Intézetünk
megalapítója
és elsõ parancsnoka

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelõdje, a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia megalapítója és elsõ parancsnoka Tövisházy-Ferjentsik Ottó(-kár) ezredes, majd gyalogsági tábornok volt. Élete tipikusan a császári és királyi hadsereg tisztjeire jellemzõ módon alakult. Mint intézetünk megalapítója, célszerû életének fõbb állomásait a közvélemény elé tárni.

Ferjentsik Ottokár 1875. február 15-én született a Szepes vármegyei Jekelfalván. Apja bányaigazgató fõmérnök volt, aki még fia születése elõtt meghalt. Édesanyja özvegyen nevelte fel 3 nõvérével együtt. Az ifjú Ottokár 13 éves korában, 1888-ban a cs. és kir. Kassai katonai alreáliskolába, majd annak elvégzése után a Morvafehér- templomi katonai fõreáliskolába került. 18 éves korában, 1893-ban kezdte meg tanulmányait a Wiener-Neustadti "Tereziánumban", melyet 3 év múlva másodikként végzett el. 1896-ban hadnagyként Pécsre került a cs. és kir. Albrecht fõherceg 44. gyalogezred 15. századába kiváló minõsítéssel. Az újonckiképzõ századparancsnokaként igen nagy tapasztalatra tett szert a század életének, kiképzésének megszervezésében és vezetésében, a beosztottak körültekintetõ megismerésében és a róluk való gondoskodásban. Egyéni kvalitásai révén jó kapcsolatba került elöljáróival és egyik erõsségévé vált a tiszti kollektívának. Elöljárói többen úgy vélekedtek róla, hogy a vezérkarban van a helye. Így 1899-tõl 1901-ig fõhadnagyként, a bécsi Hadiiskolán, a vezérkari szakiskolán folytatta tanulmányait, ahol a 102 hallgató közül tizenharmadikként "igen jó" eredménnyel végzett. Ennek köszönhetõen, valamint a titokban eljegyzett menyasszony révén, a bécsi vezérkar személyügyi osztályára került, ahol a több mint egy éves szolgálata alatt megismerkedett szinte az egész vezérkarral és annak munkájával. Ez késõbbi tevékenységére meghatározólag hatott. Ezután Kassára került az 53. gyalogdandárhoz, ahonnan 1904-ben Pozsonyba került a Ferenc Ferdinánd nevét viselõ 19. gyalogezredhez századosi rendfokozatban századparancsnoknak. Az itt eltöltött két éve alatt állandóan képezte magát. Latin nyelvbõl pótérettségizett és beiratkozott az egyetem jogi karára. Katonai téren nagy érdeklõdéssel figyelte az orosz-japán háború eseményeit és a külföldi katonai irodalom termékeit. Pályázati felhívásra megírta a "Milyen tanultságokat meríthet a gyalogság az orosz-japán háborúból?" címû tanulmányát, amellyel elsõ díjat nyert. 1906-ban vezérkari testületi százados lett a nagyszebeni XII. hadtest parancsnokságánál, ahol kezdetben a mozgósítási osztály, majd a kiképzési osztály vezetõje lett. 1907 õszén újra Bécsbe, a Franz Conrad von Hötzendorf tábornagy vezette vezérkar személyügyi osztályára került. Az itt eltöltött intenzív négy év során sikeresen letette a vezérkari törzstiszti vizsgát, majd a törzstiszti kipróbálásra négy heti csapatszolgálatra Kassára, a 34. gyalogezredhez került. 1911. május 1-jével kinevezték Brünnbe a 4. hadosztály vezérkari fõnökévé. Majd 1913 õszén visszakerült Bécsbe, ahol mint õrnagy a felsõbb tüzér- és mûszaki tanfolyam tanára lett.

Az elsõ világháború kitörésekor a XII. hadtest szállásszabályozó vezérkari tisztje, késõbb a Kövess Hermann gyalogsági tábornok vezette hadseregcsoport anyagi vezérkari tisztje, majd a 2. hadsereg anyagi vezérkari tisztje lett. 1915. február végén áthelyezték az 5. gyalog hadosztályhoz vezérkari fõtisztnek. A hadosztály Nadvornanál kapcsolatba került a XIII. hadtesttel. Ferjentsik alezredes itt találkozik Stromfeld Aurél vezérkari õrnaggyal, a hadtest anyagi vezérkari tisztjével és a nála beosztott Gömbös Gyula fõhadnaggyal.

Pár hónap múlva fõszállásmesteri beosztást kapott a német déli hadseregnél. Kitûnõ felkészültségénél fogva talán õ volt az egyedüli magyar vezérkari tiszt, aki a német nagy vezérkarnál is szolgált. 1917. január végén felállították a laibacki tájékoztató tanfolyamot, ahol a háborúban kiemelkedõ, jó képességû tisztekbõl vezérkari szakszolgálatra alkalmas tiszteket képeztek ki. A tanfolyam egyik tanára Ferjentsik alezredes lett, de még ez év tavaszán ezredesként a XXV. hadtest vezérkari fõnöke lett. 1918. márciusában a vezérkarba beállt hiányok pótlására Belgrádban egy újabb vezérkari tanfolyamot indítottak, amelynek parancsnok helyettese Ferjentsik ezredes lett szeptemberig, amikor is kinevezték a 11. hadsereg fõszállásmesterének az olasz arcvonalon. Itt érte õt az összeomlás s ezzel részére véget ért az elsõ világháború.

1918. november 21-én szolgálattételre jelentkezett a hadügyminisztériumban, ahol átvehette a Kassai honvéd kerület vezérkari fõnöki kinevezését. A kerületparancsnok Berzeviczy Béla tábornok volt. A csehek 1919. január elsõ napjaiban bevonultak Kassára, ahol Ferjentsik ezredest egy ismerõs cseh vezérkari alezredes tájékoztatta, hogy sürgõsen meneküljön, mert a csehek le akarják tartóztatni és internálni fogják õt. Így került Bécsbe, ahol rokonoknál, kegyelemkenyéren élt.

1919. március 5-én váratlanul a Honvédelemi Minisztériumba rendelték, ahol Stromfeld Aurél ezredes, hadmûveleti csoportfõnök megbízta az új, 3. hadosztály toborzás útján történõ felállításával. Ezenkívül a Szobtól Salgótarjánig terjedõ határsáv védelmét is rábízták. A csehek által fenyegetett Salgótarján védelmi tevékenységét személyesen irányította. Mint a 3. hadosztály parancsnokát útban Salgótarjánból Gödöllõre, a fõhadiszállásra, váratlanul az aszódi vörös õrség lefogta és tiltakozása ellenére, másnap hajnalig fogva tartotta. Ferjentsik ezredes ezért Stromfeld vezérkari fõnöknek beteget jelentett és május 2-án elbocsátását kérte. Három nap múlva átadta a hadosztályparancsnokságot Horváth Dénes õrnagynak, s Kõszegre utazott, hogy a katonai alreáliskolában tanuló Ottó fia közelében lehessen. Hogy élelmiszerjegyet kaphasson a városházán tudatták vele, csak úgy kaphat jegyet, ha dolgozik. Így kertészlegényként dolgozott a bencések kertészetében, majd miután a Vörös Hadsereg felszabadította Kassát, hazatért családjához. S amikor francia követelésre a Felvidékrõl visszavonulnak a magyar csapatok és a csehek újra elfoglalják Kassát, Henouque francia tábornok nem járult hozzá, hogy a Kassán maradt magyar tiszteket internálják, így Ferjentsik ezredes egyik unokaöccse jóvoltából vasgyári könyvelõként gondoskodott családja megélhetõségérõl.

A Tanácsköztársaság összeomlása után Soós Károly tábornok, a Fõvezérség vezérkari fõnöke értesítette Ferjentsik ezredest, hogy jöjjön Budapestre, mert a felállítandó Hadiakadémia parancsnoki teendõivel akarják megbízni. Ferjentsik ezredes Kassáról cseh útlevéllel, mint vasgyári tisztviselõ érkezett november közepén Budapestre. A Gellért Szállóban a Fõvezérségnél jelentkezett, majd november 25-én megbízták a Hadiakadémia felállításával. Ennek végrehajtása a feltételek teljes hiánya miatt nehezen indult be. Hogy hol legyen a Hadiakadémia, arra heteken, sõt hónapokon keresztül senki felelõs személy nem tudott választ adni. Végül a közben honvédelmi miniszterré lett Soós Károly altábornaggyal Ferjentsik ezredes kocsiba ült és megtekintették a fõváros összes kincstári épületét. A legalkalmasabbnak a Hungária körúton levõ gróf Pálffy-tüzérségi laktanya (tanintézetünk elõdje) tûnt, mire Soós altábornagy a helyszínen elrendelte a laktanya kiürítését és utasította a budapesti vegyes dandár parancsnokát, hogy építésügyi osztálya azonnal fogjon hozzá a szükséges épületek átalakításához.

Az átalakítási munkálatok mellett Ferjentsik ezredes megszervezte a törzsét, amely rajta kívül egy segédtisztet és egy gazdászati tisztet foglalt magába. Õk hárman készítették elõ a tanintézet felállítását, azaz lovak, lóápolók és lovaglótanárok kiutalását, majd a tanárok kinevezését. Így 1920. szeptember 27-én Ferjentsik ezredes jelenthette elöljárójának, hogy "… az oktatás a mai napon kezdetét vette." (1944-ig egyébként minden tanév október 1-jén kezdõdött.)

Ferjentsik ezredes, aki 1921-ben tábornok lett, nagy gondot fordított a Hadiakadémia oktatási és általános feltételeinek megteremtésére. Lakásokat készíttetett tanárai, hallgatói és altisztjei számára, tantermeket és étkezdét, valamint rendbe hozatta a legénységi szállásokat és az istállókat. Nagy körültekintéssel kiválogatta a tanári kart, amelyben kezdetben helyet foglalt Sípos Árpád vezérkari ezredes, Werth Henrik vezérkari alezredes, Rátz Jenõ vezérkari õrnagy, akik a késõbbiekben vezetõ szerepet töltöttek be a hadseregben. Maga Ferjentsik tábornok is a Hadseregszervezés tantárgyat tanította. A tananyagot a bécsi Hadiiskolától kért tankönyvek magyar nyelvre történõ fordításával biztosították.

Ferjentsik tábornok 3 évig volt a Hadiakadémia parancsnoka. 1923. szeptemberében a debreceni 6. vegyes dandár parancsnokává nevezték ki, a következõ év elsõ napján pedig altábornagy lett. Mint ahogy visszaemlékezésében írja: "Nagyon nehezen mentem el az akadémiáról, viszont örültem új mûködési körömnek: a csapattal való munkának, ami mindig legkedvesebb foglalkozásom volt." Mint aki az új magyar szabályzatok szerkesztésében tevékenyen részt vett, nagy súlyt helyezett a csapatoknál a szabályzatok szerinti gyakorlati kiképzésre. A vegyes dandár adminisztrációját a minimálisra csökkentette, a napi élet ügyeit beosztott tábornokára bízta. Õ maga fõleg az alárendeltek gyakorlati kiképzésével, valamint az altiszti és tisztikar elméleti és gyakorlati továbbképzésével foglalkozott. "A tisztekkel télen hetenként egyszer alkalmazó megbeszéléseket tartottam, tavasztól kezdve pedig a szabadban oktattam a tiszteket és a csapatot, a gyalogságot, lovasságot és tüzérséget egyaránt" - olvasható visszaemlékezésében. Jelentõs erõt fordított arra, hogy a fegyvernemek közötti válaszfalat ledöntse, a fegyvernemek ismerjék meg egymást és tanuljanak meg hatékonyan együttmûködni. Tapasztalatairól több cikket jelentetett meg a Magyar Katonai Közlöny folyószámaiban, tanulmányai a vezérkar szakkönyvtárában is helyet kaptak.

Ferjentsik altábornagy a Debrecenben eltöltött 3 év alatt a polgári hatósságokkal, egyházi méltóságokkal és a lakossággal a legnagyobb megértéssel mûködött együtt, ezáltal jelentõsen elõsegítette a katonaság és a város lakossága közötti jó kapcsolat kiépítését. Tisztjeivel részt vett minden közös sportversenyen, társadalmi és egyházi ünnepségen. Az általa létesített Tiszti kaszinóban rendezett elõadásokon, estélyeken, vacsorákon, bálokon a cívis város polgárai is megszokott vendégek voltak.

A debreceni termékeny évek után Ferjentsik altábornagyot 1926. január 1-vel kinevezték a honvédség gyalogsági szemlélõjévé. Új beosztásában fõ feladatának tekintette a gyalogság egységes kiképzésének biztosítását. A gyalogság modernizálásán kívül a rossz hírben álló gyalogsági szellem megváltoztatására is törekedett, amit elsõsorban a tiszti és altiszti karon keresztül ért el. Õ volt az, aki Szent Lászlót, mint példaképet a gyalogság védõszentjévé tette.

1929 elején honvéd fõparancsnokká léptették elõ. Bár új munkaköre fõleg adminisztratív jellegû volt, azt igyekezett, amennyire csak lehetett, egyszerûsíteni, a minimálisra csökkenteni. Tovább küzdött ebben a beosztásában a fegyvernemek közötti válaszfalak áttöréséért, a Honvédfõparancsnok, vitéz Janhy Kocsárd lovassági tábornok felé erõteljesen szorgalmazta a fegyvernemek közös gyakorlatainak és együttmûködésének fontosságát, amit a Kormányzónak is javasolt.

1930. márciusában a Honvédség fõparancsnoka nyugállományba került. Utóda vitéz Kárpáthy altábornagy lett május 26-tól. E két hónap alatt a fõparancsnoki jogköröket megbízottként Ferjentsik Ottó gyalogsági tábornok gyakorolta. Ez idõben már Gömbös Gyula volt a honvédelmi miniszter, akinek tervei között szerepelt a fõparancsnokság megszüntetése, s a katonai vezetés centralizálása. Az ideig a fõparancsnok katonai szakvonalon a legfelsõbb Hadúr, a Kormányzó teljhatalmú szaktanácsadója, s kiképzési és személyi ügyekben felelõs elsõ katona, aki nem volt alárendelve a honvédelmi miniszternek, önállóan referált hetenként a Kormányzónak. Így a honvédelmi miniszter és a honvéd fõparancsnok mellérendeltségi viszonyban álltak egymással. (Mindketten a II. miniszteri fizetési osztályban voltak.) Gömbös miniszter ezt akarta megváltoztatni, ami miatt Ferjentsik gyalogsági tábornokkal nézeteltérései voltak, aki nem volt hajlandó beleegyezni abba, hogy a HM szakvonalon beleszóljon katonai ügyekbe. Ezért kérte a Kormányzótól nyugállományba helyezését. A Kormányzó Úr maga, a tábornoki kar és a tiszti kar legnagyobb része õt kívánta fõparancsnoknak, de Gömbös, aki akkor a jövõ embere volt, presztízskérdést csinált kinevezésébõl. 1930 õszén nyugállományba vonult Ferjentsik, elveibõl nem engedve, emelt fõvel, a Kormányzótól kapott kitüntetéssel, a Magyar érdemrend Nagykeresztjével, szalagon a csillaggal.

A Honvédség szinte minden tagja ismerte és szerette. Következetes, határozott volt és elvei mellett mindig kitartott. Elöljáróival szemben sohasem alázkodott meg, véleményét mindig õszintén megmondta. Alárendeltjeivel jóindulatú, megértõ, de határozott és nevelõ parancsnok volt. Katonai szaktudását állandóan fejlesztette, átadta, a bajtársi szellemet a végtelenségig ápolta. Kiváló katona volt, aki nyugdíjasként is katona maradt. Kedvenc témájáról, a csapatkiképzésrõl nehéz szívvel ugyan le kellett mondania, azonban lényegesen több idõt fordíthatott a katonairodalom mûvelésére. Elsõsorban a Magyar katonai Szemle részére írt cikkeket, de pályázatokon is indult. "A vezér szuggesztív hatása a hadseregre" címû dolgozatával 1935-ben elnyerte az elsõ díjat. Emellett "A korszerû harcászati mûszaki csapat"-ról írt cikke (1932) volt a legjelentékenyebb. Mindkét anyaga bírálatot tartalmazott az akkori viszonyokról, egyszersmind megmutatta világosan a kibontakozás útját is. Ez idõben még három hadtörténelmi tanulmányt írt a Katonai Szemle számára: "A vezérkar fejlõdésének rövid vázlata" (1936), "A magyar vezérkar (táborkar) 1848-49-ben" (1937), valamint "Kmethy pasa" (1933). Korszerû gondolkodására vall "A motorizálásról általában" címû, 1938-ban megjelent cikke. S nem utolsósorban a 320 oldalas kézirata, melyet nyugdíjasként írt meg családja részére, s amely a Hadtörténelmi Levéltár Tanulmánygyûjteményében található a 3218. leltári szám alatt.

Ferjentsik gyalogsági tábornok irodalmi-hadtudományi tevékenysége mellett nagy szeretettel segítette fiatal bajtársait tudásával, tapasztalataival, életbölcsességével, amikor azok egy-egy hadijáték, alkalmazó megbeszélés vagy házi feladat kidolgozása alkalmával tanácsért fordultak hozzá. Mindig segítõkésznek mutatkozott, pedig nem élt társadalmi életet, csak a régi jó barátokkal és a rokonokkal szeretett idõnként összejönni. Pedig többen felkeresték - miután nyugállományba került - nagyvállalatok, bankok igazgatósági tagságvállalására, pártok akarták megnyerni képviselõnek. Több testület számított rá, hogy megnyerje magának a népszerû katonát, de nem vállalt el semmit. A fia emlékezett arra, amikor édesapja ilyenkor azt mondta, hogy büszke rá, hogy elérte szakmájában a maximális rangot, beosztást és fizetést, büszke is erre, de többre vagy másra nem vágyódik és nincs szüksége rá, nem politizál. A részére felkínált vitézi címet sem fogadta el, helyette felvette a Tövisházy elõnevet. De a Kormányzó nem feledkezett el egykori hûséges katonájáról. A postás az alábbi levelet hozta Kenderesrõl 1936. július 21-i dátummal és Horthy aláírásával: "Kedves Tövisházy-Ferjentsik! A haza szolgálatában szerzett kiváló érdemei elismeréséül Önnek a magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományozom". Ez a nemes gesztus újabb lelkierõt nyújtott a 61 éves tábornoknak.

A II. világháború eseményeit végig nagy figyelemmel kísérte annál is inkább, mivel a magasabb parancsnokok majdnem mind tanítványai voltak. A háború vége fordulatot hozott a család életében. A szülõk a nyugati kitelepítés révén elõször Kõszegre, majd Bajorországba kerültek, 1945. májusáig egy faluban laktak. Októberben visszatértek Magyarországra. Budapesten a VIII. kerület Trefort utcai 4 szobás, összkomfortos lakásukat elvették, s egyik rokonuknál, Guilleaume Árpád nyugdíjas altábornagy hûvösvölgyi házában (II. Csalán utca 36/b.) kaptak alul egy kis 2 szobás lakást. Idõsebb fiúkat internáló táborba vitték, öccse 30 hónapos orosz hadifogságból 1947 nyarán érkezett haza. Az idõs tábornok csak kis nyugdíjat kapott, amit 1947 végén megvontak tõle. Kisebbik fia és felesége gondoskodtak a szülõkrõl. Majd 1951. június 10-én az egész családot kitelepítették a Békés megyei Füzesgyarmatra, s a megpróbáltatásoktól megtörve, öt hét múlva, 1951. július 17-én elhunyt. A család 1964-ben exhumáltatta és a rákoskeresztúri temetõ katonai parcellájában levõ családi sírboltban helyezte örök nyugalomra. Felesége 1972 szilveszterén, fia pedig 1998. szeptemberében követte õt, együtt pihennek a családi kriptában. (29/2. katonai parcella 1. sor. 32.sír).

Tanintézetünk vezetése a hagyományápolás során 1997. július 17-én a család, a barátok, az ismerõsök és tanári karunk részvételével megkoszorúzta sírját halálának 25. évfordulója alkalmából, s koszorút helyezett el fia temetésén is.

Az önálló magyar vezérkari tisztképzés megszervezõje, Tövisházy-Ferjentsik Ottó gyalogsági tábornok gazdag katonai pályafutása olyan kort mutat, amelyben a középosztályból származó ifjút a természetes választás a katonai pályára vitte. A katonai al- és fõreál, a katonai akadémia s a vezérkari szakiskola elvégzése, majd az ezt követõ csapat- és parancsnoki szolgálat gazdag elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal ruházta fel, amelyet jelentõs mértékben kiegészített sokoldalú mûveltségével párosuló egyénisége, emberi tartása. Kiváló vezérkari tiszt, akire mindenkor számítani lehetett a vezérkari beosztásokban, a Hadiakadémia parancsnokaként, vegyes dandárparancsnokként, majd a hadsereg gyalogsági szemlélõjeként és megbízott fõparancsnokként. Tapasztalatait, tudását számos cikkben, szakkönyvben publikálta. Emberi tartásában példát mutatott a keze alatt felnövekvõ nemzedékeknek. Példája követendõ számunkra is.