| Fórum '99/2. |
Elsõéves nappali szakos doktorandusz hallgatóként 1998-ban kezdtem meg a tanulmányaimat. Rövid írásom célja, hogy megosszam a tapasztalataimat az elsõ szemeszterrel kapcsolatban, amelyeket esetleg más tanszéken és kutatóhelyen is fel lehet használni.
1998. szeptember elsején kezdõdött az új tanév. Az ünnepélyes évnyitót követõen minden doktorandusz részére az alprogramvezetõk részletes eligazítást tartottak. Az itt kapott információk alapján egy hónap állott rendelkezésre a tervek elkészítésére. Az elsõéveseknek három különféle okmányt kellett elkészíteni az elõre megadott formanyomtatványok alapján. Ez segítséget nyújtott a hallgatóknak, de számos információ hiányában a három év áttekintése segítség nélkül nehezen megoldható. A Vegyi- és környezetbiztonsági tanszéken azt a megoldást választották, hogy minden elsõéves doktorandusz hallgató (összesen 14 fõ) számára számítógépes lemezen kell elkészíteni a kiadott formanyomtatványokat. A tanszékvezetõ a feladat végrehajtásával engem bízott meg. Ezt követõen a tanszéken biztosítottak technikai lehetõséget, hogy a hallgató a tudományos vezetõvel, illetve a tanszék tanáraival konzultálva az adatlapot kitöltse. Egyes hallgatók nagyobb ismeretség birtokában, adathordozók segítségével önállóan végezték az adatlapok kitöltését. A témavezetõkkel történõ aláírást megelõzõen az esetleges tartalmi és formai hibák kijavításra kerültek. A tanszékrõl csak ellenõrzött okmányok kerülhettek ki. Nappali szakos hallgató lévén jelentõsen több idõm volt az alprogramok tanulmányozására, a képzés keretein belül a választható tantárgyak alapos megfontoláson alapuló kiválasztására. Úgy vélem, hogy ez így történt a többi nappali szakos doktorandusz kolléga esetében is. A levelezõ hallgatók egyéb, munkaköri kötelezettségeibõl adódó elfoglaltsága nem minden esetben engedte meg számukra, hogy ezzel mélyebben foglalkozzanak. A legtöbb esetben sikerült részükre is tanácsot adni a választható tantárgyakkal kapcsolatban, az általuk kidolgozandó témákkal összefüggésben. Úgy vélem, hogy a Vegyi- és környezetbiztonsági tanszéken jó módszert sikerült megvalósítani, hogy összhangba kerüljenek a levelezõ hallgatók elképzelései és szándékai a Doktori Iskola által támasztott követelményekkel. Gazdag tapasztalatokat szereztem azáltal, hogy személyes ismeretség alakult ki a levelezõ hallgatókkal. Az egységes formátumnak és a koordinált tevékenységnek köszönhetõen a tanszéken gyorsan elkészült az összes féléves és hároméves terv valamint egyéni program. A tervek elkészítésében nagy segítséget nyújtottak a tanszék másodéves doktorandusz hallgatói. Az így kialakult munkamegosztás eredményeképpen a tanszék kutatóhelyeirõl idõben leadásra kerültek a doktorandusz hallgatók munkatervei. Úgy vélem, máshol is célszerû lenne egy személynek, tanszékenként egy kézben tartani a hallgatók adminisztrációs kötelezettségeit, különösen ott, ahol nagyobb létszámról van szó. Így célszerû biztosítani az okmányok egységes, szakszerû és idõbeni kidolgozását. Ezt a tevékenységet félévente folyamatosan kell végezni és a megszerzett tapasztalatokat a következõ tanévben a leendõ elsõ éves hallgatókkal is meg kell osztani, hogy azok kevesebb idõ- és energiaráfordítással legyenek képesek kidolgozni a terveiket.
Szeptember végén kezdõdtek meg az "A" alprogram elõadásai. A tematika magába foglalta a hadtudomány, a biztonságpolitika és a védelempolitika alapjait. Az oktatás színvonalát jelezte, hogy az elõadások zömét a tudományterület hazai kiválóságai tartották. Az elõadások során az elõadók megvilágították a problémakört, elmagyarázták a kulcsfontosságú momentumokat és ismertették a felhasználható irodalmat. A tudásanyagot elsõsorban önálló munka keretében, szorgalmi idõben sajátítottuk el, ami mindennapos lekötöttséget jelentett. Azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy nem szabad minden forrásanyagot kritika nélkül elfogadni. Úgy vélem, hogy az elsõ félév során a tananyag nagy mérete miatt a hallgató mintegy "rákényszerült" az önálló kutatómunka végzésére, így abban a tevékenységben egyre nagyobb rutint szerzett. Ez a képesség várhatóan a továbbiakban kamatozni fog. A konferenciák fórumul szolgáltak a megszerzett tudásanyag ellenõrzésére és ami ennél fontosabb, hogy minden hallgató visszajelzést kapott az általa alkalmazott kutatási módszerek, a tudásanyag és az elõadói készség színvonaláról.
A képzés során bizonyos nehézséget okozott a technikai eszközök hiánya, illetve azok elavult állapota. A tanteremben jóformán csak a tábla és az írásvetítõ található meg. A konferenciákra a térképeket kölcsön kellett kérnünk. A félév végére azonban történt elõrelépés ezen a téren. A könyvtárban a doktoranduszok számára számítógéppel ellátott kutatói helyet alakítanak ki, kifestették a tantermet és ellátták új térképekkel. Remélhetõen ez a megújulás folytatódni fog és a továbbiakban az anyagi lehetõségek függvényében a Doktori Iskola mindent megtesz a feltételek javításáért. A jegyzetekkel való ellátottságunk a félév végére jelentõsen javult és segítséget nyújtott a szigorlatra való felkészülés során. A jegyzetek kiadása a félév végén számottevõen felgyorsult. Némely jegyzet, fõleg azok, amelyek a Magyar Honvédség és a Határõrség idõszerû feladatait tartalmazzák, érthetõ okok miatt rövid idõ alatt elvesztik naprakészségüket.
Összességében megállapítható, hogy a doktorandusz képzés elsõ féléve során a hallgatók a tanulmányaik megkezdéséhez a legszükségesebb feltételekkel rendelkeztek, ami biztosítja a továbblépés lehetõségét. Rendkívül fontos, hogy a kutatómunka önállósága mellett az adott tanszékkel, a kutatóhellyel tartott kapcsolat folyamatos és harmonikus legyen.
Juhász László mk. õrnagy, doktorandusz