INTERNET AZ EGYETEMEN

Tizenkettedik rész

Az FTP karakteres felületen

idõzített munkavégzés

Az elõzõ részben azt ígértem, hogy átfutunk azokon a lehetõségeken, amikben a már-már elfeledett Telnet segíthet nekünk. Példaként említettem a levelezést, illetve az FTP-t. Nézzünk elõször egy egyszerû példát a levelezésre.

1. Saját levelezõrendszerünk ellenõrzése

Elõfordulhat néha, hogy valahonnan várunk egy e-mail üzenetet, de az valamiért nem akar megérkezni. Abban az esetben “foghatunk gyanút”, hogy valami a mi levelezõ programunkkal nem stimmel, ha nemcsak ez a bizonyos várt levél, hanem hosszabb ideje egyetlen levél sem érkezett. (Ha mégis, akkor valószínûleg hiába várunk…) Hogyan tudjuk ezt ellenõrizni? Ha már van egy kis jártasságunk a programok beállításában, akkor ezeket ellenõrizzük le. Ha nincs, vagy nem vagyunk benne biztosak, hogy minden rendben van-e, akkor segíthet a Telnet. Indítsuk el a már jól ismert módszerek valamelyikével, pl. a Windows 95 (98) Start menü Futtatás menüpontjába beírva. Lépjünk be az egyetem “zrinyi” gépére. (Azért ide, mert ez a gép az egyetem levelezõ szervere.) Ehhez a login-nevünket, valamint a levelezéshez szükséges jelszavunkat használhatjuk fel. (A belépés módja és szükség esetén a jelszó átállítás módja az 1998. évi 10. számban, a kilencedik részben került ismertetésre.) Most már gyakorlatilag tudhatjuk is, hogy minden rendben van-e a levelezésünkkel, hiszen ha érkezett levelünk, és a kliens programunk azt még nem töltötte át a saját gépünkre, akkor a [YOU HAVE NEW MAIL] (=új levele van) üzenetet látjuk. (Persze ezt a szöveget a rendszergazda esetleg átírhatja, de a lényeg nem változik.) Ha meg is akarjuk nézni a leveleink feladóját, tárgyát, akkor a “mail” (=posta) szócska beírása segít. Ekkor egy sorszámozott listában megtekinthetjük az érkezett leveleink feladóit és tárgyát. Ha bele is szeretnénk nézni egyik-másik levélbe, azt a sorszáma (+ Enter) beütésével tehetjük meg. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy ezen a módon például az ékezetes szövegek közel olvashatatlanok lesznek. Most pedig elárulok egy “titkot”, ami sokaknak biztosan nem az: a mail nem más, mint a UNIX rendszer egyik legegyszerûbb levelezõ programja. Az ezen keresztüli levelezés kitûnõ lehetõség lehet(ne) ott, ahol sok embernek kell(ene) a levelezését egymástól függetlenül, pl. az egyetemen belül bárhonnan megoldani. Használata azonban egy kicsit nehézkes, UNIX alatt is vannak kényelmesebb programok, ezért – azt javaslom – a mail-t csak ellenõrzési célra használjuk. Lássuk hát a tesztünk eredményét: ha a [YOU HAVE NEW MAIL] üzenetet láttuk, és a saját gépünkre nem jött levél, valószínûleg beállítási hiba van, forduljunk az Informatikai központhoz. Egy kivétel lehet: ha a mail egyetlen üzenetet tartalmaz, és annak sorában a “DON’T DELETE THIS MESSAGE” (“Ne törölje ezt az üzenetet”) sort látjuk, ez a levelezõ rendszer számára néha szükséges, de nem “valódi” levél.

Akit mélyebben érdekel, annak – személyesen – szívesen elárulok róla többet is (legalábbis amennyit én tudok…), de most inkább üssünk be a sor eleji kérdõjel után egy “x”-et, és az Enter leütésével lépjünk ki.

2. Mikor és hogyan segíthet a UNIX rajtunk, ha az FTP-t szeretnénk használni?

Például akkor, ha nem sikerült a múlt alkalommal leírt módon letölteni a “WS_FTP” kliens programot, vagy akkor, ha túlságosan foglaltak a vonalaink ahhoz, hogy rajtuk keresztül bármit is sikerüljön letölteni. [Sajnos ez a helyzet nem mondható ritkának...:-(]

Kérem, hogy akiket csak a foglalt vonalak melletti letöltés lehetõsége érdekel, most ne ugorjanak rögtön a megfelelõ bekezdéshez, mert az elõtte sorra kerülõ parancsok ismerete nélkül nem fognak boldogulni!

Nézzük az elsõ esetet, nem sikerült a kliens programot letölteni, vagy olyan gép elõtt ülünk, amelyiken kedvenc kliensünk nincs telepítve. Mi az, ami segíthet? Ugye, szegény ember “abból fõz, amije van”, tehát megpróbál keresni valami olyan programot, amivel elboldogul. Szerencsére a Windows 95 (98, NT) [és a UNIX-ok… ] alkotói nem hagytak bennünket teljesen cserben, ha nem is igazán kényelmes, de használható FTP klienst találunk a UNIX-os gépeken (mint például az egyetem zrinyi gépe), illetve (a Windows 3.1 kivételével) valamennyi Windows verzióban.

Indítsuk ezt el, ismerkedjünk meg vele, legalább nagyvonalakban, már csak azért is, mert ez a kis ismerkedés nagy távlatokat nyithat meg elõttünk. Mielõtt bárki “visítva menekülne”, hogy ez bonyolult, kérem, elõbb próbálja ki!

Tehát, az indítás: Kattintsunk a Start gombon, majd a “Futtatás” menüpontnál írjuk be: ftp, utána üssünk Enter-t! (Ugyanide jutunk akkor is, ha a Start menübõl elõször egy MS-DOS parancssort (úgynevezett prompt-ot) kérünk, és ott írjuk be az ftp-t az indításhoz. Annyi tehát máris kiderült, hogy Windows ide, grafikus felület oda, ez bizony karakteres program, tehát ne a látványra koncentráljunk. Ha mindent jól csináltunk, a sor elején egy “>” jelet látunk.

Nézzük át ennek a programnak a számunkra legfontosabb parancsait!

Kapcsolódjunk rá egy számítógépre!

Általában a kapcsolódáshoz az open parancsot használhatjuk, utána írva annak a gépnek a nevét, amelyikrõl szeretnénk anyagot letölteni. Amint létrejött a kapcsolat, a gép felszólít bennünket a saját azonosítónk beírására (login: . Ha az adott gépre van belépési jogosultságunk, akkor használjuk a saját login-nevünket, ha nincs, próbálkozzunk az “anonymous” névvel. (Lásd az elõzõ részt!) Ezután a jelszavunkat kéri a gép (password: , itt is vagy a saját jelszavunkat kell használnunk, vagy ha az nincs, és az “anonymous” nevet használtuk, akkor jelszóként most is a teljes e-mail címünket kell megadnunk (pl. borbely@zmne.hu) ).

Ezúttal azonban a saját login nevünket és jelszavunkat használva legyen próbaképpen a zrinyi gép, amihez kapcsolódunk.

>

>open zrinyi.zmne.hu

>

(Az egyetemen belül elég az open zrinyi is.)

Haladjunk tovább! Elsõ feladatunk ezúttal is a megfelelõ könyvtár kiválasztása, ahonnan a keresett anyagot letölthetjük. A könyvtárak közötti mozgásra itt is a cd parancs szolgál, akárcsak a DOS alatt. Két fontos különbség azonban van. Az egyik, hogy itt a parancsot kötelezõen szóköznek kell követnie, míg a DOS erre nem kényes. A másik, ami talán még szokatlanabb: a könyvtár struktúrában történõ mozgásnál itt nem a balra dõlõ “\” jelet, hanem az egyszerû “/” jelet kell használni.

Keressük ezúttal is a pub könyvtárat! A zrinyi gépen nem fut a korábban leírt “anonymous FTP”, de ideiglenesen létrehoztam egy ilyen könyvtárat, tehát a cd /pub parancs fog segíteni.

A pub könyvtárnak két alkönyvtára van, a mostanában népszerû két operációs rendszernek megfelelõen: nt és w95. Belépés ismét a cd segítségével. (Az utóbbi könyvtár tartalma Windows 98-hoz is jó.)

Ha ezenken belül megtaláltuk a keresett anyagot, a következõ lépés az átvitel módjának beállítása. Erre a célra szolgál a (többek között) a bin parancs, amellyel a bináris, azaz az eredetivel teljesen megegyezõ átvitelt állíthatjuk be. (Természetesen a “bináris” nem csak az egyezõséget jelenti, hanem azt is, hogy a fájl formátumát nem vizsgáljuk. Így áthozhatunk nem csak szövegeket, hanem futtatható programokat, képet, hangot, vagy akár videó anyagot is.) Az átállítás sikerét a “Type set to I” felirat jelzi.

Nem árt ha azt is tudjuk, mit is hozhatunk át az adott könyvtárból. Ezt az ls paranccsal nézhetjük meg.

Ezután már csak el kell indítanunk az átvitelt. Ha valamit a saját gépünkre szeretnénk áthozni, úgy erre a get parancsot használhatjuk.

Ennek ellentéte, ha a távoli gépre akarunk valamit eljuttatni (többnyire az incoming könyvtárba – ilyet példánkban a zrinyi gépen ne keressünk!), akkor a put lesz az a parancs, amit használnunk kell. Természetesen mindkét parancs esetében a kulcsszó után ki kell írni annak a fájlnak a nevét, amit a két gép között mozgatni szeretnénk.

Nagyobb terjedelmû anyagok esetében célszerû figyelnünk, hogy maga az átvitel nem szakadt-e meg közben, folyamatos-e a kapcsolat. Ehhez is van segítségünk, erre szolgál a hash parancs. Ha ezt kiadjuk, a fájl átvitele során adott egységenként egy “#” (ún. hash-mark”) jel kerül kiírásra. Hosszabb fájlok esetében ez több sornyi, esetenként több képernyõnyi “#” jelet is jelenthet. A parancs ismételt kiadása törli a beállítást.

Nem egyszer elõfordul olyan eset is, amikor egyszerre több fájlt is szeretnénk átmozgatni a két gép között. Ez sem lehetetlen, csak a “sima” get ill. put helyett mget, illetve mput lesz a használandó kulcsszó. Persze az ember – fõleg ha sokat dolgozik számítógéppel ;-) – elõbb-utóbb ellustul, nem szeret minden egyes fájlnevet kiírni. Több fájl kijelölése setén használhatjuk a DOS-ból már ismert helyettesítõ karaktereket, leggyakrabban a “*”-ot, aminek a segítségével pl. az összes “akkr…”-rel kezdõdõ nevû anyagot pl. így hozhatjuk át a saját gépünkre: mget akkr*

Persze a dolog nem tökéletes, ugyanis ilyenkor minden egyes fájl átvitele elõtt a program megerõsítést kér, hogy valóban azt a fájlt kívánjuk-e áthozni. Ha ezt is el szeretnénk kerülni, akkor még az mget (vagy mput) kiadása elõtt a prompt utasítással törölhetjük ezt a visszakérdezést.

Ha valakit a további parancsok is érdekelnek, Windowsban a ?, UNIX gépen a help szócska beütése segít. Ha a parancsok listájából valami nem világos, a “?” után írja be a parancsot is, pl. így: >? mget

Ha ezek után most már sikerült a megfelelõ fájl(oka)t átmozgatnunk a kívánt helyre, akkor már csak ki kell lépnünk a programból, amit a bye szócskával “szépen elköszönve” tehetünk meg.

3. Foglalt a vonal, “lehetetlen” FTP-t használni? Idõzítsük éjszakára!

Tudom, tudom! Az éjszaka alvásra való, különben is mit szólna a család, ha éjszaka Internetezünk?! Persze, minek lennének az ilyen cikkek, ha nem adnának valami más ötletet?

Bízzuk a fájl letöltést az egyetem amúgyis éjjel-nappal dolgozó számítógépére!

Az éjjel-nappal dolgozó gépeink egyike a már jól ismert zrinyi, bízzuk hát ezt a feladatot is õrá. Most már csak azt kellene tudnunk, hogy hogyan bírhatjuk rá, hogy akkor kezdjen nekünk dolgozni, amikor mi nem is vagyunk ott. Erre használhatunk egy érdekes parancsot, aminek a kulcsszava: at. (Körülbelüli jelentése: -kor.) Nemcsak FTP-t, hanem bármilyen más UNIX parancsot végrehajtathatunk vele, az alábbi szabályok szerint:

at óra:perc hónap nap <Enter>, ezután parancsok következnek, majd a <Ctrl> és a “D” betû együttes leütése zárja a parancsok sorát. Egy kis “szépséghiba” van: a parancs kimenetét nem a Telnet ablakunkban kapjuk meg, hanem e-mail üzenetben (levélben).

Mivel a zrinyi géphez szeretnénk hozzáférni, most is a Telnetet hívjuk segítségül. Elõször próbáljuk ki az at parancsot egy egyszerû feladattal! A “date” parancs segítségével nézzük meg, mit mutat a gép órája, majd néhány perccel késõbbre adjunk ki egy echo szia! parancsot. Ha mindent jól csináltunk, azaz például így:

at 14:22 Feb 11 <Enter>

echo szia! <Ctrl>+<D>, akkor (példánkban) február 11-én, 14 óra 22 perckor a gép küld nekünk egy “szia!” tartalmú levelet.

Eddig volt a “játék”, most FTP a feladat! Hogyan adhatjuk meg az elõzõ pontban ismertetett parancsokat? A feladat nem nehéz, bármilyen szövegszerkesztõ programmal írjuk a megfelelõ parancsainkat egymás után, és ezt a fájlt helyezzük el pl. a saját úgynevezett “home” könyvtárunkban! (Mielõtt bárki keresni kezdené: ha a Telnet programot indítjuk, automatikusan ebbe a könyvtárba kerülünk!)

Csak egy kis segítség, a dolog valahogy így néz ki:

open zrinyi.zmne.hu

user borbely <password>

cd <….>

bin

get <…>

bye

Természetesen a <…> jelek között, illetve helyén a megfelelõ elérési utakkal, fájl nevekkel stb. Most már csak annyi van hátra, hogy az itt leírt parancsokat adott idõben indítsuk el, azaz valahogy kapcsoljuk össze az at programmal. Ezt így tehetjük meg:

at óra:perc hónap nap <Enter>

ftp –n < <filenév>

<Ctrl>+<D>

Figyeljük meg: az ftp parancsot egy “-n” követi, majd egy “<” jel, amit be kell írni. Ezután jön annak a fájlnak a neve, amibe a parancsainkat összeállítottuk.

Szándékosan nem írtam pontos mintát, két okból: egyrészt: akit a dolog érdekel, próbáljon saját maga ilyen fájlt létrehozni, majd – FTP-vel – a saját könyvtárába juttatni. A másik ok: ha a teljes utasítást, idõponttal együtt megadom, akkor mindenki akkor akarja elindítani, és a vonal pont olyan foglalt lesz, mintha nem is éjszaka lenne.

Még egy apróság: bizonyára feltûnt annak, aki kipróbálta: az at parancs a saját login-nevünk után egy számmal jelzi a kiadott feladatot, ami végrehajtásra vár. Az ilyen feladatokat az atq paranccsal kérdezhetjük le, és az atrm paranccsal törölhetjük.

Ezúttal külön köszönetet mondok minden nem szakmabelinek, aki hajlandó volt idáig átrágni magát a cikken, akinek elsõre sikerül az éjszakai FTP, annak külön gratulálok a figyelmességéhez. A többiek pedig higgyék el, meg lehet csinálni! Azért õszintén remélem, belátható idõn belül sikerül olyan Internet vonalat szerezni az egyetem számára, ahol nem szorulunk ilyenfajta trükkökre ahhoz, hogy – nappal is - használni tudjuk.

A következõ részben egy kevésbé “elvarázsolt”, sokkal gyakorlatiasabb dolog következik: bemutatok néhány keresési módot, néhány “keresõ gépet” az Internet nagy rendszerébõl. Addig pedig: sikeres kísérletezést, jó gyakorlást kívánok mindenkinek.

Borbély László