EGÉSZSÉGÜNK

Az élelmi rostanyagok a táplákozásban
és szerepük az egészségmegõrzésben

Az élelmi rostanyagok jelentõségére akkor figyeltek fel, amikor a rostszegényen táplálkozó népek körében több olyan betegséget észleltek, amelyek a növényi rostokat bõségesen fogyasztó népek között nem, vagy csak kisebb mértékben fordultak elõ. Élelmi vagy diétás rostnak nevezzük azokat a táplálekainkban található növényi összetevõket, amelyeket az emberi szervezet emésztõenzimei nem képesek felszívódásra alkalmas kisebb egységekre bontani. A vastagbélbetegségek közül a székrekedés, a vastagbéldaganat, a diverticulosis (a bél egy szakászán sok egymás mellett lévõ tasakot képzõ tágulatok) kialakulása összefügg a rosthiányos táplálkozással. Az elhízásban, az emelkedett vérzsírszintben, az idõskori cukorbetegség kialakulásában szintén szerepe van. Naponta 30-40 grammnyi élelmi rostot szükséges fogyasztanunk. A növényi rostanyagok között vannak vízben oldódó és vízben nem oldódó rostok, a pektinek, amelyek zöldség és fõzelékfélékben, gyümölcsökben, a zabkorpában, zabpehelyben találhatóak. Jelentõs vízkötõ képességüknek köszönhetõen a béltartalom áthaladásának idejét lerövidítik a bélcsatornában, így megakadályozva a székrekedés kialakulását. A vízen kívül a bélcsatornában epesavakat, zsírsavakat és koleszterint is képes megkötni, így a felszívódásukat csökkenteni. A vízben nem oldható rostok a cellulóz, a hemicellulóz és a hignin, amelyek gabonafélékben, olajos magvakban (barna rizs, köles, kukorica, lenmag, szezánmag, rozspehely, teljes kiõrlésû búzaliszt) találhatóak. Mindkét rostanyagra jellemzõ, de inkább a pektinre, hogy a vékonybélben gátolja a tápanyagok felszívódását. Ez a hatás kedvezõ cukorbetegség esetében, s mivel jótékonyan befolyásolja a szénhidrát anyagcserét, ritkábban fordulnak elõ vércukor ingadozások. A fogyókúrás, energiaszegény étrendben is óriási szerepük van. A növényi rostok a gyógyszerek felszívódását is mérsékelhetik, ezért rostban gazdag táplálékot fogyasztó beteg fél órával korábban vagy két órával étkezés után vegye be gyógyszerét.

Most pedig következzék néhány javaslat, ahhoz, hogy étrendünk elegendõ növényi rostanyagot tartalmazzon:

Fehér kenyér helyett barna vagy korpás, graham, magvas kenyeret fogyasszunk. (Vigyázat: a barna kenyeret hamisítják, malátával színesítik, az igazi barna kenyér állaga teljesen eltér a fehér kenyérétõl: sûrûbb, tömörebb).

Graham lisztet, barna rizst használjunk ételeink elkészítéséhez, bundázáshoz, fõzelékek sûrítéséhez, tésztáinkhoz.

Hetente egyszer-kétszer fogyasszunk müzlit, gabonapelyhet reggelire tejjel, joghurttal, kefirrel.

Mindennap egyszer fogyasszunk valamilyen friss gyümölcsöt.

Naponta szerepeljen étrendünkben zöldségféle (télen, tavasszal is elérhetõ zöldségfélék - sárgarépa, káposzta, zeller, cékla, retek, kigyóuborka, lilahagyma, póréhagyma, savanyúságok).

Hetente legalább kétszer-háromszor forduljon elõ étrendünkben fõzelékféle, illetve zöldség köret formában.

Legtöbbször zöldségalapú levest készítsünk, bele a betétet kukoricadarából, gabonapehelybõl készítsük.

Ha üdítõitalra vágyunk, rostos gyülmölcsleveket válasszunk.

Ha nassolni valóra vágyunk, cerbona müzliszeletet, csokoládés szóját, puffasztott rizst (Hamlet), korpovit kekszet, pattogatott kukoricát, aszalt gyümölcsöt válasszunk.

Végezetül, ha mindezt sikerül megvalósítani, rostdús táplálkozás esetén még jobban ügyelni kell, hogy naponta 1,5-2 l folyadékot fogyasszunk.

Ha megbarátkoztunk a rostdús táplálkozással és bõvíteni szeretnénk ismereteinket ezen ételekrõl és elkészítési módjaikról, akkor a táplálkozás-egészségügy számos jól kipróbált receptje tud segítségünkre lenni.

Dr. Gyõri Katalin vezetõorvos