KULTURÁLIS ÉLET

Aktuális

Kulturális élet

A hallgatók részére változatos kulturális programokat szerveznek, illetve helyet biztosítanak a szórakozásukra.
Az Ifjúsági és Művelődési Otthon (IMO), a hallgatóknak és a törzstiszti állománynak igényes szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget biztosít, délutánonként és esténként. Minden héten csütörtökön a hallgatók számára egy közös zenés est kerül megrendezése, ahol mind az ösztöndíjas és civil hallgatók együtt tudnak kikapcsolódni, ismerkedni. Ez az egyik legjobb helye, ideje a civil-katonai kapcsolatok mélyítésére.
Ezen felül a civil és katonai kapcsolatokat a táncoktatáson belül is ápolhatják. Ahol mind a civil, mind a katonai hallgatók betekintést nyernek egy régi katonai tradícióba, ahol a tiszti hallgatók alapműveltsége közé tartozik a kultúra és tánc ismerete. A táncegyesület keretein belül a hallgatók megtanulhatják a szalontáncok alapjait.
A hallgatók nemcsak tánctudásukban bizonyíthatják képességeiket, hanem lehetőségük van szakmai tudásuk mélyítésére. Interaktív előadásokat szerveznek, aminek az egyetemi könyvtár keretein belül a Tudóskávézó ad otthont.
A kulturális életet színesítik azok az alkalmi és állandó kiállítások, ahol a hallgatók is be tudják bizonyítani a bennük rejlő művészi tehetséget.

Megvalósult programok

SZÍNHÁZBAN VOLTUNK…

Merlin színház: Die hard – Halálkemény
A Hoppart társulat előadása

Az este remekül indult, közös autózás után értük el célunkat, a Merlin színházat. Az előadás 8-kor kezdődött. A darabról annyit: egyszerűen fantasztikus volt. Nem volt eltúlzott, sem túlontúl hosszú. Véleményem szerint mindenki remekül szórakozott. A színészi teljesítmény kiváló volt, mind előadásmódban, mind karakterekben tökéletesen passzolt a darabhoz.

Miután az előadás véget ért, a színházzal egybeépített klubban elfogyasztottunk egy kis frissítőt. A kialakuló beszélgetés a vártnál jobban elhúzódott, mindenki belemerült a társalgásba. Mivel az üdítők a végüket járták, körülbelül 11 órakor elindultunk vissza az egyetemre.

Személyes konklúzióm: A jövőben több ilyen és ehhez hasonló rendezvény szervezésére van szükség, mivel az eredmény minden várakozásomat felül múlta.
Molnár László (II: évfolyam)

Látogatás a Budavári labirintusban

2009. március 5-én a Budavári Labirintusba látogattunk el. Ottlétünk során idegenvezető segítségével tekintettük meg a labirintus nappal járható részét, ami körülbelül 1000-1200m hosszú. Egyes részeket csak más programok alkalmával lehet megtekinteni, és vannak teljesen elzárt részek, amelyeket a nagy háborúk során ugyan használtak, de később befalaztak. Ezeket nagyrészt óvóhelynek alkalmazták, de mint vezetőnktől megtudtuk, volt terv arra vonatkozóan, hogy a Sándor palotát összekössék a labirintuson keresztül egy földalatti óvóhellyel is, de ez nem valósult meg.
A nem emberkéz alkotta rész körülbelül fél millió éves, legmélyebb pontja majdnem pontosan 16m mélyen van. Keletkezéséről máig vitatkoznak, de a legvalószínűbb, hogy a mészkő repedésein keresztül feltörő forrásvíz vájta magának az üregeket. A történelem folyamán egyes részeit pincének használták, ennek megfelelően néhol a termeket járva az embernek az-az érzése támad, mintha nem is egy barlangban, hanem egy borospincében sétálgatna. Ehhez nagymértékben hozzájárul a félhomályszerű világítás, és hogy sok helyen van a fal téglával, kővel kirakva. A háborúk során a pincéket „egybeszakították”, ami szintén hozzájárul a mostani labirintus jelleghez.
A barlangrendszer egyúttal tárlatként is szolgál, amely négy témát ölel fel. A menetiránynak megfelelően először az őskori labirintusrészbe érkeztünk. Itt a falakat a legismertebb barlangrajzok másolatai díszítik időrendben, a régebbiektől az újabbak felé haladva, amelyeken már emberalakok is láthatóak. Ezt követte a történelmi labirintus, ami a magyar történelem egy-egy jelentős korszakát idézi fel előttünk. Első állomása a Sámán-átjáró, ahol egy kétarcú táltost ábrázoló szobor, és az arcok irányában elhelyezett egy-egy sámánfa áll. A magyarok ősi sámán vallásán túl a két arc a jót és a rosszat szimbolizálja, a két sámánfa pedig – amelyek közül egy a föld belseje felé, a másik az ég felé mutat– a „kaput” az alvilágba, illetve az égbe. Az átjárón túlhaladva megérkeztünk a Csodaszarvas-ösvényre. Itt a mondabeli csodaszarvas, és Hunor domborműve, valamint Magor szobra látható. Hunor tőlünk el felé fordulva, a szarvast követve, míg Magor előre nézve áll, jól ábrázolva ezzel azt, amikor a két törzs szétválása után, a Hunok eltűntek a történelem sötétjében, míg őseinknek sikerült a járható utat választva fennmaradniuk. Még ugyanebből a teremből nyílik egy ajtó egy lépcsőfeljáróhoz, ami a Hun-magaslat nevet viseli. (Ez a lépcső is valaha pincelejáróként szolgált.) Tetején Attilának, Isten ostorának legendás kardja látható. Továbbmenve az Árpád-házi boltíves terem következett. Itt egy keresztelőmedence található, a magyarok keresztény hitre való áttérésének jeleként, és egy kis „zsákutca”, ami a tatárfolyosó nevet viseli. Valójában nem zsákutca, csak egy kovácsoltvas kapu választja el a labirintus további részétől. Itt kezdődik ugyanis a Szerelem Labirintusa, ami jegyeseknek, pároknak van fenntartva. A lényege röviden az, hogy a párok előre lefoglalhatják az esti órákra ezt a labirintusrészt. Két különböző úton közelítve kell megkeresniük egymást a sötétben, és egy bizonyos ponton a szervezők pedig meglepetéssel várják őket. A következő nagyobb terem egy kis színfolt Mátyás király udvarából, és a reneszánszkorból: Egy borkút. (Megkóstoltuk. Igazi, de bűn rossz.) A következő terembe csak a folyosóról nézhettünk be. Itt egy, a földben félig elsüllyedt koronás emberfej látható a vesztes mohácsi csata, és az ország három részre szakadásának emlékére. Ez az utolsó magyar történelmi témájú terem. A Más-világi Labirintusban egy képzeletbeli ásatás leletei vannak kiállítva. Az ötlet szerint napjaink civilizációjának 40 millió év múlva már megkövült lenyomatait láthatjuk, így például bank automatáét, számítógépét és egy elképzelt temetkezési helyet, ahol a halott mellé a legfontosabb tárgyait temették: sörösüveget, telefont, laptopot. Nem messze a „sírhelytől” egy Coca Cola-s üveg körülbelül 3 m-es mása látható, kőből kifaragva. Utazásunk utolsó állomása a Bátorság Labirintusa, ahol teljes sötétség van és csak egy a falra erősített kötél segít a tájékozódásban, na meg a két kezünk és lábunk.
Miután mindenki szerencsésen vette ezt az „akadályt”, az utazás véget érvén nem maradt más hátra, mint haza indulni. Mielőtt azonban elindultunk volna, még leültünk egy kicsit teázni, ami egy ingyenes szolgáltatás, ha megtekintettük a labirintust. Véleményem szerint ez volt a leghangulatosabb része a barlangnézésnek.
(Írta: Zoboki Zoltán, II: évf., Szent László század)

„Szent Lászlós” kastélylátogatás

2009. április 20-án a Hallgatói Tagozat szervezésében a Szent László század-jelenlegi 2. évfolyam-látogatást tett Gödöllőn a Királyi Kastélyba. Természetesen a század minden tagja rajong a kultúráért, na de egy régi kastély, mi lehet benne érdekes…- gondoltuk első nekifutásra. Aztán ahogy közeledtünk az épülethez, máris felderültek az arcok: a kastély-mint azt utólag megtudtuk, folyamatos felújítás alatt áll- gyönyörű látványáról még az azt körülvevő díszes és kellemes park sem tudta elvonni a figyelmet. A hatalmas épületet, melyet Grassalkovich Antal után még 2 generáció építtetett, nem túlzás, ha az ország egyik legszebb kastélyának nevezünk.
A századdal sajnos „csak” az emeleti részt néztük végig, de le is jártuk a lábunkat, mire megnéztük mind a 26 termet. Kezdtük a barokk stílusú előtérrel, melynek különlegessége a falfestése volt, melyen a 4 évszakot ábrázolták. Bár megtudtuk, hogy amiket az elkövetkezendőkben látni fogunk, nem az épület eredeti állapotát tükrözik, mégis elmerültünk a sok látnivalóban és a végére már el is felejtettük, hogy ez egyfajta csalódásként ért minket. A következő pár teremben szintén a barokk játszotta a főszerepet. Láttuk a Ferenc József által leginkább favorizált bútorokat, melyeket mindig magával vitt mindenhová, a díszes kályhákat, a csodás porcelánkészleteket. Számomra érdekes dologra derült itt fény a tálalóban: idegenvezetőnk elmondása szerint a konyha a tálalótól körülbelül 150 méterre volt, mert Erzsébet királyné- bár szeretett enni- nem szerette a „konyha szagot”, így a tálalások némileg körülményesek voltak. Egy másik érdekfeszítő terem következett: a korban használt nemesi (női) ruhát, emlékérmeket és szebbnél szebb 18. századi fegyvereket néztünk meg. Mint minden helyiségben, itt sem maradhatott ki az információk tömkelege. Így például az, hogy a női nemesi ruha „mindössze csak” 20kg-ot nyomott és telis- tele volt arany-, ezüst- és selyemdíszítéssel. A leglenyűgözőbb terem-szám szerint a 8.- a templom volt. Nem, nem írtam el, tényleg templom, ugyanis a kastélyon belül ez megtalálható. Ráadásul nem is akármilyen: 2 szószék található benne, ami akkor azt jelentette, hogy az alapvetően katolikus templomba protestánsokat is beengedtek. Ezek után a 11. teremben, ami a hadsegédi szoba volt (mozgó távírda), megnéztük a császár gardróbját. Azt hiszem nem is kell kiemelnem, hogy nem egy átlagos gardróbról van itt szó… Egyik szembetűnő dolog, hogy a ruhák életnagyságú bábukon várták, hogy valaki felvegye őket, na de nem is ez a legfurcsább... Az már annál inkább, hogy a császárné egy ruhát csak egyszer vehetett fel, majd azt odaajándékozhatta a kedvenc udvarhölgyének. Ezt követte Ferenc József hálószobája. Mikor ezt meghallottuk, nem gondoltuk, hogy bármi érdekes is lenne ott, tévedtünk. Mint kiderült, az uralkodó egy költöztethető katonai vaságyon aludt és nem is mindig a hálószobájában… A legtöbb időt egyébként is a dolgozószobájában töltötte, ami az én személyes kedvencemmé vált, hiszen nagyon különlegesen berendezett, egyedi és praktikus szoba volt, ahol Ferenc József napi 9-10 órát töltött. Legfőbb látványossága a földön fekvő medvebunda volt. Egészen a 14. teremig várnunk kellett arra, hogy egy olyan dolgot láthassunk, ami eredeti. Az pedig nem volt más, mint Ferenc József szalonjában a bronzcsillár. Ezt követte a bálterem, ami a kastély legmagasabb terme- mintegy 9,3 méter a belmagassága. Másik érdekessége az 500 kg-os bronzcsillár.
Rengeteg nagyon szép és érdekes dolgot láttunk, melyeknek a leírásával könyveket lehetne megtölteni, mégis van egy valami, amit fontosnak tartok megemlíteni. Ez pedig az, hogy mint megtudtuk, Erzsébet királyné-annak ellenére, hogy a legtöbb időt az öltözőszobájában töltötte- nagyon művelt volt és több nyelven is beszélt. A teljesség igénye nélkül: magyarul, újgörögül, ógörögül, angolul, és portugálul. Azt hiszem mindenki nevében bátran leírhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat azon a délutánon: sütött a nap, kellemes idő volt, jó volt a hangulat és sok érdekes és értékes információt szívtunk magunkba. Ez a nap is ékes példája annak, hogy nem kell nagyban gondolkodni, hiszen a kicsinek tűnő dolgokból is nagyon sokat lehet kihozni. Hiszen röpke másfél óra alatt átvettünk egy történelemkönyvet és még jól is éreztük magunkat.
Teremi Nikolett, 2. évf. hallgató

A Szent László század a Hadtörténeti Múzeumban

2009. február 26-án századunk a parancsnoki foglalkozás keretében ellátogatott a Hadtörténeti Múzeumba. Két kiállítást tekintettünk meg, melyek a következő címeket viselték: ,,Fényesebb a láncnál a kard”, illetve ,,A Nagy Háború 1914-1918 – Mire a levelek lehullanak… Lehullottak…”. A múzeumlátogatásnak ,,osztálykirándulás” hangulata volt, leszámítva persze azt a tényt, hogy az utazást magunknak kellett megoldani villamossal, metróval illetve busszal. S bár szétszóródva tettük meg az utat, mégis figyeltünk egymásra, hogy ne maradjon le senki.
Elsőként a Fényesebb a láncnál a kard című kiállítást tekintettünk meg, mely 1998-ban nyílt meg, a ’48-as forradalom 150. évfordulójára. A kiállítás az akkori eseményekre kíván megemlékezni, méghozzá elsősorban a szabadságharc hadseregére, amely megvívta ezt a szabadságküzdelmet; soraiban együtt harcol a nemes, a polgár, a jobbágy, számtalan külföldi nemzet önkéntese. A forradalom és szabadságharc eseményei mellett megismerhettük a hadsereg létrejöttének körülményeit, ízelítőt kaptunk viseleti kultúrájából, fegyverzetéből, felszereléséből. Néhány egyenruha, fegyverek és apróbb tárgyak maradtak meg csupán a dicső kor emlékeként, de az eredeti tárgyak mellett számos rekonstrukció (elsősorban egyenruhák) segített képszerűvé tenni a kort, az eseményeket. Láthattunk egyenruhákat: gyalogos, huszár, tüzér, matróz; fegyvereket: puskákat, karabélyokat, kurtályokat; korabeli fényképeket és plakátokat. A kiállítást záró hetedik teremben a szabadságharc utóéletével ismerkedtünk meg, az elnyomatás keserű éveivel, a kiegyezéssel, az 1867-es honvédséggel, az emigrációval. A kiállítást a budavári honvédszobor felavatásakor készített fényképfelvétel kinagyított mása zárta. A Nagy Háború 1914-1915 - Mire a levelek lehullanak… Lehullottak… című kiállítás a háborút, az eseményeket a katona szemszögéből mutatta be, ahogyan a drótakadály mögül, a lövészárok mélyéből a hazára gondolva látta a háború borzalmait. A frontélet speciális mindennapjaiba, gondjaiba és bármilyen furcsa: az örömeibe is bepillantást nyertünk a fotók alapján. Végig kísértük a katonák életét; a frontra indulástól egészen a hadifogságon át a háború végéig és esetlegesen a halálig. Láthattunk tábori konyhát, valamint életképet, ahol egy osztrák-magyar orvos tiszt gyógyít egy orosz katonát. Olyan kuriozitások is helyet kaptak a tárlaton, mint az asszonyok szerepe a hadseregben, vagy a hadviselő állatok, a frontkatona hűséges társai és segítői: a kutya, galamb, ló, öszvér, bivaly, stb. A kiállítások nagyon érdekesek voltak, viszont a termek elég kicsik, mi pedig nagy számban képviseltük a századot. Az idegenvezetőt így mindig azok vették körbe, akiket az aktuális bemutatások legjobban érdekeltek, míg a többiek szabadon nézelődtek és messziről füleltek. A múzeumlátogatás mindenképp hasznos és érdekfeszítő volt, sokat tanulhattunk belőle.

The Cripple of Inishmaan

A ZMNE hallgatói április 6-án a Kripli című darabot nézték meg a Radnóti Színházban. A Kripli azok közé a darabok közé tartozik, amelyekre meglehetősen nehéz jegyet szerezni. Önmagában ez a garancia arra, hogy megéri az utánajárást, ugyanis az előadás felejthetetlen élményt nyújt. A színműben elsöprő erejű a tökéletesen elegyített humor és a szívszorító dráma. Már nyolcadik éve játsszák a Radnótiban, és minden alkalommal osztatlan sikert arat, most sem volt ez másképp.

A cselekmény röviden: „Az írországi Inishmaan parányi szigetén még az is szenzációnak számít, ha valakinek a libája belecsíp a szomszéd macskájának a farkába. De a szomszéd szigeten hirtelen felpezsdül az élet: hollywoodi film készül, és a filmhez éppen szereplőket keresnek. És Billy, a kacskakezű-kacskalábú árvagyerek elindul szerencsét próbálni.”

/http://www.radnotiszinhaz.hu/

Martin McDonagh drámája - az Aran-szigetek-trilógia első része – 1996-ban íródott. Magyarországon 1998-ban mutatták be Szolnokon, majd a Radnóti Színház 2001-ben tűzte műsorára. Olyan neves színészek tűnnek fel a porondon, mint például Kulka János [Johnny], Lengyel Tamás [Billy], Schell Judit [Eileen], Szombathy Gyula [Mammy]. Ajánlani tudom mindenki számára, egy tartalmas, egész estét betöltő program.
2009. 04. 15. Erdei Bálint, Csépányi Attila

Zrínyisek a lelátón…

2009.04.01.-én a Puskás Ferenc Stadionban került megrendezésre a Magyarország-Málta világbajnoki selejtező, aminek alkalmából a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem ingyen jegyekről gondoskodott az egyenruhás hallgatói részére.
A menet a Hungária körúti kampusztól a stadionig nem volt egyszerű, köszönhetően a hatalmas szurkolói áradatnak. Hét órára már zsúfolásig megtelt az egész stadion. Hallgatóink birtokba vették a X. szektort, a himnusz után pedig végre elkezdődhetett a szurkolás.
A hangulatra nem lehetett panasz. A kitartó bíztatás hamar meghozta eredményét, Hajnal góljával már a hetedik percben megszereztük a vezetést. A tömeg legnagyobb örömére Gera Zoltán pályára lépett a második félidőben, aki a 80. percben egy újabb góllal hálálta meg a drukkolást. Majd végezetül, a 94. percben Juhász mutatta meg a máltaiaknak, hogy 3 a magyar igazság.
A mérkőzés végeztével a hallgatók visszatértek a kampuszra és az IMO-ban ünnepelték meg a hazai sikert. Mindenki jól érezte magát és reméljük, hogy a legközelebbi magyar meccs, amire jegyet kapunk a 2010-es világbajnoki döntő lesz.
Hajrá Magyarország!
Készítette: Czinege Tamás hallg.

Parlament-látogatás

2009. március 16-án, hétfőn az a szerencse érte a Szent László századot, hogy szocializáció keretében ellátogathatott a Parlamentbe. Talán mindannyiunknak ismerős volt a hely az általános iskolás osztálykirándulásokból. Mint mindig, most is meghallgathattuk az épület történetét, de ezúttal nem túl tetszetős előadásban. A Szent Korona és a többi
koronázási ékszer megtekintése és történetük meghallgatása után a Kupola teremben látható uralkodó-szobrokat vettük sorra, amelyek közül egyet sikerült kihagyni: Szent Lászlót magát. A félresikerült „tárlatvezetéssel” együtt az épület továbbra is tekintélyparancsoló és híres berendezési tárgyai sem vesztettek értékükből. Engem főként a gyufaszálakból megalkotott Országház fogott meg, de lehet, hogy nincs igazam, ha a művészeti értékek alapján rangsorolunk. Mégis ezt gondolom a legnagyobb alkotásnak, mert ezt nem felkérésre készítették, hanem hobbiból, és csak utólag adományozták ezt a remekművet a Parlamentnek. Mégis ezt gondolom a legnagyobb alkotásnak, mert ezt nem felkérésre készítették, hanem hobbiból, és csak utólag adományozták ezt a remekművet a Parlamentnek. A legérdekesebb, eddig még nem látott rész a Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottság ülésterme, ahol meghallgathattuk az egyik bizottsági tag előadását a munkájukról és kérdéseket tehettünk fel neki.

A Hallgatói Tagozat a március 15-i ünnepélyen

Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából rendezett ünnepi eseménysorozatunkat a 2009. március 11-én tartott megemlékezéssel nyitottuk, amely a ZMNE Dísztermében került megrendezésre.
A hallgatóság legfőbb részét a jelentős létszámmal résztvevő hallgatói zászlóalj tette ki, ugyanakkor civil hallgatók is érdeklődést mutattak a színvonalas produkció iránt, amelyet az itteni egyetemistákból álló művészcsoport adott elő. A zenés elemekkel tarkított ünnepi előadás osztatlan sikerét a hallgatóság tapsvihara igazolta.
Március 13-án – az eseménysorozat következő rendezvényeként – ünnepi állománygyűlést tartott a Nemzetvédelmi Egyetem, amelynek elöljárója az egyetem rektora, Prof. Dr. Szabó János nyá. dandártábornok volt. Beszédében az ünnepi hangulat mellett kihangsúlyozta az egyetem előtt álló feladat - a március 16-18-a között lezajlott akkreditáció - fontosságát.
A 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről Kaló József emlékezett meg, majd egyetemünk személyi állományának kiemeltjei kitüntetéseket, előléptetéseket és elismeréseket vettek át. A Rektor Úr századunk több tagját kiemelkedő munkájukért elismerésben részesítette, így Ivanics Enikő, Tulok András, Kocsi János Gyula és Nemes Ádám hallgató büszkén vehették át jutalmukat. Az ünnepi eseménysor zárásaként március 15-én századunk egy része díszelgő feladatokat látott el különböző helyszíneken: Monokon és Balatonkenesén. A zord időjárás ellenére a meghatározott feladatokat sikeresen abszolváltuk, a múltbéli forradalmi eseményekről méltán megemlékeztünk.


Írta: Szilágyi Mónika, II. évf. hallgató

Nógrádi György biztonságpolitikai előadása a Zrínyin

2009. február 12-én délután a Hallgatói tagozat egy kiemelkedő biztonságpolitikai elemzőt köszönthetett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem falai között.
A neves előadó katonai szocializáció keretein belül tartotta előadását, melyen a katonai hallgatókon kívül számos civil hallgató is megjelent, így az érdeklődők létszáma meghaladta a kettőszáz főt is. Nógrádi Györgyöt, a Corvinus egyetem tanárát, többször kérték föl többek között televíziós szereplésekre, biztonságpolitikai előadások megtartására mint itthon, mint külföldön.
Az előadás főbb témái a világgazdasági válság, és az amerikai elnökválasztás köré csoportosultak. A nagyfokú érdeklődésnek köszönhetően az előadásra szánt körülbelül egy órás időkereten túl, további másfél órán keresztül ostromolta kérdéseivel a kíváncsi hallgatóság. Az ily módon hosszúra nyúlt előadáson számos biztonság- és külpolitikai kérdésre kaptak választ az érdeklődők. Többek között szóba került Kína, India, Japán Oroszország nagyhatalmi kérdésköre, bepillantást nyerhettünk Dél-Amerika illetve Afrika biztonságpolitikai kihívásaiba, illetve válaszokat kaptunk az Európai Unió jövőjét kutató elemzésekre vonatkozóan. Sajnos még így a hosszabbított előadásnak köszönhetően sem sikerült minden kérdést kifejteni, de a kiváló előadásmód és érdekes témák kárpótoltak mindenkit. Ezúton is szeretnénk megköszönni Nógrádi György úrnak a megtisztelő előadását, és szívesen várjuk ismét az előadói pulpituson. (Károly Krisztiána IV. évfolyamos hallgató)

 

LÁTHATATLAN KIÁLLÍTÁS 

   2009. február 16-án és 19-én látogattuk meg ezt a vakok világérzékelését bemutató kiállítást. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem több, mint 40 hallgatója vett részt ezen a délutáni programon, amitől bevallom, először egy kicsit féltem. A kiállítás a vakok és gyengén látók használati tárgyainak és segédeszközeinek bemutatásával kezdődött. Rengeteg olyan dolgot láttunk, amire nem is gondoltam volna, hogy szükséges, például a tojás szétválasztására szolgáló eszközt.

Hallgatók a Láthatatlan Kiállításon

      Ezután a kiállítás valóban izgalmas része következett. Bevezettek minket egy teljesen fénymentes terembe, ahol a tárlatvezető már várt ránk. Az ő segédletével botladoztunk végig a szobákon, ahol különböző használati tárgyakkal ismerkedhettünk meg újra a sötétben. Volt egy zöldséges, egy újságárus és egy buszmegállót bemutató rész is. Érdekes volt azokat a dolgokat csak tapintás útján felismerni, amelyeket naponta látunk.

A kiállítás egy kávézónak berendezett teremben ért véget, ahol már a beléptünkkor megcsapott a kávé kesernyés illata. Itt leültettek minket és beszélgettünk a kiállítás élményeiről.

Nekem nagyon tetszett a kiállítás, és most ha nem is teljesen, de egy kissé talán mi is megtapasztalhattuk, hogyan érzékelik világunkat a nem látó emberek.

ARTHUR MILLER: LEFELÉ A HEGYRŐL

(Budapesti Kamaraszínház)

 

2009. február 4-én a ZMNE Hallgatói Tagozata a Budapesti Kamaraszínház Arthur Miller: Lefelé a hegyről c. darabját nézték meg. Az előadásról Bán Nikolett III. évfolyamos hallgató írt élménybeszámolót:

Goethe azt mondja: azzal vagy egy, kit megragadsz... Mi eggyé váltunk a darabbal. Mindenkinek szólt és mégis mindenkinek mást jelentett. Röviden a darabról: Lyman Felt (Szilágyi Tibor) gazdag üzletembert egy veszélyes hegyi úton baleset éri. Kórházba szállítják, ahol megjelenik Theo Felt, a felesége (Tímár Éva) és lánya (Németh Borbála). Igen ám, de van még valaki, aki aggódik érte, egy másik nő, akinek a neve szintén Felt…

Arthur Millert ebben a tragikomédiában az emberi kapcsolatokról, igazságról és hazugságról ír iróniával, fanyar humorral, s keresi a választ arra, hogy mi a jó és mi a rossz, van-e joga bárkinek eldönteni, vagy ítélkezni mások felett.

Egy méterre ültünk a színészektől minden egyes pillantást és gondolatot a saját bőrömön éreztem. A feszültséget, a kétséget, a csalódást, a félelmet és a felismerést. Nagy hatással volt mindenkire a darab. Első közös színházi előadásunk nagyon jól sikerült! A darab végeztével volt lehetőségünk fényképezkedni és megosztani élményeinket a darabban szereplő színészekkel is!


 

Tímár Éva művésznő hosszasan beszélgetett a társasággal, Szilágyi Tibor örömmel fogadta a hírt, hogy a Nemzetvédelmi Egyetemről oly sokan kíváncsiak voltunk a darabra. Reméljük, a következő színházlátogatásunk is ilyen sikeres lesz.

Az biztos én ott leszek....

 

Makszim Gorkij – Bertolt Brecht:

Vassza Zseleznova / A kivétel és a szabály

(Nemzeti Színház)

Ez alkalommal a  Nemzeti Színházban voltunk.


Az első darab egy vállalkozó asszonyról, Vassza Zseleznováról és családjáról szólt az 1910-es években. Vassza üzletaszzony, egy hajózási vállalatot vezet, egyedül.  Sok nehézséget jelent számára, hogy családja nincs a segítségére, sőt ellene fordult. Kilátástalannal, reménytelennek látja a jövő. Egy lelkileg megterhelő mű, a lehető legrosszabb családi háttérrel. A főszerepet az alkohol a drog és a zene jelenti.


A második tétel, Brecht műve, napjainkra is jellemző mű. Mint ahogy a darabban is, az életben is az a kivétel, aki önzetlenül segíteni próbál.

A darabban ez egy kuli aki szereti gazdáját, még ha az rosszul  is bánik vele. A kereskedő (gazda) mindenben csak a rosszat látja. Azt hiszi, a kuli is csak megölni próbálja, miközben vizet adna gazdájának. A bíróság a kulit ítéli el, mert nincs olyan ember, aki elviseli azt, hogy verjék és még segíteni is próbál azon, aki bántja.

Ő a kivétel, a nem szabályos. Aki pedig képes minden felett behunyni a szemét, ő a szabályos, szerintük a normális.

Megszoktuk a rosszat. És ezen változtatni se akarunk

Lenyűgöző színészi játékot láthattunk. Vassza szerepét Básti Juli játszotta, aki tökéletesen formálta meg az okos, határozott, tehetséges üzletasszonyt. A legörvendetesebb számomra mégis az volt, hogy megint bebizonyosodott, rengeteg fiatal tehetséges színészünk van (Mátyássy Bence, Szabó Kimmel Tamás, László Attila), akik játékukkal a szinte díszlet nélküli színpadra is képesek bármilyen új világot teremteni. 

 

Vissza a főoldal tetejére

Segítség