Bevallom őszintén, hogy először elkezdtem kutakodni régebbi, a tanárokhoz kötődő emlékeim között abban a reményben, hogy képes leszek néhány lényeges jellemzőt összegyűjteni.
Hosszabb idő eltelte után azonban rájöttem, hogy ebben a megközelítésben nem leszek képes újat mondani, hiszen a lényeges, pozitív oktatói jegyeket szinte mindannyian tudjuk, mi több, érezzük.
Mindazonáltal, összerakva a lényeges jegyeket és azokat rendszerbe foglalva, arra jutottam, hogy a jó tanár képes hatékony és eredményes stratégiák megalkotására és azok végrehajtására.
Azért írok több stratégiáról, mert egy jó tanár esetében nem csak az adott tárgyra vonatkozóan kell akár több szemeszteren átívelő programot alkotni, hanem a hallgatókra vonatkozóan is; mi több, az adott tanár saját szakmai pályafutását illetően is rendelkeznie kell(ene) stratégiával.
A fenti gondolatmenetből pedig következik, hogy számomra a „jó tanár” az, akinek határozott elképzelése van arról, hogy milyen szakmai, oktatói cél érdekében, milyen eszközökkel képes és alkalmas átadni tudását az adott célcsoportnak. Bár a fenti felfogás túl racionálisnak tűnhet, azonban szeretném kiemelni az olyan rendkívül fontos és meghatározó oktatói, egyben emberi jegyek fontosságát, mint az empátia, tisztelet és alázat.
A „jó tanár” stratégiájában véleményem szerint, a teljesség igénye nélkül, szerepelnie kell:
A fentiek alapján talán nem meglepő, hogy személyes tapasztalataimban és emlékeimben azokra tekintek „jó tanárként”, akik képesek voltak a fenti módozatokat messzemenő emberségükkel ötvözve átadni tudásukat és végtelen türelemmel megértetni a lényeges és vonatkozó összefüggéseket.
Dr. Németh József