Fórum 2000/10.

ZMNE honlapra
Tartalom

NEMZETKÖZI MUNKAMÛHELY A SUGÁR- ÉS
NUKLEÁRISBALESET-ELHÁRÍTÁS
ORVOSI VONATKOZÁSAIRÓL



A Vezetés- és Szervezéstudományi Kar Védelem-egészségtudományi tanszéke és a Bundeswehr Katonaorvosi Akadémia Sugárbiológiai Kutató Intézete (München, Német Szövetségi Köztársaság) "International Workshop on the Medical Aspects of Disaster Management: Radiation and nuclear accidents" ("Nemzetközi munkamûhely a katasztrófaelhárítás orvosi vonatkozásairól: Sugár- és nukleáris balesetek") címmel kétnapos nemzetközi munkamûhelyt rendezett szeptember 21-22-én Budapesten, a Központi Honvéd Kórházban. A tudományos ülés megrendezésére a sugár- és nukleárisbaleset-elhárításban érintett hazai intézmények és szervezetek bevonásával, illetve támogatásával került sor.

A rendezvény nem titkolt célja volt, hogy egyrészt fórumot teremtsen a szakemberek tapasztalat- és eszmecseréjéhez, az elméleti és gyakorlati kérdések megvitatásához, másrészt járuljon hozzá az egészségügyi vonatkozású sugárbaleset-elhárítási ismeretek terjesztéséhez, s ezáltal segítse a kijelölt katonai és civil egészségügyi intézményeket a sugárbaleset-elhárítási feladatukra való felkészülésben. Ennek aktualitását az is hangsúlyozza, hogy ez év júliusában lépett hatályba az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvényhez kapcsolódó 16/2000. számú Egészségügyi Miniszteri Rendelet, mely többek között kibõvítette a nukleárisbaleset-elhárításba bevont egészségügyi intézmények körét.

A tudományos programot a védelemegészségügyi oktatás és kiképzés jövõbeni egységes rendszerének és szervezeti kereteinek ismertetése nyitotta (Prof. Fûrész J. o.ezredes), majd elõadás hangzott el a tömegpusztító fegyverek napjainkban is tetten érhetõ proliferációjáról, alkalmazásuk lehetséges célpontjairól és módjairól, a leginkább veszélyeztetett katonai állományokról (ún. békemisszióban szolgálatot teljesítõ állomány), továbbá a védelmi intézkedések szükségességérõl és mikéntjérõl (Dr. T. Sohns ezredes).

A munkaértekezlet programjában különös súllyal szerepelt a hazai katasztrófavédelmi, és ezen belül a sugár- és nukleárisbaleset-elhárítási rendszer felépítésének és feladatkörének ismertetése. Tekintettel a részvevõk összetételére, a legnagyobb érdeklõdést az MH Nukleárisbaleset-Elhárítási Rendszerét ismertetõ elõadás (Zelenák János ezredes, MH VIK Pk.) váltotta ki. Több elõadó is hangsúlyozta, hogy a sugárbaleset-elhárítási rendszert elsõsorban a meglevõ egészségügyi intézményekre kell alapozni, mert ezek az ún. átlagos (nem túl súlyos vagy tömeges személyi sérüléssel járó) sugárbalesetek sérültjeinek ellátására megfelelõ tervezéssel, felkészüléssel és viszonylag kis anyagi ráfordítással alkalmassá tehetõk, s az eddigi tapasztalatok szerint csak ritka esetben lehet szükség a speciális felkészültséggel és felszereltséggel bíró országos szakintézetekre. Ugyanakkor szükség esetén nemzetközi segítség is kérhetõ az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vagy más nemzetközi szervezetek által mûködtetett, és a sugársérültek ellátására szakosodott külföldi intézetektõl, vagy kollaborációs központoktól. A segítségkérés mikéntjérõl, illetve a nemzetközi segítségnyújtás módjairól és rendszerérõl a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség képviselõje (Prof. Dr. Turai I.) tartott elõadást.

Az utóbbi három évben bekövetkezett sugár- és kritikus-tömeg balesetek ismertetésével a részvevõk valós helyzetek alapján kaphattak áttekintést, mind a helyi sugársérüléseket okozó (Grúziai baleset, 1997.), mind pedig a sugárbetegség legsúlyosabb klinikai formáját elõidézõ különbözõ baleseti helyzetekrõl (Sarov, Oroszország, 1998 és Tokaimura, Japán, 1999), s ezek kapcsán a diagnosztikus és orvosi ellátási lehetõségek elméleti és gyakorlati, valamint a balesetelhárítás szervezési-döntéshozói aspektusairól. Az utóbbi két súlyos baleset során az ellátó intézmények korszerû felszereltsége és az ellátást biztosítók magasszintû elméleti és gyakorlati felkészültsége a rendkívül súlyos sugársérültek korábbinál hosszabb túlélését eredményezte, ugyanakkor a sugársérülések kórfejlõdésének, diagnózisának és ellátásának számos, eddig nem tisztázott elméleti és gyakorlati vetületét is felszínre hozta. A heveny sugárbetegség diagnosztikája terén elért jelentõs elõrelépésrõl számolt be Th.M. Fliedner professzor, az Ulmi Orvosegyetemen mûködõ WHO Sugárbaleset-elhárítási Kollaborációs Központ vezetõje. Nemzetközi kollaboráció keretében ugyanis kidolgozták a különbözõ klinikai megjelenési formák egységes értékelési pontrendszerét, mely egyben a választandó terápia, illetve a várható prognózis alapjául is szolgálhat a jövõben. Hazai kutatók (Dr. Gachályi A. mk. ezredes és Dr. Naményi J. õrnagy) pedig a szervezetbe került egyes radioizotópok eltávolítására alkalmas hazai fejlesztésû készítményekrõl számoltak be.

Külön blokkban kaptak helyet a sugárbalesetek késõi következményeivel foglalkozó elõadások. Elõadás hangzott el a gyermekeken végzett sugárterápia kövekezményeként, illetve a csernobili reaktorbaleset következtében leginkább elszennyezõdött területeken élõ gyermekek között halmozódó pajzsmirigyrák epidemiológiájáról és kóroktanáról (Prof. G.L. Francis, USA). Ugyancsak nagy érdeklõdés kísérte a csernobili katasztrófa egyéb késõi egészségügyi következményeinek feltárását célzó, különbözõ népességcsoportok (lakosság, balesetelhárítók, az ún. likvidátorok, stb.) között végzett felmérés ismertetését (Prof. O.F. Senyuk, Ukrajna), továbbá a baleset pszicho-szociális vonatkozásait (Prof. Y. Sayenko, Ukrajna).

A záró kerekasztal konferencia témája a hadsereg egészségügyi szolgálatának a sugárbaleset-elhárítási felkészülésben (oktatás, kiképzés, gyakorlás), és azzal kapcsolatos gyakorlati feladatokban való részvételének mikéntje volt.

Megítélésünk szerint a munkaértekezlet elérte célját, mert megrendezése fontos elméleti fórumot és ezáltal további lépést jelenthet a hazai sugárbaleset-elhárításban érintettek együttmûködésének szorosabbá tételében, s nem utolsósorban tovább öregbítette hazánk és a Magyar Honvédség ezirányú nemzetközi elismertségét és megbecsülését.

Prof. Dr. Fûrész József o. ezredes, egyetemi magántanár
Dr. Horváth Gyõzõ o. alezredes, osztályvezetõ fõorvos,
MH Egészségvédelmi Intézet