európa vagy a Balkán területén folyó konfliktusokban, illetve nemzetközi terrorszervezetek akciói során vetnek be.
A regionális katonai fenyegetések forrásait azok a regionális hatalmi törekvéseket tápláló államok képezik, amelyek nagy hagyományos katonai erõket tartanak fent a hidegháborús vagy az azt követõ koncepcióik alapján. Ilyen államok közé lehet sorolni Észak-Koreát, Taivant, Indiát, Pakisztánt, Irakot, Iránt és több más afrikai és kelet-európai államot.
A fejlett államok közötti háború lehetõsége igen alacsony. Ugyanakkor számolni kell a fejlõdõ országok (korábbi elnevezésével: a harmadik világ) közötti helyi háborúkkal és az ilyen országok gyakori belsõ konfliktusaival.
Nagy valószínûséggel várható katonai konfliktus India és Pakisztán, Kína és Taivan, valamint a Közel-Keleten jelenleg is szemben álló államok között. Az esetleg kitörõ fegyveres konfliktusok veszélyét növeli az, hogy ezek az államok tömegpusztító fegyverekkel és hordozóikkal már rendelkeznek vagy ezek beszerzésére törekszenek.
Az egyes fejlõdõ országokon belüli konfliktusok kirobbanását a vallási, etnikai, gazdasági és politikai ellentétek megléte, illetve fokozódása segítheti elõ. Az ilyen konfliktus kialakulását nem lehet teljesen kizárni a fejlett országok esetében sem, hiszen a brit–észak-ír, a spanyol–baszk, az orosz–csecsen és más, jelenleg is létezõ, igen komoly etnikai és vallási szembenállás mutatja azt, hogy ezek az országok sem mentesek a belsõ konfliktusoktól.
A globalizációval együtt járó, egyre nehezebben ellenõrizhetõ és korlátozható globális kereskedelem, a hadiipari vállalatok nyereségre törekvése és az átjárható határok mind hozzájárulnak a fegyverek és más veszélyes anyagok nemzetközi forgalmának növekedéséhez. Az agresszív terveket kovácsoló államok és szervezetek ilyen módon és úton juthatnak a legkorszerûbb hadfelszerelésekhez és tömegpusztító fegyverekhez. Ez a lehetõség tovább növeli a katonai veszélyek és fenyegetések nagyságát.
A fenyegetések és veszélyek elkerülése vagy kivédése
A 21. század fenyegetéseinek és veszélyeinek feltárásával foglalkozó szakemberek és intézmények kísérletet tesznek annak megfogalmazására is, hogy miként lehet ezeket a fenyegetéseket és veszélyeket elkerülni vagy kivédeni. Az Egyesült Államok Központi Hírszerzõ Ügynökségének (a CIA) szakértõi négy változatot (szcenáriót) dolgoztak ki az emberiség jövõjének lehetséges alakulására.8 Ezek a következõk:
1)
A globalizácó keretein belül: A technológiai és gazdasági fejlõdés, valamint a demográfiai és kormányzati problémák sikeres megoldása eredményeként a Föld lakosainak többsége élvezi a globalizáció pozitív hatásait. Így csökken a globalizáció eredményei által érintett államokon belüli és az államok közötti konfliktusok lehetõsége. Katonai és belsõ konfliktusok kialakulása várható Afrika déli körzeteiben, Közel-Kelet, Közép- és Dél-Ázsia országaiban, valamint Latin-Amerika hegyi régióiban.
2)
A globalizáció kudarca esetén: Ez a változat arra a feltevésre épül, hogy a Föld lakosainak többsége nem részesül a globalizáció elõnyeibõl. A népességnövekedés és a nyersanyagok hiánya, továbbá a tömeges migráció nagy terheket ró a fejlõdõ államok zömére és ez az államok közötti feszültségekhez vezet. A kielégítetlen igények és a lakosság egyes rétegei közötti etnikai és vallási ellentétek következtében növekszenek az egyes országok belsõ problémái. Folytatódik a tömegpusztító fegyverek elterjedése és egy államon belüli konfliktusban bevezetésre kerül egy ilyen típusú (valószínû vegyi harc) fegyver.
3)
Regionális vetélkedések: Erõsödnek az európai, ázsiai és amerikai államok identitási törekvései, amelyek regionális konfliktusokban és politikai nézeteltérésekbe bonyolódnak az Egyesült Államok világuralmi törekvései és a globalizáció hatására. Az egyes államok elõtérbe helyezik saját regionális gazdasági és politikai érdekeiket, amelybõl kimaradnak a Közel-Kelet, Közép- és Dél-Ázsia országai. Ezek belsõ és egymás közötti gazdasági és politikai problémái katonai konfliktusokhoz vezethetnek.
4)
A megosztottság utáni (Post-Polar) világ: Európa és az Egyesült Államok a belsõ problémáik megoldására fordítják a figyelmet és erõfeszítéseiket. Az USA kivonja katonai erõit Európából, Japánból és Koreából. Növekszik a gazdasági és a politikai feszültség az USA és az európai szövetségesek között. Ázsia országai, különösen Kína és Japán, prosperálnak és segítséget nyújtanak a két Korea egyesüléséhez és Indonézia belsõ problémáinak megoldásához. Az Egyesült Államok a belügyi problémák megoldása mellett a latin-amerikai térség megsegítését vállalja fel. A gazdaságilag erõsödõ ázsiai államok közötti rivalizáció, katonai elõkészületeket és rejtett tömegpusztító fegyvergyártásokat indukál. Kína felszólítja Japánt a nukleáris fegyverkezési program leállítására, miután Japán az Egyesült Államok katonai segítségét kéri az ázsiai feszültségségek csillapításához. Ez egy nagyméretû háború kirobbantásának veszélyét jelentheti.
A CIA által kidolgozott négy világkép nem túl derûs jövõt mutat az emberiség számára. Figyelemre méltó az, ahogyan a globalizációt értékelik és csupán az egyik változatnál számolnak annak pozitív hatásával. Hasonló következtetésre jutottak az Egyesült Államok jövõbeni hatalmi szerepének értékelésénél is, amelyet egyre csökkenõnek (gyengülõnek) ábrázolnak. A CIA szakértõi által felállított jövõképektõl eltérõen értékeli az emberiség sorsának lehetséges alakulását Allen Hammond, a már említett mûvében. Õ három világképet mutat be: A Piac Világot, az Erõd Világot és az Átalakult Világot.9
A Piac Világ: Az elképzelt világképben a gazdasági reformok és a technológiai fejlesztések gyorsítják a gazdasági haladást. A fejlõdõ régiók bekapcsolódnak a globális gazdaságba, létrejön egy erõs világpiac, amely minden ország számára biztosítja a modern technikákat és termékeket, amelynek eredménye a világméretû jólét, béke és stabilitás. A Piac Világ egy lenyûgözõ világkép, amelyet sok gazdasági vezetõ és elméleti szakember támogat és amelyet erõsít továbbá a központi tervezésû gazdaságok kudarca. A széthullott szocialista (kommunistas) gazdasági rendszerek utáni világban van helye az ilyen világképnek.
Az Erõd Világ: Ez egy nagyon pesszimista világkép, amelyet nemcsak a piac által vezérelt gazdasági elképzelések kudarcai, a szociális ellátás hibái, a környezeti katasztrófák alakítottak ki, hanem az a felfogás, hogy az ellenõrizetlen piac tovább fogja növelni ezeket a problémákat és az emberiség zöme kimarad abból a jólétbõl, amit a szabad piac teremt. Ezek a problémák lerombolják azokat a forrásokat és társadalmi struktúrákat, amelyektõl a szabad piac mûködése és a gazdasági növekedés függ. A gazdaság stagnálása fokozódik azáltal, hogy egyre több forrásanyagot kell a biztonság és stabilitás fenntartására fordítani, miközben a konfliktusok és a társadalmi rend felbomlása válik uralkodóvá. Ez a világkép a globális kapitalizmus sötét oldalát mutatja be, ahol a gazdag és prosperáló rétegek kis szigeteit az egyre jobban elszegényedõ és növekvõ nyomorban élõk tengere veszi körül. Ezt a jövõt az erõszak, a konfliktusok és az instabilitás jellemzi.
Az Átalakult Világ: Olyan világkép, amely alapvetõ társadalmi és politikai változások, valószínûleg a megváltozott értékek és kulturális normák hatására alakul ki. Ez a világ lehetõvé teszi olyan felvilágosult politikák és önkéntes tevékenységek kibontakozását amelyek támogatják vagy kiegészítik a szabad piaci erõket. Az átalakult világban a hatalom megosztott azon társadalmi szövetségek között, amelyek az alapoktól kezdve meghatározzák az intézmények és a kormányok teendõit. A szabad piac feltétele a gazdasági haladásnak, de nem akadálya a szabad társadalmi döntéseknek. A gazdasági verseny folytatódik, de nem gátolja a világ nemzetei közötti együttmûködést és szolidaritást, továbbá az alapvetõ emberi igények kielégítését.
Az Allen Hammond által elképzelt világképek közül nehéz kiválasztani azt, ami 2050-re várhatóan kialakul. A következõ öt évtizedben bekövetkezhetnek olyan, elõre nem látható események, regionális háborúk, természeti katasztrófák és más események, amelyek befolyásolhatják a világképek kailakulását.
E tanulmány szerzõje úgy véli, hogy 2050-re a bemutatott világképek kombinációja alakulhat ki, amelyben Észak-Amerika és Európa nagy részén az Átalakult Világ, míg a föld más régióiban a Piac Világ és az Erõd Világ változó kialakulásával és meglétével lehet számolni.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Global Trends 2015: A Dialogue About the Future with Nongovernment Experts, National Intelligence Council, Washington, 2000–02, December 2000.
Allen Hammond: Which World? Scenarios for the 21st Century, Island Press, Washington, 1998.
Láng István akadémikus: A johannesburgi Föld-csúcsról, MTA Hírek, programok, 2002. okt.
MTI, ENSZ-felmérés, Népszabadság, 2002. szeptember 4.
D. Rumsfeld: Szeptember 11. emléke és üzenete, Népszabadság, 2002. szeptember 12.
Kõszegvári T.: A nemzetközi biztonságot fenyegetõ új kihívások és kockázatok, ZMNE jegyzet, 1999.
1 Global Trends 2015: A Dialogue About the Future, National Intelligence Council; Washington, 2000–02, december 2000.
2 Allen Hammond: Which World? Island Press, Washington, 1998.
3 MTA Hírek, programok, 2002 október „Láng István akadémikus a johannesburgi Föld-csúcsról”
4 MTI, ENSZ-felmérés, Népszabadság, 2002. szeptember 4.
5 D. Rumsfeld: Szeptember 11-e emléke és üzenete; Népszabadság, 2002. szeptember 12. 6. old.
6 A. Hammond: Which World
7 Global Trends 2015: A Dialogue About the Future, National Intelligence Council, Washington; 2000–02, December 2000.
8 Four Alternative Global Futures. Global Trends 2015, pp 82–82.
9 A. Hammond: Which World? Part II. Three World Views pp. 21–61