Fórum '99/11-12.

ZMNE honlapra
Tartalom

EGÉSZSÉGÜNK


A szájvíz használatáról



Igen sok ember küzd azzal a problémával, hogy ún. "szájszaga" van. Van, akit ez nem zavar - az ilyen emberekkel nem öröm társalogni - de aki egy kicsit is fontosnak tartja a jólápoltságot, igyekszik valamint tenni a rossz lehelet megjavítására.

Mi okozhatja a szájszagot? A teljesség igénye nélkül állíthatjuk, hogy elsõ sorban rossz, szúvas, begennyesedett fogak, rosszul záró fogpótlások, helytelenül, vagy ritkán végzett fogmosás, erõs illatanyagú táplálékok fogyasztása, ételmaradék bomlása az elõidézõ ok. Ezek a problémák egyrészt fogorvosi kezeléssel, alaposabban és szakszerûbben elvégzett fogmosással megoldhatók.

Ugyanakkor rengeteg olyan páciens panaszkodik rossz leheletre, akinek nincs rossz foga, mossa is a fogait, és mégis érezhetõ a szájszaga. A szájban mintegy 200 féle baktérium, vírus található, amelyek az ételek bomlása mellett különbözõ anyagcsere termékeket termelnek, amiknek szaga van. Miután az embernek általában nincs lehetõsége minden étkezés után fogat mosni, már régóta próbálkoznak valamilyen szájszagot közömbösítõ öblögetõ, szájvíz használatával. Már idõszámításunk elõtt, 2700-ban kínai orvosi könyvek foglalkoztak ezzel a problémával és a gyermek vizeletével való szájöblítést javasolták. A római korban a mechanikus fogtisztítás mellett sós vizes öblítést ajánlottak. Próbálkoztak méz, olaj, kapor, ánizs, fehérbor kombinációjával is.

Az évszázadok során a szájvizek használata vallási tevékenységekhez is társult. A Talmud az étkezésekrõl szóló törvényeiben felhívja a figyelmet az étkezés utáni szájöblítésre.

Egy 1520-ban, Lipcsében megjelent orvosi könyvecske egy teljes fejezetet szentelt a fogak tisztításának leírására. A szájöblítésre többek között a forralt borral kevert timsó, ecet és mirha keverékét ajánlotta. Így ír: Étkezés után mindig öblítse száját borral, vagy sörrel, hogy ekképpen mossa ki mindazt, ami a fogakra tapad és azok szuvasodását, valamint a kellemetlen szájszagot okozza.

Fertõtlenítõ oldatok alkalmazását Semmelweis, Pasteur kezdte alkalmazni a szájüreg fertõtlenítésére. Az elsõ ilyen szájvizet Listerine néven forgalmazták 1895-ben. Ezzel vált a szájvíz a szájhigiéna alapvetõ részévé.

Manapság az a szemlélet, hogy fogainkat elsõsorban fogkefével és fogkrémmel végzett fogmosással, fogselyemmel, szájzuhannyal védhetjük, de ezekhez feltétlenül szükség van a fertõtlenítõ szájvizek és szájöblítõk használatára.

A gyógyszertárakban nagyon sokféle szájvíz kapható, ezek általában különbözõ gyógynövények kivonatai. Ha az íny nem gyulladt, akkor elég egy semleges hatású szájvíz alkalmazása, ha viszont vérzik, érzékeny az íny, akkor cserszömörcés szájvíz, valamint a Chlorlexamed nevû ínyöblögetõ nagymértékben csökkenti a tüneteket. Ha pár napos öblögetés után nem szûnnek meg a panaszok, feltétlenül meg kell mutatni a fogorvosnak, mert lehet, hogy gyógyszeres kezelésre is szükség lesz.

Dr. Lendvai Miklós orvos alezredes