RENDVÉDELEM




Endrõdi István

Katasztrófavédelmi információs
rendszer

A 96/82 EK SEVESO II. az Európai Unió Tanácsa által megfogalmazott irányelv az EU jogharmonizáció környezetvédelmi fejezetének illesztéseként került kidolgozásra a katasztrófák elleni védekezés irányításáról és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXXIV. törvény IV. fejezetében, valamint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 2/2001. (I. 17.) Korm. rendeletben foglaltak alapján. A szerzõ a hivatkozott irányelv, törvény és rendelet szellemében a BM hatáskörében mûködõ katasztrófavédelmi információs rendszer létrehozásának lehetõségeit vázolja fel.


Az elmúlt években bekövetkezett jelentõs számú katasztrófa és veszélyhelyzet következtében fokozott figyelem kíséri a katasztrófavédelem mindennapi tevékenységét. Az 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl, és a polgári védelmi törvény, továbbá az érvényben lévõ kormányhatározatok és rendeletek (pl. a 2/2001. kormányrendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl) pontosan meghatározzák a katasztrófavédelem feladatrendszerét és tevékenységi körét. Mindezen feladatok és a katasztrófavédelemre felruházott hatósági és szakhatósági elvárások jelentõs kihívás elé állították a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságot (BM OKF) és területi szerveit. A társadalom és a szakma által támasztott elvárások olyan komplex feladatrendszerek kidolgozását és mûködtetését követelik meg, melyek kizárólag akkor valósíthatók meg eredményesen, ha a kellõ idõben megfelelõ mennyiségû és minõségû információ áll rendelkezésre a szükséges döntések meghozatalához.

Az elvárások teljesítéséhez indokolt egy integrált katasztrófavédelmi információs rendszer kiépítése és folyamatos mûködtetése, alapozva a katasztrófavédelem országos szintû informatikai hálózatára, a katasztrófavédelem meglévõ és folyamatosan bõvülõ adatbázisaira, az üzemeltetett és a telepítendõ monitoring rendszerek által szolgáltatott adatokra, a társszervek és intézmények katasztrófavédelemmel kapcsolatos adatbázisaira és a nemzetközi kapcsolatok és együttmûködések keretében történõ kölcsönös adatszolgáltatások adatbázisaira.

Felkészülés a veszélyes anyagokkal kapcsolatos ipari balesetek megelõzésére és elhárítására

Az országos katasztrófavédelmi információs rendszer megvalósításának folyamata az Európai Unió Tanácsa által megfogalmazott SEVESO II. irányelv megjelenésével jelentõsen felgyorsult.

Az irányelv kidolgozását a veszélyes ipari balesetek (1974 Flixborough, Anglia – ciklohexán; 1976 Seveso, Olaszország – dioxin; 1986 Bázel, Svájc – peszticid) súlyos következményei indokolták. Az irányelv 2002-re várható további szigorítását motíválják még a 2000. évi nagybányai (Románia – cianid) és az enshedei (Hollandia) pirotechnikai anyagokkal történt katasztrófák.

A példaként felsorolt események veszélyes anyagok okozta rendkívül súlyos baleseti következményekkel jártak, amelyek az emberi életben, a természetben, a környezetben jelentõs veszteségeket okoztak. A SEVESO II. irányelv magyarországi bevezetésénél komoly problémát okozott a környezetvédelmi fejezet. Az EU bizottság a magyar fél által benyújtott derogációs kérelmet nem tartotta tárgyalhatónak. Hosszú egyeztetések után – a derogáció visszavonásával, kiegészítõ információk megadásával – végül a SEVESO II. teljesítését elfogadta.

Az irányelv olyan ipari, biológiai, mezõgazdasági, vegyi mûvelettel végzett tevékenységekre vonatkozik, amelyek ellenõrizhetetlenné válás esetén tömeges mértékben veszélyeztetik és károsítják az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot. Azok a veszélyes üzemek, amelyek az irányelv hatálya alá esnek, kötelesek a veszélyes tevékenységüket és a baleseti veszélyt azonosítani, annak kockázatát elemezni, megfelelõ irányítási rendszert kialakítani, a súlyos baleset káros hatását értékelni, a dominóhatást megállapítani és belsõ védelmi tervet készíteni. A hatóság és az önkormányzat az üzemen kívül – tehát a lakosságot és a környezetet veszélyeztetõ hatások megelõzése és elhárítása érdekében – külsõ védelmi tervet készít, feltüntetve a veszélyességi övezetet a településrendezési tervben, megjelölve az egyéni és társadalmi kockázat határait; megteremti a lakosság riasztási, figyelmeztetési, tájékoztatási és védelmi rendszerének feltételeit; biztosítja a – külsõ védelmi tervben meghatározott erõket és eszközöket a felderítés, beavatkozás, elhárítás, életmenés, mentesítés és helyreállítás során. A bekövetkezett eseményekrõl folyamatosan és rendszeresen – a megadott szoftver alkalmazásával – informálni kell az Európai Bizottságot. Az ENSZ EGB ipari baleseti (helsinki) egyezmény célja a súlyos balesetek országhatáron túl terjedõ hatásainak megelõzése, a kölcsönös segítségnyújtás.

Mindkét jogszabály egy idõben, 2002. január 1-jén lépett hatályba Magyarországon. A két nemzetközi jogszabály tartalmilag közel áll egymáshoz. A helsinki egyezmény részes felei vállalják az ipari balesetek megelõzésére, a felkészülésre, a védekezésre, a károk helyreállítására vonatkozó intézkedések megtételét. Az egyezményben foglaltak koordinálására hazánkban a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság Ipari Baleset-megelõzési Nemzeti Központját jelölték ki. A részes felek kapcsolattartó pontjaikon keresztül biztosítják az információcserét, az értesítést és a segítségnyújtást. A hivatkozott nemzetközi joganyagokban szereplõ és a felsorolt feladatok hazai végrehajtása csak jól kiépített ipari baleseti-megelõzési és -elhárítási informatikai rendszer (IBMEIR) kialakításával lehetséges. A rendszernek tárolnia kell várhatóan közel 500 veszélyes üzem, raktár, telep biztonsági jelentésének összes adatait, kockázatelemzési eredményeit, a veszélyességi övezet határait különféle mérgezõ anyagok, hõmérséklet, túlnyomás esetén; az egyéni és társadalmi kockázati rádiuszokat, a súlyos baleset esetére készített belsõ és külsõ védelmi terveket. A rendszernek meg kell tudnia határozni – rövid idõ alatt (10 min.) – a bekövetkezõ baleset káros következményeinek hatásait, a terjedési irányt és területet országhatáron túlra is, az aktuális meteorológiai értékek figyelembevételével. Információt kell biztosítani a veszélyhelyzet alakulásról a lakosok részére – akiket a telepített szirénák mûködtetésével figyelmeztetni kell –, valamint a beavatkozásban részt vevõk részére.

A káreset kiterjedése során koordinálni kell a szervezetek munkáját, információt kell biztosítani a hazai szakmai és politikai vezetõk részére, szervezni kell a nemzetközi segítségkérést és az érkezõ egységek fogadását, munkájuk feltételeinek biztosítását. Szükség esetén a lakosság elzárkóztatását, kitelepítését, a környezet védelmét szolgáló értékelõ elemzést kell végezni a döntések meghozatalához.

Az integrált katasztrófavédelmi információs rendszer létrehozása

Az elõzõekbõl adódik, hogy célszerû és elengedhetetlen egy olyan központosított katasztrófavédelmi adatbázis létrehozása és naprakészen tartása – illetve az igényeknek megfelelõ adatszolgáltatás biztosítása –, amely a fent említett feladatok és elvárások maradéktalan végrehajtását, a gyors döntés elõkészítést biztosítja. Az adatbázis fõ alappillére a katasztrófavédelem már meglévõ információs adatbázisainak azon része, amely a katasztrófa megelõzésével, elhárításával és a helyreállítással összefüggõ információkat és adatokat tartalmazza. A katasztrófavédelem nemzetközi kapcsolatai alapján, a kölcsönös információcsere révén az adatok és adatbázisok olyan széles skálája jelenne meg, amely jelenleg minden eddigi hazai gyakorlatot meghaladó szintû és minõségû rendszerré léptetné elõ az így létrehozott katasztrófavédelmi információs rendszer egészét. A fent említett integrált katasztrófavédelmi adatbázis jelentõs mértékben elõsegítené és hatékonyabbá tenné az azonnali beavatkozó szervek tevékenységét, ezáltal az ország és a kormányzat hazai és nemzetközi megítélése is kedvezõen alakulhatna.

Az integrált rendszer kiépítésénél figyelembe kell venni, hogy:

Feltétlenül a rendszer részeként kell kezelni a katasztrófavédelem és a feladatban közremûködõ szervezetek meglévõ adatbázisait és adathalmazait is. Ezek felsorolásától eltekintek, csupán jelzésértékkel említek meg néhányat: az AMAR rendszer; Arcview térinformatikai rendszer; RODOS valós idejû döntéstámogató rendszer; adatcsere-központban tárolt adatok; dunai információs és segélyhívó rendszer; tiszai információs és segélyhívó rendszer, balatoni információs és segélyhívó rendszer stb.

Az országos katasztrófavédelmi információs rendszer adatbázisának létrehozásánál az elsõ lépés a meglévõ adatvagyon felmérése, amelyre alpozva átfogó képet alkothatunk a meglévõ információk mennyiségérõl és minõségérõl. Az adatbázis információira építve célszerû megyei, illetve regionális – a veszélyeztetettség szerint differenciált felszereltségû – értékelõ és kommunikációs központokat létesíteni, mûködtetni a védelmi bizottságok mellett. Értelemszerûen az integrált rendszeren belül – és ez az igazi értéke – a bevont adatszolgáltatók, adatbázisok jelentõs része (pl. a meteorológiai és vízrajzi monitoring rendszerek) más központi (állami, önkormányzati stb.) szervezetek feladatát képezi, azonban mint azt a 1988–2001. évi árvízek tapasztalatai bizonyítják, a kialakult helyzetben döntõ jelentõségûek az általuk szolgáltatott információk, adatok. A hatékony és gyors válságkezelés az ágazati adatcserék végrehajtásával és rendszerek összekapcsolásával on line adatszolgáltatásokkal biztosítható. A katasztrófavédelem keretében megvalósítandó rendszer és az általa szolgáltatott adatok és információk maradéktalanul kielégítenék a belsõ szakmai igényeken túl az ágazati szintû információcsere lehetõségét is. Sõt a kormány által megfogalmazott, az elektronikus kormányzatra vonatkozó tervekbe is beilleszthetõ lehet a kormányzati portál egy elõre definiált szintjén a lakosság gyors és valós tájékoztatása érdekében.

Az adatbázis megvalósításának lehetõségei és elemei

A fejlesztés fõ célja, hogy megteremtse a lehetõséget a jogszabályi elõírások hatékony, gördülékeny teljesítésére, elõsegítse a hatósági és önkormányzati felkészülést, a lakossági tájékoztatást és a környezet magas fokú védelmét a veszély- és katasztrófahelyzetek kezelése során. A rendszer által elérni kívánt célok:

Az adatbázis létrehozása, folyamatos naprakészsége jelentõs elõnyökkel szolgál mind az OKF mint illetékes hatóság, mind az OKF-fel kapcsolatban álló és a katasztrófavédelemben érintett, illetve közremûködõ intézmények, szervezetek, vállalatok és nem utolsó sorban a polgárok számára.

Tekintsük át elõnyeit! A megvalósítandó rendszer lehetõvé teszi, hogy a BM OKF, a számára elõírt tájékoztatási kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tehessen mind felügyeleti és partnerszervezetei, mind az állampolgárok irányában. Ez a rendszer teljes mértékben megfelel az EU normáknak, így jelentõs elõnnyel szolgál a csatlakozási tárgyalásokhoz. Az önkormányzatok a kormányzati portálon keresztül hozzáférhetnek az általuk elkészítendõ külsõ védelmi tervek kidolgozásához szükséges adatokhoz, amibõl adódóan egyszerûsödnek a BM OKF ilyen jellegû adatszolgáltatási feladatai. Az önkormányzat által készített külsõ védelmi tervek és a veszélyes üzemek biztonsági jelentéseinek internetes publikálása megteremti a lehetõséget a média és a lakosság széles rétegeinek tájékoztatására, a veszélyeztetettséggel és a veszélyhelyzet-kezeléssel kapcsolatban, akár a helyi sajátosságok figyelembevételével is. A hatósági engedélyezés folyamatának támogatásával csökkenti a költségeit az üzemi, illetve veszélyes anyagok szállításakor bekövetkezett káreseményekkel kapcsolatos bírósági és jogi procedurákat, egyszerûsíti az eljárásokat. A megvalósítandó információs rendszer egyúttal támogatja az elektronikus kormányzati programban megfogalmazott célokat, azaz lehetõvé teszi az elektronikus ügyintézést a hatósági jogkörrel összefüggõ területeken, az önkormányzatok számára pedig a lakosság védelmével kapcsolatos elektronikus adatelérést és tájékoztatást. Hatékonyabbá teszi az OKF – mint illetékes hatóság – munkáját az adatok feldolgozásának könnyítésével, kereshetõségük, csoportosíthatóságuk megteremtésével és az elektronikus adatcsere lehetõségének biztosításával.

A katasztrófavédelmi információs adatbázisba bevonhatók az önkormányzatok, közigazgatási hivatalok; a felügyeleti szervek, partner cégek, az Európai Unió; a veszélyes tevékenységet folytató vállalkozások és az állami intézmények, szakhatóságok, együttmûködõ hatóságok, melyek közül csak néhányat – így a Mûszaki Biztonsági Fõfelügyeletet, a Honvédelmi Minisztériumot – az ÁNTSZ-t és a Környezetvédelmi Minisztériumot emelünk ki.

Az katasztrófavédelmi integrációs rendszer szervezésekor tisztázni kell a bevont és saját adatbázisokkal rendelkezõ állami, kormányzati és önkormányzati, illetve társadalmi intézmények, szervezetek bázisainak lehetõségeit. Az egységes katasztrófavédelmi rendszerbe integrálása a szükséges jogi szabályozások módosítását követõen kölcsönös egyeztetések alapján valósítható meg.

Az 1999. évi LXXIV törvény IV. fejezetében elõírt feladatok (SEVESO II.) informatikai biztosítása elgondolásának fölvázolásakor a már bizonyított szükségessége mellett abból indulok ki, hogy a BM OKF jelenlegi informatikai felszereltsége, eszközállománya nem megfelelõ. Mi alapján jelenthetõ ki ez? A válasz egyszerû. A mai helyzet alapvetõen az, hogy elszigetelt rendszerek és nagyrészt elavult egyéni számítógépek mûködnek az ország különbözõ területein. A gépállomány pedig jelentõs mértékben elavult, számos esetben nem saját tulajdonú. Az eszközökön többé-kevésbé egyéni fejlesztések, applikációk futnak, amelyek nem alkalmasak távoli elérésre és adatfeldolgozásra, csupán lokális felhasználásuk lehetséges. Szervezetünk növekedésével tényszerûen együtt jelentkeznek az újabb és újabb problémák, amelyek elsõsorban a belsõ ügyvitel folyamatos módosítását teszik szükségessé, ami utóbbinak költségei nem elhanyagolhatóak. Jelentõs probléma a változások szüntelen nyomon követése. A rendelkezésre álló anyagi keret szûkössége miatt a géppark szinten tartása nehezen oldható meg, a fejlesztésrõl nem is beszélve.

A kormány az információs társadalom kialakítását [100/2000. (VI. 23.) Korm. rendelet] Magyarország versenyképessége szempontjából kulcsfontosságúnak tekinti. Közvetlen kormányzati feladattá minõsíti az információs társadalom megvalósítását szolgáló, a közigazgatási, a gazdasági és a civil szervezetek közötti együttmûködés segítését és támogatását. A fenti irányelvek és a katasztrófavédelem alaprendeltetésbõl fakadó feladatai megvalósítása érdekében elodázhatatlan egy olyan egységes katasztrófavédelmi információs rendszer létrehozása, amely képes megfelelni az információs társadalom elvárásainak és alapja lehet a civil társadalom információs igényeit is kielégítõ majdani szolgáltató jellegû kommunikációs rendszernek. Az Internet legnagyobb mértékben a tájékoztatást, segíti elõ. A katasztrófavédelmen belül alkalmazott internettechnológia (az INTRANET) pedig elõsegítheti az információs és döntéshozó központok összeköttetésének, csatlakozásainak megoldását. Elõsegíti az információs csatornák minõségi és mennyiségi kapcsolatait a kormány, az országos információs központok, az államigazgatási szervek valamint a fõigazgatóság (BM OKF) és a fõvárosi, megyei igazgatóságok között. A technológiai hatékonyság növelési lehetõséget kínál az információkibocsátás, -feldolgozás és az információszervezés területén is.

A BM OKF rövid- és középtávú informatikai tervei

A rövid távú tervek kétéves intervallumot fognak át. A jelenlegi – és az elõzõekben röviden vázolt – helyzetet anyagi források hiányában alapvetõen nem tudjuk megváltoztatni. Ezért kidolgoztunk egy rövid és középtávú tervet, amely teljes mértékben összhangban van a szintén kidolgozás alatt álló katasztrófavédelmi stratégia célkitûzéseivel. Az OKF esetében abból a feltételezésbõl indulunk ki, hogy a telepítésre kerülõ eszközök és rendszerek magas rendelkezésre állású, jelentõs tartalékokkal rendelkezõ, magas MTBF (Maintanance Time Between Failures) értékû eszközök. Elsõdleges feladat az OKF fõvárosi és a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok lokális hálózatainak kialakítása a szükséges korszerû, távolról is menedzselhetõ eszközökkel. Létre kell hozni a BM elõírásainak megfelelõ technikai helyiségeket, amelyek alkalmasak a telefonközpontok, központi rendezõk és szerverek elhelyezésére. Ezzel párhuzamosan szükségszerû az elavult telefonközpontok cseréje és egységesítése is. Ez esetünkben 17 helyszínen érinti a lokális hálózatokat és minden helyszínen (20) aktív eszközöket és a technikai helyiségeket jelenti. Megyei szinten 100 végpontos strukturált hálózat telepítésével a megyei igazgatóságok szakmai tevékenysége még bõvülõ létszámviszonyok mellett is hosszú távon biztosíthatja a hatékony munkavégzést. További fejlesztési feladat az aktív eszközök, lokális szerverek és néhány kiemelt munkaállomás szünetmentes tápellátási rendszerének megvalósítása. A megyei igazgatóságokon biztosítani kell helyszínenként legalább néhány párhuzamos behívást lehetõvé tevõ adatátviteli szolgáltatást. Meg kell kezdeni az egyes igazgatóságok és kirendeltségeik irodáinak felszerelését korszerû számítógépekkel és nyomtatókkal. Ez – igazgatóságonként 30 számítógéppel számolva – összesen 600 készüléket jelent. Fel kell újítani az OKF lokális hálózatát, legalább az aktív eszközök és a szerverek elhelyezése tekintetében, hiszen a jelenlegi eszközök nem menedzselhetõek, ami számos helyi jellegû probléma forrása lehet. A központi szerverek elhelyezése az OKF-en sem megfelelõ. A telepítésre kerülõ hálózati eszközökkel meg kell oldani az internetforgalom tartalomszûrését, a forgalompriorizálást és a lokális hálózat teljes körû, biztonságos üzemeltetését. Megfelelõ menedzsment-szoftverrel biztosítani kell teljes körû felügyeletét, a trendek és a nem tipikus jelenségek folyamatos figyelését. A lokális hálózaton belül fokozott figyelmet kell fordítani a hálózati jogosultságok és hozzáférések állandó karbantartására.

Meg kell kezdeni az OKF országos hálózatának és a belsõ levelezõrendszer, az információáramlás struktúrájának kialakítását. Biztosítani kell a fejlesztések és az új körülmények között a megfelelõ szakmai támogatottságot, a humán erõforrásokat. Ehhez speciális státuszok létrehozása lenne szükséges vagy outsourcingbe kell kiadni a létfontosságú szoftver- és hardver elemek mûködtetését. Meg kell kezdeni az országos térinformatikai rendszer kialakítását, különös tekintettel a veszélyeztetett területekre. Ennek érdekében elsõ lépcsõként olyan egységes alapszoftvert kell elfogadni, amely megfelel a napjaink és a közeljövõ követelményeinek és legalább részben transzparens a ma használatos szoftverek felé.

További jelentõs feladat a TETRA digitális trönkölt rádiórendszer, mint adatátviteli közeg integrálása a kialakított rendszerbe. Ebben az esetben valójában csak egy (vagy több) soros (vagy nagyobb sebességû) interfészrõl van szó, amely egyszerûen beroutolja az adott lokális hálózatba a távoli hívót. A szervezeten belüli papír- és faxforgalom a belsõ levelezõrendszer kialakulásával jelentõs mértékben csökkeni fog, így jelentõs megtakarítások érhetõk el az OKF alá tartozó valamennyi intézmény rezsiköltségei esetében. Már az elsõ lépcsõben célszerû létrehozni az OKF központi szerverét, amelynek becsült háttérkapacitása kb. 2–3 terabyte. Az igazgatóságok esetében a becsült tárolandó adatmennyiség kb. 100 Gbyte. A szerverek beszerzési költségét jelen pillanatban nehéz lenne meghatározni, de az már most látszik, hogy a központi szerver nem lehet PC alapú. A megfelelõ mainframe kiválasztását gondos folyamatnak kell megelõznie.

A középtávú tervek szervesen illeszkednek a rövid távú és stratégiai tervekhez. Az idõszak során be kell fejezni az országos hálózat kialakítását és az általános ügyviteli rendszer programozói-fejlesztési munkálatait, rendszerbe állítását, valamint a teljes állomány kiképzését az informatikai rendszer használatára. Az országos hálózat szolgáltatón keresztüli kialakítása néhány tízmillió forintra tehetõ. A jelentõsebb kiadást ebben az idõszakban már a hálózat felügyelete és fenntartása okozza. Mindezek közben feltétlenül gondoskodni kell a már elöregedett eszközök pótlásáról is. Meg kell kezdeni az adattárak feltöltését a szükséges, jelen pillanatban elérhetetlen adatbázisokkal és/vagy online kapcsolatok kiépítését az adott helyszínekre (vízügy, polgármesteri hivatalok, ÁNTSZ stb.), a megfelelõ jogi háttér biztosításával. Ennek költségei jelen pillanatban még nem becsülhetõk meg, ezt az adott pillanatban élõ infrastruktúra és a társszervek lehetõségei fogják meghatározni. Fontos feladat az országos térinformatikai rendszer túlnyomó részének befejezése, a meglevõ adatok folyamatos frissítése, karbantartása. A térinformatikai rendszer bekerülési költségét két tényezõ határozza meg: az OKF saját részesedése az adatok felvitelében, illetve a külsõ vállalkozók bevonása ebbe a tevékenységbe.

A másik fontos tényezõ a térinformatikai rendszerek méretarányának meghatározása, egységes platformra hozása. A középtávú fejlesztés során kell megvalósítani a második OKF-szerver integrálását és a szerver replikációját. A rendszer tervezésénél és a késõbbi megvalósításánál is a fõ szempont a már meglévõ és könnyen illeszthetõ elemek integrálása. A katasztrófavédelem a fejlesztés során az integrált hang- és adatkommunikációs rendszer megvalósítását tûzte ki célul, melyre hatékonyan és fõleg költségkímélõ módon illeszthetõ a meglévõ monitoring rendszerek struktúrája. Az illesztés egyik lehetséges formája lehet a MATÁV kiemelt biztonságú országos sávfeletti hálózatának használata. Ezen a hálózaton keresztül az IP technológia révén igen rövid idõ alatt több ezer végpont adatai (vegyi üzemek monitoring rendszerbe kapcsolása, veszélyesanyag-szállítások nyomon követése, vízminõség figyelemmel kísérése stb.) megjeleníthetõk a katasztrófavédelem integrált hálózatán keresztül.