A
világtörténelem katonái életében mindig meghatározó fontosságú volt a példakép,
az ideál iránti igény. Ezeknek a dicső múltból gyökerező eszményképeknek a
követése és tisztelete mindenkor egyfajta lelki többletet adott a katonáknak,
elsősorban a harcban, de ugyanígy a kiképzés nehézségeinek elviselése során,
vagy éppen a mindennapi életben felmerülő erkölcsi döntések meghozatalakor. A
régmúlt nagy hadseregeinek mindig megvoltak azok nagyformátumú hősei, akikhez a
katonák harcba indulás előtt fohászkodtak. Ezekhez a valós, vagy fiktív
személyekhez olyan tulajdonságokat kapcsoltak, amelyek bennük, átlagos hús-vér
katonákban nem volt meg, emberfeletti erők segítségére volt szükségük ahhoz,
hogy a háború emberfeletti követelményeinek megfelelhessenek.
Szent László tiszteletének hagyományápolásának egyik színtere a mi századunk. Ez
olyan követelményeket támaszt velünk szemben, amelyeknek nem könnyű megfelelni.
Egyfelől magas szintű erkölcsi követelményeket jelent, hisz egy olyan ember a
példaképünk, aki a szentek sorába emelkedett. Ugyanakkor katonai értékeit is
magunkévá kell tennünk, egyszerre kell fizikálisan és szellemileg is
tökéletességre törekednünk ahhoz, hogy méltók legyünk arra, hogy példaképünknek
tarthassuk őt. Szent László szeme előtt mindig is a magyar nép érdekeinek a
védelme, az ország iránti hűség lebegett. Ezek a jellembeli tulajdonságok azok,
amivel a mai magyar katona méltó lehet arra, hogy Szent Lászlót tekintse
példaképének, és kérem önt, hogy ezen szellemi vezérfonal mentén ítélje meg a
Szent László század tevékenységét, munkáját.