Frigyesi Ferenc–Lévai Zoltán–Rónaky József–Solymosi József

Radioaktív hulladékok
biztonságos hazai elhelyezése

Ez a közlemény Solymosi József és szerzõtársai által a Hadtudomány 1999/2. sz. hasábjain korábban közzétett beszámoló szerves folytatása a radioaktív hulladékok biztonságos hazai elhelyezésének mûszaki és gazdasági problémáiról, a tárolók létesítésének és fejlesztésének legújabb fejleményeirõl. A szerzõk jelen írásukban összefoglalják a Püspökszilágyi Radioaktív Hulladékfeldolgozó és -tároló fejlesztési eredményeit, valamint a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló létesítésének elõkészítõ mûveleteit.


A radioaktív hulladékok biztonságos és végleges elhelyezését célzó mûszaki eljárások és megoldások joggal kerültek napjainkban a környezetbiztonság, mint a globális biztonság szerves része iránt érdeklõdõ szakemberek figyelmének a középpontjába.

A ZMNE újonnan akkreditált Katonai Mûszaki Doktori Iskolája – az elméleti kérdések mellett – kiemelt figyelmet szentel a környezetbiztonság tudományszakon belül a cikkben bemutatott jelentõs gyakorlati problémák feltárására. Reményeink szerint a cikk megnyugtató válasszal szolgál a jövõ generációk sorsáért aggódó valamennyi olvasóban felmerülõ legtöbb kérdésre az adott témában.

Az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) 1992-ben kezdeményezte a kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének megoldását. Az ország teljes területének átvizsgálása után a lakossági vélemények, a geológiai alkalmasság, a gazdaságossági és biztonsági értékelések figyelembevételével az OAB az 1997. február 17-i ülésén határozatot hozott a telephely kijelölését és alkalmasságát bizonyító földtani kutatások megkezdésére Üveghuta (Bátaapáti) térségében és az elõzetes környezeti hatástanulmány elõkészítésére.

1997–1998 között megtörténtek a határozat alapján az elsõdleges földtani kutatások, melyekrõl a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) javaslatot tett arra, hogy az üveghutai kutatási területen kezdõdjenek meg az engedélyezést és a létesítést megalapozó részletes geológiai és telephely-jellemzési munkák.

A kutatási eredményeket megvitatták az illetékes szakmai fórumok, azokat a széles körû szakmai közvélemény is megismerhette. Néhány szakértõ által felvetett, az addigi kutatási munkák teljességére vonatkozó vélemény után az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) által felkért Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) hulladékkezelés-értékesítési és technikai felülvizsgálati programjának (WATRP) szakértõi felülvizsgálták az eredményeket.

A WATRP szakértõi felülvizsgálatával párhuzamosan a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság (RHK Kht.) megbízásából a Magyar Geológiai Szolgálat Dél-dunántúli Területi Hivatala (MGSZ DDTH), külsõ szakértõk bevonásával véleményezte a földtani kutatások elkészült jelentéseit.

A WATRP szakértõi felülvizsgálat megállapításai és ajánlásai összhangban voltak az MGSZ DDTH szakvéleményével. Ezek figyelembevételével a MÁFI elkészítette az 1999. évi állapotnak megfelelõ, a földtudományi ismeretek szintézisét tartalmazó földtani összefoglalót. Ennek a dokumentumnak a felhasználásával készítette el az ETV-ERÕTERV Rt. annak az elõzetes biztonsági elemzésnek az új változatát, melyet korábban finn és belga szakemberekkel együttmûködve, PHARE program keretében dolgozott ki.

A biztonsági értékelésben mind a mûszaki, mind a természetes gátakat figyelembe vették. A potenciális sugárterhelést a meghatározó besugárzási útvonalakra – azaz a patakon, a talajon és a víztermelõ kúton keresztüli felvételre – számították ki. Az elemzés során vizsgálták az OECD/NEA keretében a vizsgálandó telephely független eseményekre összeállított listából a normál fejlõdéstörténeti forgatókönyveket, az esetleges klímaváltozás miatt bekövetkezhetõ csökkentett és megnövekvõ szivárgást, valamint a szándékolatlan emberi behatolás lehetséges következményeit. Ez utóbbi kapcsán azt vizsgálták, hogy milyen hatásai lehetnek a tárolót elérõ geológiai vagy vízkutató fúrás lemélyítésének. A számításoknál az elhelyezendõ hulladékok radioaktív izotóptartalmát a WATRP ajánlásainak megfelelõen igen konzervatívan vették figyelembe. A legveszélyesebbnek tartott hosszú élettartamú alfa-sugárzók esetében azok várható mennyiségének 100-szorosával, míg a többi összetevõ esetében 10-szeresével számoltak. Részletes vizsgálat tárgya volt a beépített mûszaki gátak részleges meghibásodása, valamint az esetleges kivitelezési hibák miatt bekövetkezõ radioaktívanyag-kikerülés hatásának elemzése.

Az elõzetes biztonsági elemzés eredményei alapján megállapítható, hogy az alkalmazott metodikai és kiinduló adat konzervativizmus mellett is a kritikus csoport egyedeit 0,001 mSv/év nagyságrendû maximális sugárterhelés érheti. Ezt az értéket kell szembeállítani a jelenleg megengedett 0,25 mSv/év hatósági korláttal vagy a természetes háttérsugárzásból adódó – minden magyar állampolgárt érõ – 2,5 mSv/év értékkel. Ennek alapján megállapítható, hogy a választott elhelyezési technológia a vizsgált telephelyen a biztonsági kritériumokat jelentõs tartalékokkal kielégíti.

A fentiek figyelembevételével az RHK Kht. elkészítette a 2001–2004. közötti feladatokat tartalmazó kutatási programot, amely részletesen tartalmazza az elõzetes környezeti hatástanulmány (EKHT) elfogadásáig terjedõ idõszak munkáit. A földtani kutatások további szakaszainál a telephelyjellemzés fázisához tartozó kutatásokat végzik el, figyelembe véve a WATRP jelentés és az MGSZ DDTH szakvéleményének kitételeit. A kutatásokról összefoglaló integrált jelentések készülnek, melyek adatot szolgáltatnak a biztonsági értékelés elkészítéséhez. A blokk és egy felszín alatti földtani kutatási blokk; a felszíni földtani kutatások során elvégzett vizsgálatok a helykijelölés pontosítását célozzák, a felszín alatti földtani kutatások pedig alapot szolgáltatnak a leendõ tároló kivitelezési munkáihoz szükséges feszültségviszonyok és bányahajtási körülmények pontosítására, valamint az egységes földtani kép kialakítására.

A kialakítandó tároló alkalmasságát részleteiben az összegzõ biztonsági értékelés alapján lehet megítélni. A földtani kutatások eredményei alapján az eddigi földtudományi értékeléseknek megfelelõen a tervezett mûszaki megoldások és a mesterséges korlátok figyelembevételével készül a biztonsági elemzés. Az elemzés kitér a radioaktív izotópok esetleges kiszabadulásának és terjedésének vizsgálatára, a mûszaki védelem tartósságára, megbízhatóságára, a lehetséges következmények prognosztizálására. Az elemzésbe beépülnek a tároló és a mûszaki gátak tervei, a tömedékelési rendszer és az eltömedékelés technológiája.

2001-ben a földtani kutatási tervhez szükséges elõvizsgálatok fejezõdtek be, továbbá megtörtént a kutatási infrastruktúra elsõ ütemének kialakítása.

Tovább folytatódtak a kutatási területen a korábban megkezdett monitorozási munkák, melyek során a biztonsági értékeléshez szükséges geológiai adatok folyamatos gyûjtése történt meg. Tovább folytatódott a mikroszeizmikus megfigyelõ rendszer mûködtetése is.


A radioaktív hulladékfeldolgozó
és -tároló (RHFT) fejlesztési munkái

Az RHFT létesítményt a 1960-as évek nemzetközi és az akkor érvényes magyar, ill. KGST szabványok szerint telepítették (1971), tervezték és helyezték üzembe (1976). A létesítmény feladata az intézményi eredetû radioaktív hulladékok átvétele és elhelyezése volt.

Az RHFT az ország egyetlen mûködõ radioaktívhulladék-tárolója, mely az egész országra kiterjedõen nyújtja szolgáltatásait. A tároló több mint 20 év óta biztonságosan üzemel. Mivel korábban nem készült átfogó biztonsági értékelés, ezért a hosszú távú hatásokra vonatkozóan nem voltak megalapozott ismeretek.

A radioaktív hulladékok RHFT-n belüli elhelyezésére vasbeton tárolómedencék („A” típusú tároló), szénacél és rozsdamentes acél csõkutak („D” és „B” típusú tárolók) és sekély mélységû vasbeton kazetták („C” típusú tároló) szolgálnak. AZ RHFT alapkiépítésében 48 db 70 m3-es „A” típusú és 8 db „C” típusú tárolómedence, továbbá 4 db „D” típusú és 32 db „B” típusú csõkút került megvalósításra. Az 1980-as évek végén 6 db 140 m3-es és 12 db 70 m3-es medence kiépítésével az „A” típusú tárolómedencék teljes kapacitása 5040 m3-re bõvült.

A létesítmény alapkiépítésének engedélyezésekor az átvehetõ hulladékok típusára és formájára vonatozó kikötéseket az engedélyokmányok nem rögzítették, s az engedélyezés csak biztonsági megfontolások alapján történt, a létesítményre átfogó biztonsági elemzés 2000 decemberéig nem készült.

A püspökszilágyi telephelyen 1976. december 22-én kezdte meg mûködését a Radioaktív Hulladékfeldolgozó és -tároló létesítmény. A végleges üzemeltetési engedélyt 1980. július 28-án adta ki az Egészségügyi Minisztérium.

Az atomerõmûvi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésének biztosítására az RHFT engedélyezett kapacitását kibõvítették. A bõvítés engedélyezési eljárása során a szakhatóságként közremûködõ Magyar Geológiai Szolgálat (MGSZ) a telephely alkalmasságának megítélése érdekében további vizsgálatokat és egy korszerû módszerekkel végzett biztonsági elemzést tartott szükségesnek. Ezért az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Országos Tisztifõorvosi Hivatala (OTH) csak ideiglenes üzemeltetési engedélyt adott ki a bõvítésre, amely 2000. december 31-ig szólt. A 2000 decemberi állapotban rendelkezésre álló adatok, és a biztonsági jelentés alapján az ÁNTSZ OTH 2000. december 20-án kelt OTH 163–29/2000. sz. határozatában 2002. december 31-ig újabb ideiglenes üzemeltetési engedélyt adott ki. Az engedély kiadását teljes körû biztonsági értékelés alapozta meg.

Az RHFT biztonsági felülvizsgálatának
eredményei, további teendõk

1976-ban a lakosság egyedeire érvényes dóziskorlát 1,7 mSv/év volt, amit 2000-ig két alkalommal csökkentettek a nemzetközi (ICRP) ajánlások szigorodása miatt. Az üzemeltetõkre és a lakosság tagjaira vonatkozó dóziskorlátokat jelenleg a 16/2000 (VI.8.) EüM rendelet határozza meg. E szerint a foglalkozási sugárterhelésnek kitett munkavállaló külsõ és belsõ sugárterhelése együttesen egymást követõ 5 naptári évre összegezve nem haladhatja meg a 100 mSv effektív dóziskorlátot. Az effektív dózis egyetlen naptári évre sem haladhatja meg az 50 mSv értéket. A akosság egyedeire 1 mSv az effektív dóziskorlát. Az ICRP 60. ajánlása alapján a dóziskorláton kívül bevezetésre került a dózismegszorítás követelménye is, amit a 7/1988 SzEM rendelet 0,25 mSv/év értékben határozott meg, melyet a jelenleg tervezett hulladékkezelési rendelet 0,1 mSv/év értékre csökkentene. Ezek az értékek a létesítmény biztonságának mérõszámai.

A telephely bõvítése során az engedélyezésben részt vevõ egyik szakhatóság az MGSz ellenezte a végleges üzemeltetési engedély kiadását a földtani alkalmasságra vonatkozó kételyekre hivatkozva. A végleges üzemeltetési engedély megszerzésének és a további üzemeltetés elõfeltételének biztosítása érdekében átfogó biztonsági elemzést kellett elvégezni.

Mivel 2000. december 31-én az RHFT bõvítési részének ideiglenes engedélye lejárt (meghosszabbítva 2002. december 31-ig), megújításához az RHFT-t üzemeltetõ RHK Kht. 1999-ben kezdeményezte egy teljes körû biztonsági értékelés elkészítéséhez szükséges adatgyûjtés lefolytatását, majd a biztonsági értékelés elkészítését.

Két biztonsági elemzés készült, az egyiket a ETV-ERÕTERV Rt. végezte, míg a másikat az Európai Unió által finanszírozott PHARE projekt keretében az angol AEA Technology készítette.

A biztonsági értékelések arra kérdésre keresték a választ, hogy a telephely biztonságos marad-e a jövõben, vagy pedig szükség lesz olyan javító jellegû intézkedésekre, amelyek révén a kellõ biztonság garantálható.

Mindkét elemzés az Radioaktív Hulladékkezelõ Közhasznú Társaság és Vállalkozói által összegyûjtött adatokra és az elvégzett kutatások eredményeire támaszkodott. A vizsgálat kiterjedt a tároló lezárása után intézményes ellenõrzés idõszakára és az azt követõ idõre.

Az intézményi eredetû radioaktív hulladékok mennyisége az üzembe helyezéstõl napjainkig fokozatosan csökkent, jelenleg évente 15–20 m3 szilárd és 0,5–1 m3 folyékony hulladék, illetve 800–1000 db elhasznált zárt sugárforrás elhelyezési igényével kell számolni. Az átvételi, szállítási, kezelési, tárolási és elhelyezési mûveletek az RHFT jelenlegi létszámával uralhatók az egyéni sugárterhelés kellõen alacsony szintje mellett.

Az elvégzett biztonsági elemzés eredményei alapján megállapítható, hogy a püspökszilágyi RHFT jelenlegi üzemeltetése és a környezetbiztonság a passzív intézményes ellenõrzési idõszak végéig garantált. A telephely összességében (a befogadó geológiai környezet, a létezõ mesterséges korlátok és egyedi hulladékformák) alkalmas a kis és közepes aktivitású, rövid élettartamú hulladékok biztonságos végleges elhelyezésére.

A passzív intézményes ellenõrzést követõen alapvetõen a már elhelyezett hosszú élettartamú komponensek jelentõs mennyisége miatt (14C, 226Ra, 232Th, 234,235,238U, 239Pu és 241Am) a szándékolatlan emberi behatolás – vagy más olyan forgatókönyv, ami a hulladékok felszínre kerülését eredményezheti a betonvédelmek tönkremenetele után – mind a dózismegszorítás, mind a dóziskorlát túllépésével járhat.

A jelenlegi nemzetközi ajánlások alapján a dóziskorlát tízszeresét meghaladó következmények esetén a következménycsökkentõ beavatkozás mértékét optimálni kell, figyelembe véve az elérhetõ potenciális „dózis-megtakarítást” és a beavatkozás során felmerülõ valós sugárterhelés mértékét. A dóziskorlát százszoros túllépése esetén azonnali beavatkozás indokolt. A püspökszilágyi RHFT biztonsági elemzésének eredményei az optimális sávban helyezkednek el, így a következménycsökkentõ beavatkozás lehetõségeit és mértékét kell aktuális feladatként elõkészíteni. A problémát okozó 225Ra, 232Th és U-izotópok, valamint a 241Am források részbeni, vagy teljes körû visszanyerése olyan mûszaki probléma, amely megfelelõ tervezés, engedélyeztetés, hulladékminõsítõ és csomagoló rendszerek alkalmazása után egy középtávon végrehajtandó program megvalósítását jelenti.

A létesítmény jelenlegi mûszaki állapota megfelel az eredeti tervekben feltételezett 40–60 éves idõtartamú üzemeltetési fázis vonatkozó metszetének. A hosszú távú környezetbiztonság szempontjából problémát jelentõ hulladékformák visszanyerésével párhuzamosan célszerû sort keríteni a már kiemelt hulladékok átcsomagolására és hordóba tömörítésére is.

Valamennyi fontosabb várható tevékenység (egyes hulladékformák visszanyerése, lezárás, hulladékkezelés és átcsomagolás stb.) nagy valószínûséggel környezetvédelmi-engedélyköteles lesz, fõként az Európai Uniós jogszabályok és irányelvek 2004-ig történõ fokozatos bevezetésével. Így a létesítményre a legalapvetõbb elõzetes és részletes környezeti hatásvizsgálat elvégzésének kezdeményezését kell javasolnunk. A biztonsági elemzésbõl megállapítható, hogy az RHFT esetén a mesterséges védelmek jelentõs – több izotóp esetén domináns – szerepet játszanak a környezetbiztonság szavatolásában a geológiai-hidrogeológiai rendszer védõhatása mellett. A hatályos magyar jogszabályok (62/1997 IKIM rendelet) a földtani környezet ismertségi fokára és paramétereire is tartalmaznak elõírásokat. E követelmények teljes körû kielégítése a jelenlegi szinten nem teljesíthetõ, így célszerû a földtani dokumentáltsághoz szükséges munkákat a környezeti hatásvizsgálati feladatokkal párhuzamosan elvégezni.

A biztonsági elemzés szándékolatlan emberi behatolás forgatókönyvének eredményei alapján, a hosszú élettartamú komponensek további elhelyezésére az RHFT-ben csak az üzemi épületben kialakítandó átmeneti tárolóban kerülhet sor.

A biztonsági értékelés eredményei alapján egyértelmû, hogy a „B” és „D” csõkutakban elhelyezett zárt sugárforrások egy része (elsõsorban a hosszú életû radionuklidokat tartalmazók) jelentõs sugárterhelést okozhatnak az intézményes ellenõrzést követõen. A felszínközeli tárolókra több országban is elfogadott 100–300 éves aktív intézményes ellenõrzés ideje alatt az elhelyezett radioaktív hulladék többségének aktivitása jelentõsen lecsökken. A püspökszilágyi tárolóban elhelyezett sugárforrások egy részének azonban igen hosszú a felezési ideje. Ezek közül jó néhány nagyon súlyos radiológiai következményeket okozhat, ha idõ elõtt kapcsolatba kerülne a bioszféra elemeivel. Ebbõl következõen a „B” és „D” csõkutakban tárolt egyes elhasznált, zárt sugárforrásokat el kell távolítani, még a létesítmény lezárása elõtt. Az „A” típusú tárolómedencében elhelyezett néhány nagy aktivitású sugárforrás (pl. 14C, 90Sr, 137Cs), valamint a nagy mennyiségben elhelyezett Ra és Th tartalmú különbözõ hulladékok jelenléte a telephely hosszú távú biztonságának szempontjából nem megfelelõ.

Jelenleg már csak két tárolómedence, összesen mintegy 120 m3 szabad tárolókapacitással (hulladék elhelyezésre szolgáló térfogat) áll rendelkezésre. Figyelembe véve, hogy jelenleg évente közel 20 m3 hulladékképzõdéssel és átvétellel kell számolni, ez a tárolókapacitás optimális esetben hat évre biztosít elhelyezési lehetõséget. Hirtelen felmerülõ jelentõs hulladékátvételi igény esetén rövidebb idõ alatt is kimerülhet a szabad tárolókapacitás. A jelenlegi állapot konzerválása a szükséges minimális korszerûsítések és beruházások elvégzése nélkül már rövid távon is veszélyeztetné az RHFT biztonságos üzemét.

A tároló folyamatos üzemeltetése elképzelhetetlen a nagy aktivitású 60Co sugárforrások elhelyezésére szolgáló új csõkutak létesítése nélkül, a jelenleg rendelkezésre álló tárolókapacitás ugyanis nagyon korlátozott, és az elkövetkezõ években ezekbõl a forrásokból nagy mennyiség beszállítása várható.

Az RHFT 1998 óta csak átmeneti tárolásra (nem végleges elhelyezésre) vesz át hosszú felezési idejû izotópokat tartalmazó radioaktív anyagokat, melyek tárolására a „C” típusú tárolómedencéket jelölték ki. Mivel a deklarált átmeneti tárolás feltételei (pl. az üzemi épület pincéjében) jelenleg nem biztosítottak, így az ország intézményi radioaktív hulladékainak begyûjtése hosszú távon veszélybe kerülhet. Mivel a felhasználók többsége nincsen berendezkedve hosszú idejû átmeneti hulladéktárolásra, továbbá a megszûnõ cégek le kell, hogy adják az elhasznált sugárforrásaikat és radioaktív hulladékaikat, az ebbõl adódó probléma rendezetlensége nemcsak adminisztratív, hanem biztonsági kérdéseket is felvet.

Rövid távon elvégzendõ feladatok

Az elõzõek alapján az RHFT-vel kapcsolatos döntések során a következõ három szempontot kell figyelembe venni:

E szempontok figyelembevételével az elvégzendõ munkák a következõk:

Az eddigi vizsgálati eredményeket, és a folyamatban lévõ vizsgálatok – talajminta-vételi és -mérési program – eredményeit felhasználva hipotézist szükséges felállítani a szennyezõdés eredetérõl, mértékérõl és kiterjedtségérõl. A feltevés(ek) igazolására (vagy cáfolására) módszertant kell kidolgozni.

Meg kell határozni – a talajvízbe már lejutott – szennyezõdés horizontális szivárgási sebességét, irányát és az esetleges vízbázis vagy élõ vízfolyás elérési idejét, helyét és várható koncentrációját különbözõ peremfeltételek mellett, pl. a forrás megszüntetése esetén, valamilyen idõintervallumú utánpótlódás esetén stb. A feladat megoldása az RHFT területére felállítandó hidrológiai modell alkalmazásával képzelhetõ el.

El kell kezdeni a modell alkalmazásához szükséges input adatok mérését, illetve össze kell gyûjteni és rendszerezni kell a már meglévõ adatokat.

Analitikai és radioanalitikai mérésekkel további adatokhoz kell jutni a tároló környezetében lévõ talaj és talajvíz fizikai és kémiai tulajdonságairól, ionkoncentrációiról és aktivitás tartalmáról. Az összegyûjtött és mért adatok alapján fel kell állítani és adaptálni kell a hidrológiai modellt.

Mûszaki intézkedésekkel be kell avatkozni a szennyezõdés megszüntetésére, majd ellenõrzõ mérésekkel meg kell gyõzõdni a beavatkozás helyességérõl.

A biztonsági értékelések megállapításai alapján az alábbi biztonságnövelõ intézkedéseket kell megvalósítani:

* * *

Rövid közleményünkben áttekintést adtunk a Bátaapáti (Üveghuta) térségében tervezett kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló létesítése elõkészítõ mûveleteinek legújabb eredményeirõl, továbbá a Püspökszilágyi Radioaktív Hulladékfeldolgozó és -tároló (RHFT) fejlesztési munkáiról.

Az elõzetes biztonsági elemzés eredményei alapján megállapítható, hogy a Bátaapáti térségében tervezett új telephely esetében a választott elhelyezési technológia a vizsgált telephelyen a biztonsági kritériumokat jelentõs tartalékokkal kielégíti.

Bemutattuk a Püspökszilágyiban mûködõ RHFT biztonsági felülvizsgálatának eredményeit, valamint a biztonság növelése érdekében szükséges további teendõket. Megállapítást nyert, hogy a Püspökszilágyi RHFT biztonsági elemzésének eredményei az optimális sávban helyezkednek el, így a következménycsökkentõ beavatkozás lehetõségeit és mértékét kell aktuális feladatként elõkészíteni. A rövid távon elvégzendõ feladatok közé kell sorolni a következõket: mielõbb meg kell szerezni a végleges üzemeltetési engedélyt; végre kell hajtani a biztonságnövelõ intézkedéseket; szabad helyet kell biztosítani a további hulladékok elhelyezésére.









FELHASZNáLT IRODALOM:

Solymosi József, Vincze Árpád, Frigyesi Ferenc, Ormai Péter: Radioaktív hulladékok kezelése és végleges elhelyezése; Hadtudomány, IX. évfolyam, 2. szám, 1999. június pp.: 96–103.

Az atomerõmûvi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló munkák összefoglaló értékelése; RHK Kht. Tanulmány, 2002. febr.

Az RHFT biztonsági felülvizsgálatának eredményei, további teendõk; RHK Kht. tanulmány, 2001. szept.