Múzeumunk
Múltunk emléktára

---

Húsz évvel ezelõtt, 1978 tavaszán nyílt meg múzeumunk a régi parancsnoki épület (ma Békepartnerségi Katonai Nyelvképzési Központ) jobboldali földszintjén. A múzeum létrehozása Dr. Ölvedi Ignác nyá. ezredes, a hadtörténelem tanszék egykori vezetõje nevéhez fûzõdik. Az õ tervei alapján a Központi Múzeumi Igazgatóság, a BÉPEL Kisszövetkezet és a ZMKA munkatársai kivitelezésével készült el. Tíz évvel ezelõtt, 1988-ban települt át az 1987-ben elkészült új parancsnoki- és tanszéki épület földszintjére.

A múzeum az 1920. szeptember 27-én megnyílt Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémiától a Nemzetvédelmi Egyetemmé válásig terjedõ közel nyolcvan év bemutatásával tiszteleg a felsõfokú tisztképzés történetének. Tanintézetünk alapításának éve: 1920.

A Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémiát az 1919 õszén parancsnoknak kinevezett Ferjentsik Ottó (1875-1952) ezredes alapította itt, az egykori Gróf Pálfy János tüzérségi laktanya bázisán. A tanintézet kizárólag vezérkari tiszteket képzett. Negyedszázados fennállása alatt több mint 500 tiszt végezte el a hadiakadémiát. Az 1920. június 4-én aláírt békeszerzõdés katonai határozványai azonban 1939-ig csak rejtett mûködését tették lehetõvé, így addig "Ludovika Akadémia Tiszti Továbbképzõ Tanfolyam", "Hungária körúti Tiszti Szálló", majd "Budapesti Szabályzatismertetõ Tanfolyam" (röviden SZIT) néven mûködött. Tevékenységét 1945. május elején a német Wehrmacht vezérkari akadémián, Lenggries térségében (Münchentõl délre 50 km) fejezte be. Az akadémia állománya amerikai hadifogságba került, így a hallgatók jelentõs része más magyar vezérkari tisztekkel nagyrészt szétszóródott a világban.

Ugyanakkor a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia történetében jelentõs szerepet töltött be 1994 elején Für Lajos, akkori honvédelmi miniszter azon egyeztetõ nyilatkozata, melynek alapján a ZMKA jogutódjává vált a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémiának. Ennek hivatalos bejelentésére 1994. február 2-án, az elsõ Akadémiai Nap keretében, a miniszter jelenlétében került sor. Majd a következõ évben az egykori vezérkari tisztek részére rendezett ünnepségen került sor mintegy száz "Aranydiploma" oklevél átadására.

A háború után az új hadsereg megszervezésével szinte egyidõben került sor a tisztikar képzésének beindítására is. 1947. december 1-jén megnyílt a Honvéd Hadiakadémia. Alapítója, Sólyom László altábornagy (1908-1950), a demokratikus hadsereg elsõ vezérkari fõnöke volt. Mivel 1936-1939 között hallgatója volt az egykori vezérkari szakiskolának, elképzelése szerint a korábbi képzési tapasztalatok hasznosításával, de az új történelmi körülményekhez igazodva kell az újjászervezett demokratikus hadsereg katonai felsõ vezetését sokoldalúan felkészíteni. A politikai vezetés elképzelése azonban más volt. A régi tisztikar fokozatos leváltása érdekében elvetették a Sólyom féle koncepciót. 1949. január 6-án megszüntették a Honvéd Hadiakadémia mûködését, február 1-jével felszámolták a vezérkari testületet. Ezzel az egykori hadiakadémiát végzett itthoni vezérkari tisztek többségének sorsa megpecsételõdött: "deklasszált elemek"-ké váltak, ami eltávolítással, lefokozással, kitelepítéssel, nyugdíjmegvonással, börtönnel járt. Sólyom Lászlót hetedmagával 1950. augusztus 19-én titokban kivégezték. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitálása 1954-ben megkezdõdött. Azonban megnyugtató helyzetet csak a rendszerváltást követõ rehabilitációs intézkedések hoztak.

A megszüntetett hadiakadémia bázisán, a Kossuth Akadémiáról áthozott "Fõ- és Törzstiszti Tanfolyam" néven három, hat és tíz hónapos tanfolyamokon képezték a munkás-paraszt fiatalok tömegeit. 1948/49-ben ilyen tanfolyamként mûködött az "Alosz-tály-parancsnoki Tanfolyam", vala-mint a "Század- és zászlóalj-parancs-noki Tanfolyam". Ez utóbbi 1949. április 30-i kibocsájtó ünnepségén avatták fel azt a csapatzászlót, amely ma is látható múzeumunkban. E tan-folyamok 1949 õszén a fegyvernemi tisztiiskolák beindításával megszûn-tek. Ugyanakkor 1950 tavaszától mintegy öt éven keresztül itt mûködött a "Magasabb-parancsnoki Tanfo-lyam", egy éves tanulmányi idõvel.

A katonai felsõ vezetés a minõségi tisztképzés szükségességének felismerésével 1950. október 1-jén Király Béla vezérõrnagy parancsnokságával megnyitotta a Honvéd Akadémiát. A korabeli honvédelmi miniszteri parancs az akadémia rendeltetését a következõkben határozta meg: "a marxi-lenini elmélet alapjait, a Nagy Honvédõ Háborúban gyõztes sztálini hadtudományt tanítani". A fiatal tanári kar tanulva tanított. Ehhez nagy segítséget nyújtott 24 szovjet tanácsadó, akik valamennyien részesei voltak a második világháborúnak és jelentõs harci tapasztalatokkal rendelkeztek. A szovjet szabályzatok magyar nyelvre történt lefordításával s az õ instrukcióiknak megfelelõen folyt a képzés kezdetben két, majd három éves idõszakban.

Erre az idõre kezdetét vette a Honvédségbõl Néphadsereggé válás folyamata. A Magyar Dolgozók Pártja 1952. február 25.- március 2. között tartott II. kongresszusán a hadsereg helyzetét a következõképpen összegezte: "az eddig elért fejlõdést úgy ítéljük meg, hogy az 1950-es év a fordulat éve volt, amelynek során a magyar hadsereg teljesen összeforrt a néppel, valódi néphadsereggé vált".

1950. június 1-jén a "Honvédség" elnevezést "Magyar Néphadsereg"-re változtatták és szeptember 29-ét a "Néphadsereg Napjá"-vá nyilvánították. Szeptember 30-tól bevezették a szovjet ruházkodási rendszert, télen már a szovjet mintájú sapkát, az usankát hordták. 1951. november 1-jén a HM. 53. számú parancsa a "Bajtárs" megszólítás helyett az "Elvtárs" megszólítás használatát tette kötelezõvé a Magyar Néphadseregben.

A párthadsereggé válás döntõ változást jelentett a hadsereg életében. A hadsereg vezetése beszámolási, jelentési kötelezettséggel pártalárendeltségbe került. A párt központi bizottságának határozatai a hadseregre kötelezõkké váltak! A vezetõ "káderek", parancsnokok kijelölése a legfelsõ pártvezetés hatáskörébe tartozott. Teljes részletességgel kiépültek a hadsereg pártszervezetei. Mindez az akadémia tevékenységében is érvényesült.

Az 50-es években az akadémián rendkívül feszített, megerõltetõ, szinte éjjel-nappal tanulva-tanító korszak volt a jellemzõ. A szovjet tapasztalatok alapján új szabályzatok születtek, új harcászati-hadmûveleti eljárások láttak napvilágot és addig nem ismert új technikai-fegyverzeti anyagok tömegét kellett megismerni és elsajátítani. A feszített, sokszor türelmetlenséggel és visszásságokkal terhes tempót az akkori idõk diktálták, ami a képzésben gyakran pontatlanságot, zavart okozott. Sietni kellett a tananyag elsajátításával, ezért rendkívül zsúfolt volt a hallgatók elfoglaltsága. Gyorsítani kellett maguknak a tanároknak a felkészítését is, ezért munkaidejüknek szinte sosem volt határa.

Ugyanakkor a magasabb fokú tisztképzés és a Honvéd Akadémia presztízse szempontjából rendkívül fontos volt, hogy a tanintézetet a Petõfi Politikai Tisztképzõ Intézettel egyidejûleg 1953-ban fõiskolává minõsítették, beindult a képzés levelezõ formája is mind a csapattisztek, mind a legmagasabb párt- és állami vezetõk részére. A fõiskolává minõsítés alapján 1955 õszétõl kötelezõvé tették a középiskolai végzettséget az akadémiára való felvétel egyik feltételeként. A gyakorlatban ezt a követelményt kevésbé tartották be, mivel az érettségizett fiatalok akkoriban nem a tiszti pályát választották elsõsorban élethivatásul.

A szovjet tanácsadók sokoldalú tevékenysége kiegészült a különbözõ szovjet fegyvernemi akadémiákon diplomát szerzett elsõ magyar tisztek bekapcsolódásával. A felsõ katonai vezetés döntése alapján elsõsorban az Akadémiát látták el velük. A képzés kulcsfontosságú területeire, valamint több tanszék élére õk kerültek. Munkájuk révén felpezsdült az oktató-nevelõ munka.

1955. március 15-vel honvédelmi miniszteri rendelettel a Honvéd Akadémiát Zrínyi Miklós Katonai Akadémia névre változtatták. A tanintézet az egyetemmé válás idõpontjáig 1996. szeptember 1-jéig viselte ezt a nevet. A névadás után egy évvel, 1956. március 15-én avatták fel a parkban elhelyezett Zrínyi szobrot, Barba Péter polgári alkalmazott alkotását.

Ugyancsak 1955-ben rendszeresítették az akadémiai végzettséget bizonyító jelvényt, amely 1989-ig volt érvényben. A jelvény csúcsára állított zománcozott rombusz alak, nemzetiszínû fogazattal. A fehér alapon nyújtott szárú ötágú vörös csillag, rajta az 1949-es, illetve az 1957-ben rendszeresített állami címer. A jelvény alsó részén enyhén hajlított fémszalagon "Zrínyi Katonai Akadémia" vésett felirat állt három sorban. 1965-tõl a fémszalag ezüstözött lett. A különbözõ jelvények a múzeumban láthatók.

1956 a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián és a Petõfi Sándor Katonai Politikai Akadémián a forrongás éve volt. A társadalmi, politikai és ideológiai feszültségek itt is éreztették hatásukat. A társadalomban egyre nõtt a bizalmatlanság az ország vezetõi iránt. Ennek hangot adtak az értelmiség különbözõ szervezetei, mint az Írószövetség, a Petõfi-Kör, valamit az egyetemi ifjúság. A két akadémia képviselõi rendszeresen részt vettek a Petõfi-Kör által szervezett vitaesteken, ahol neves szakemberek vezetésével vitatták meg több százas, sõt ezres tömegek részvételével a különbözõ, feszítõ kérdéseket. Az SZKP 1956. februári XX. kongresszusa állásfoglalásai alapján a két akadémián is széles polémiák folytak az osztályharc élezõdése, a háború nem elkerülhetetlensége, a békés egymás mellett élés aktuális kérdéseirõl.

1956. júliusában Rákosi Mátyást felmentették elsõ titkári tisztségébõl. Farkas Mihály honvédelmi minisztert a törvénysértésekben játszott szerepe miatt a pártból kizárták, funkciójából leváltották és hadseregtábornoki rendfokozatától megfosztották. Október 6-án a törvénysértõ perek áldozatául esett Rajk László külügyminisztert, Pálffy György altábornagyot, a honvédség volt felügyelõjét újra temették. Október 13-án került sor az egykori tábornoki perek, köztük Sólyom László altábornagy, a Honvéd Hadiakadémia megalapítójának temetésre is. Sírját egykori közvetlen munkatársai és a hadiakadémiáról elhurcolt és bebörtönözött, de ekkorra már rehabilitált tanárok vették körül.

Október 1-jén a honvédelmi miniszter a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokául Márton András (1924-) ezredest, a volt parancsnok-helyettest nevezte ki. A hónap folyamán a hallgatók az évzáró- és államvizsgákra készültek. Így az október 23-i tüntetés, majd a további események felkészületlenül értek szinte mindenkit. E napon a délelõtti órákban Lukács László ezredes, a Petõfi Sándor Katonai Politikai Akadémia parancsnok tanulmányi helyettese vezetésével egyetemi hallgatók küldöttsége kereste fel az akadémia parancsnokát, ahol ismertették 16 pontos követelésüket. Az ezután sorra kerülõ röpgyûlésen a személyi állomány támogatta az egyetemisták követeléseit és határoztak a tüntetésen való részvételrõl. Ugyanakkor szolidaritást kifejezõ táviratot fogalmaztak meg a lengyel katonai akadémia részére. Délután a ZMKA tisztjei közül többen csatlakoztak a tüntetõ fiatalokhoz a Bem téren.

Az akadémia személyi állománya a fegyveres küzdelemben támogatólag lépett fel. Kezdetben belsõ õrszolgálatot láttak el, majd részt vettek a Magyar Rádió, a Szabad Nép székháza, az Atheneum nyomda, a Józsefvárosi telefonközpont, a Nemzeti Színház, majd a Parlament és más objektumok védelmében. Egy tiszti csoport, Dienes Ödön ezredes, a harcászati tanszék vezetõ helyettese, fõtanár irányításával segítséget nyújtott a Corvin-köziek katonai szervezetének kialakításában, valamint kiképzésében.

Október 27-én Márton ezredes és Tóth Zoltán alezredes, az akadémián elhelyezett 12. gépkocsizó lövészezred parancsnoka a HM-bõl azt az utasítást kapták, hogy szovjet csapatok alárendeltségében vegyenek részt a Corvin-közi fegyveres csoport felszámolásában. Márton ezredes, átlátva a helyzet reménytelenségét, Hegedûs András egykori miniszterelnök közvetítésével elérte Nagy Imrénél a támadási parancs visszavonását.

Október 28-án, Janza Károly altábornagy, új honvédelmi miniszter elrendelte a "bajtárs" szó használatát, az új sapkajelvény bevezetéséig a címer helyett nemzeti színû szalagsáv viselését, valamint honvéd, rendõr, munkás és ifjúsági karhatalmi alakulatok megalakítását és felszerelését. E napon Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszédében bejelentette a szovjet csapatok kivonását a fõvárosból, az Államvédelmi Hatóság megszüntetését, a Kossuth-címer bevezetését és Március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását; az elõzõ napok megmozdulásait nemzeti, demokratikus mozgalomnak nyilvánította. Másnap, Király Béla vezérõrnagy vezetésével megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, 30-án és 31-én a HM-ben mintegy 200 küldött megválasztotta a Magyar Honvédség Forradalmi Katonai Tanácsát, melynek Márton András ezredes is tagja lett. Maléter Pál ezredest ugyancsak 31-én nevezték ki a honvédelmi miniszter elsõ helyettesévé.

Miniszteri rendelet intézkedett a katonai külsõségek megváltoztatásáról is: Kossuth-címer került a honvédségi sapkajelvények helyére, a rendfokozati jelzéseket ettõl kezdve nem a vállapon hanem a zubbony és a köpeny hajtókarján viselték. Intézkedés történt az új mintájú Bocskay-sapkák gyártására és a szovjet mintájú sapkák fokozatos lecserélésére. Visszarendelték Magyarországról a szovjet katonai tanácsadókat és megjelent Magyar Honvéd címen a honvédség új lapja.

November 1-jén a Budapesti Karhatalmi Parancsnokság a fõváros körül védõöv létesítését rendelte el. Délelõtt a rádió közleményben bejelentette, hogy a Minisztertanács Márton András ezredest a ZMKA parancsnoki beosztásából felmentette és Budapest külsõ védelmének parancsnokává kinevezte. Errõl Márton ezredes is a rádióból értesült. Gyakorlatilag az egész koncepció csak a tervezés szintjéig jutott el.

November 2-án megkezdõdtek a tárgyalások a szovjet csapatok kivonásáról az országból. Maléter Pált kinevezték honvédelmi miniszterré és egyidejûleg vezérõrnaggyá léptették elõ. Másnap a késõ esti órákban Tökölön a szovjet parancsnokság bázisán a szovjet katonai biztonsági szervek letartóztatták és 1958. július 16-án Nagy Imrével együtt kivégezték. November 4-én a szovjet csapatok megkezdték a forradalom leverését.

A különbözõ tûzharcok és egyéb véletlen események következtében a két akadémiáról 15 tiszt vesztette életét.

November 4-én a Zách utca felõl szovjet gyalogos kötelék érkezett az akadémiára. Parancsnokuk lefoglalta a fegyverraktárt és elrendelte, hogy minden tiszt adja le fegyverét. Ez a lépés sokakban váltott ki megütközést, ezért elhagyták az akadémiát. Pár nap múlva megkezdõdött a Honvéd Karhatalom szervezése a konszolidáció elõsegítése érdekében. A három karhatalmi ezred közül a 2. az akadémián alakult meg Borbás Máté vezérõrnagy, illetve Lóránt Imre ezredes parancsnoksága alatt. November 10-én a rádióban elhangzott felhívás alapján minden Pesten tartózkodó tisztnek az akadémián kellett jelentkeznie. Az összegyûltek elõtt az akadémia dísztermében kihirdették, hogy csak az maradhat továbbra is a néphadsereg tagja, aki aláírja az Elnöki Tanács által kibocsájtott Tiszti Nyilatkozatot. Az okirat fogadtatása nem váltott ki osztatlan elismerést, és sokan nem értettek egyet az események ellenforradalmi minõsítésével. November 13-án, Uszta Gyula vezérõrnagy, a HM képviselõje által összehívott állománygyûlésen kifejtett radikális fellépése következtében indult meg a Nyilatkozat aláírása. Márton ezredes is aláírta az okmányt, de a következõ napon saját kérelmére felmentették, az akadémiáról eltávozott, majd 1957. február 20-ával tartalék állományba helyezték. Közben február 8-án letartóztatták, s a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1958. szeptember 9-i ítéletével "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének büntette" miatt 10 évi börtönbüntetésre, lefokozásra, 10 évre egyes állampolgári jogaitól való megfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Rajta kívül négyen részesültek 4-tõl 15 évig terjedõ börtönbüntetésben, egy hallgatót pedig halálra ítéltek és kivégeztek. (Az 1962-ben megjelent elsõ amnesztia rendelet kapcsán csökkentek - felezõdtek - a magas büntetési évek). A rendszerváltást követõen valamennyiüket rehabilitálták.

A konszolidáció idõszakában a karhatalmi szolgálatot ellátó 2. karhatalmi ezred 1957 elején 1222 fõvel (869 hivatásos) 10 századdal mûködött. Szinte az egész fõvárosban járõrözött, begyûjtötte a fegyvereket, nagymértékben hozzájárult a rend és a biztonság helyreállításához a május elején bekövetezett feloszlatásáig. Közben az 1956. december 11-én kelt rendelettel egyesítették a két akadémiát: a Petõfi Sándor Katonai Politikai Akadémia részévé vált a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának.

1957. február 20-val Csémi Károly (1922-1992) alezredest, majd ezredest nevezték ki az akadémia új parancsnokának, aki 1961 nyaráig irányította a felsõfokú tisztképzést. Az egyesített összfegyvernemi akadémián az oktatás 1957. november 30-ig tartott.

Az 1957-58-as tanév megnyitóján Révész Géza, új honvédelmi miniszter "a tisztek politikai szerepének és felelõsségének elsõdlegességét" jelölte meg a képzés fõ feladatául. Az újjászervezett akadémián fakultás rendszerben folyt a képzés. Az alapfakultáson 3 éves lövész, páncélos, tüzér, felderítõ, mûszaki, légvédelmi tüzér, híradó, vegyvédelmi, hadtáp és politikai munkás képzés folyt. A szakmai és fegyvernemi oktatási témákon túl általános lett a matematika, fizika és a technikai ismeretek oktatása.

A hallgatók képzését kezdetben az összfegyvernemi lövész, légvédelmi, mûszaki, vegyvédelmi, híradó, gépjármû- és páncélos technikai, hadtáp, elektronikai, hadtörténelem, filozófia, politikai gazdaságtan, nemzetközi- és magyar munkásmozgalom története, egyetemes és magyar történelem, katonai-politikai nevelési, szervezési- és mozgósítási, 1961-tõl hadmûveleti és idegen nyelvi tanszékek oldották meg. 1960-ban felállították a határõr tanszéket is.

Az 1960-as évtized a minõségi fejlesztés elsõ éveit foglalta magába. A hadügyben beállt változások folyamatosan növelték, tartalmában módosították a tisztekkel szemben támasztott követelményeket. Az 1959-ben felállított elektronikai tanszék megkezdte az általános kibernetika és számítástechnika oktatását. 1964-ben központi döntés született, mely szerint 1965 õszén meg kell kezdeni a repülõtisztek akadémiai képzését. Ennek érdekében újra felállították az 1956-ban megszüntetett repülõ tanszéket. 1967. október 1-jével pedig akadémia parancsnok légvédelmi és repülõ helyettesi beosztást rendszeresítettek. Ugyancsak 1967-ben hozták létre a hadmûveleti-hadászati tanszéket, melynek alapját az 1961-1967 között mûködõ hadmûveleti tanszék képezte. 1969-ben felállították a szociológia tanszéket is. Fontos szervezési és tartalmi feladatok fûzõdtek ez idõben Borbás Máté (1916-1991) vezérõrnagy, akadémia parancsnok tevékenységéhez.

A minõségi munka eredményességét a tudományos élet kibontakozása is aláhúzta. Az elsõ tudományos cím védésére 1963-ban került sor Dr. Lóránd Imre vezérõrnagy, akadémia parancsnok helyettes részérõl. A 60-as évek végére 12 tudományos címmel rendelkezõ szakember dolgozott az akadémián.

A 70-es évek oktató-nevelõ munkájának hatékonyságát segítette elõ a távlati fejlesztés koncepciójának kialakítása. A konkrét teendõket és új követelményeket az "Irányelvek a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia oktató-nevelõ munkájához" címû dokumentum rögzítette. Ebben a nagyjelentõségû okmányban, melyet 1970. szeptember 20-án Tóth Lajos (1922-) vezérõrnagy, akadémia parancsnok hagyott jóvá, a nevelésközpontú oktatás és a teljesítményképes tudás feltételeinek megteremtése szerepelt.

Az oktató-nevelõ munka magas szintû elismerését fejezte ki a Magyar Népköztarsaság Elnöki Tanácsa 1971-ben megjelent 23. számú törvényerejû rendelete, melynek alapján az akadémia által kibocsátott diploma az egyetemi oklevéllel egyenértékû lett 1972-tõl kezdve. Ez volt az elsõ lépés az egyetemmé válás felé. Az akadémia a felsõfokú tisztképzés kiemelt bázisa lett. Majd ösztönzõleg hatott az az újabb elismerés, amikor 1975 tavaszán a felsõszintû tisztképzés terén végzett negyedszázados kiemelkedõ tevékenységéért a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát a Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. A kitüntetést Dr. Lantódi József (1925-) vezérõrnagy, akadémia parancsnok vette át.

Ez idõben fokozatosan tovább erõsödött az oktató-nevelõ munka és a tudományos tevékenység egysége és kölcsönhatása. Ez növelte az akadémia szerepét a néphadsereg tudományos életében is. A hadtudományi, társadalomtudományi, a pedagógiai-módszertani, a vezetéselméleti és számítástechnikai kutatások terén elért eredmények is igazolták, hogy hatékonyabban funkcionált a tudományos munka szervezésének és irányításának rendszere. Jelentõs elõrelépés történt a hallgatók tudományos munkára való felkészítésében is. Fellendült a hallgatói tudományos körök munkája. Erre ösztönzõleg hatott az elsõízben megrendezett hallgatói tudományos konferencia 1979-ben, valamint annak lehetõsége, hogy a hallgatók saját szerkesztésben akadémiai szintû kiadványban tehették közzé munkáikat.

Az 1980-as években kibontakozott korszerûsítésre és minõségi fejlesztésre beértek a feltételek. Az 1980-81-es tanévtõl megkezdõdött tanintézetünkben több külföldi hadsereg tisztjeinek, elsõsorban szovjet, lengyel és csehszlovák, valamint un. fejlõdõ országok tisztjeinek felsõfokú képzése. Ennek a fejlõdésnek történelmi jelentõségû eseménye volt, amikor az Elnöki Tanács 1983. évi 23. számú törvényerejû rendeletével felhatalmazta az akadémiát egyetemi doktori fokozat adományozására. Az új parancsnok, Dr. Simon Sándor (1929-) vezérõrnagy, majd altábornagy e téren is kiemelkedõ munkát végzett. 1986. szeptember 1-jével a Zrínyi Miklós Katonai Akadámiát besorolták az országos egyetemi hálózatba.

Ezekkel az intézkedésekkel újabb gyakorlati lépések történtek az egyetemmé válás útján.

Az 1989-ben bekövetkezett társadalmi rendszerváltás számos feszültséggel terhes tendenciát eredményezett a tisztikar képzési rendszerében. Az ún. "hadsereg reform" következtében beálló depolitizálás eredményként megszûnt a politikai-munkás képzés, felszámolták a Magyar Szocialista Munkáspárt független irányító testületét, és megindult a tananyagok és képzési dokumentumok fokozatos megtisztítása az ideológiától. Rövid idõre szünetelt az orosz nyelvképzés, majd újult erõvel több új, fõleg nyugati és a környezõ országok nyelvét tanító intenzív tanfolyam indult be. Ugyancsak átmenetileg megszûnt a levelezõ képzés. 1990-91-ben a Szovjetunió különbözõ akadémiáin tanuló magyar hallgatókat visszairányították a hazai akadémiára. Ugyanakkor a rendszerváltás következtében beállt hadsereg átalakítás a hallgatók és oktatók egzisztenciális biztonságát is megkérdõjelezte. Jelentõs volt a pályaelhagyás.

Az új helyzetben a honvédelmi miniszter 1991-ben újra szabályozta a felsõoktatás képzési rendszerét. Az akadémián egyéves törzstiszti, kétéves akadémiai alap, egyéves felsõszintû vezetõképzés (Vezérkari Tanfolyam), továbbá egyéves hadtudományi képzés és különbözõ speciális tanfolyamok indultak. Ez a rendelet egy átmeneti helyzetet szabályozott, amely a felsõfokú katonai oktatás teljes megreformálását célozta.

Az új rendszerû képzés beindulásával megszûnt ágazati szintû irányítás korszerûsítése érdekében három haderõnemi fakultás (szárazföldi, repülõ és légvédelmi, valamint összhaderõnemi) törzset hoztak létre. Ezek alárendeltségében mûködtek 1995/96-ig a szaktanárok, valamint a szakágaknak megfelelõ tagozódással tanuló hallgatói állomány.

A 90-es évek elsõ felében végbemenõ hadsereg-átalakítás, az új típusú nemzetközi katonai kapcsolatok, az európai integrációs törekvések, valamint az 1993-ban megjelent felsõoktatási törvény és az 1994-es akadémiai törvény mind radikálisabban vetette fel a felsõfokú tisztképzés további korszerûsítését. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia az egyetemmé válás útján elérkezett "legújabb kori történetéhez". Az Országos Akkreditációs Bizottság 1995 õszén hozott határozata alapján az akadémia megkapta a jogot, hogy Hadtudomány tudományágból tudományos doktori (PhD) fokozatot adjon. Az elsõ habilitált doktorok oklevelének ünnepélyes átadására 1995. március 15-én került sor, majd a Magyar Köztársaság elnöke 1996. július 1-jei hatállyal kinevezte tanintézetünk elsõ 16 egyetemi tanárát. Jelenleg már 27 fõ viseli e megtisztelõ címet.

Áttekintés tanintézetünk parancsnoki karáról