Fórum 2000/11-12.

ZMNE honlapra
Tartalom

Rendhagyó utijelentés

STOCKHOLMOT

LÁTNI ÉS … CSODÁLKOZNI




A sorok írója ez év október végén kezdõdõ egyhetes nemzetközi törzsvezetési gyakorlaton vehetett részt a stockholmi Nemzetvédelmi Fõiskolán. A gyakorlat alaphelyzete: Georgeland és Arbogia közötti konfliktus rendezésére egy többnemzetiségû dandár bevetését megtervezni és vezetni. Négy dandártörzs dolgozott párhuzamosan ugyanazon a feladaton. A résztvevõk a G2-G5 részlegek feladatait hajtották végre a bevetést megelõzõ, bevetést követõ és a kivonás elõtti fázisokra. A törzsek összetételét a meghívott külföldi résztvevõk és a svéd végzõs hallgatók adták. A gyakorlat nyelve angol volt. A tapasztalatok alapján ez - néhány vendég kivételével - nem okozott nehézséget.

A kommunikáció a törzsön belül, az elöljáróval és az alárendeltekkel számítógépes hálózaton keresztül valósult meg. Az "elektronikus levelezés" az írott és grafikus parancsok, jelentések fizikális eljuttatását kiváltva felgyorsította a törzsmunkát. A parancsnoki munkamódszer, munkasorrend alapvetõen megegyezett a NATO törzsekben alkalmazott gyakorlattal. A gyakorlat dokumentációja elõzetesen tanulmányozható, nyomtatott formában rendelkezésre állt.

A vendéglátók a gyakorlaton résztvevõk közötti szakmai és emberi kapcsolatokat elismerésre méltó gondossággal, figyelmességgel szervezték, így az egyébként sem könnyû béketeremtõ, békefenntartó mûvelet - különösen eltérõ nemzetiségû zászlóaljakkal - az értékelõk véleménye alapján is jól sikerült. A tanulságok, a gyakorlat egyes elemei beépíthetõek az "információs hadviselés", "vezetési hadviselés" és az "elektronikai hadviselés rendszerszervezés" tantárgyainkba.

A címben ígért csodálkozás elsõsorban az embereknek, a városnak szólt. Az október végi szeles, esõs idõjárásra elõre felkészültem - ahogy az angolok mondják: "nincs rossz idõ, csak nem megfelelõ öltözet"-. Az emberek, akikkel alkalmam volt megismerkedni nem a "hideg északi" sztereotípia, sokkal inkább egy nagyon céltudatos, komoly, "felnõtt társadalom" polgárainak képét mutatták nekem.

A legközelebbi kapcsolatba - a közös munka kapcsán - a svéd hallgatókkal és tanáraikkal kerültem. Az oktatási rendszer átgondolt, kiszámítható, elõre tervezhetõ eredményei, a katonai pálya megbecsülése, a magas általános mûveltségi szint: mind az igazi "tudás alapú társadalom" - általunk egyelõre csak elérendõ célként ismert - jellemzõi. A nagyon jól szervezett és anyagilag erõsen támogatott oktatási rendszer, mely egyaránt magas szinten képviseli a humán és mûszaki területeket, gyakorlatilag minden polgára számára azonos esélyeket biztosít. A számítógép mindennapi használati eszköz. A hallgató személyi használatra kapott notebook-jával jár órára, hálózatról veszi le a feladatot, ugyanígy küldi el a dolgozatát.

Svédországban - ahogy egy Iránból 30 éve bevándorolt taxisofõr elmondta - nincsenek nagyon gazdag és nagyon szegény emberek. Az õ gyermekei négy nyelvet beszélnek, fõiskolára, egyetemre járnak. A felsõfokú végzettség megszerzéséig a tanuláshoz mindenki külön anyagi támogatást kap. A külföldiek számára - a magas átváltási kurzus miatt - drága ország a helyieknek nem okoz anyagi gondot. A politikusok, választott vezetõik így támogatják az ország gazdaságát, õrzik a világban megszerzett kiemelkedõ szerepét.

Stockholmban az üzletek száma töredéke egy hasonló közép-európai városban találhatónak. A kirakatok is inkább dekorációk. Semmilyen akció, árleszállítás vagy más harsány hirdetés nyomát sem láttam. Feltehetõen, nem "egymásnak árulnak a kereskedõk". Az árakat vagy nem, vagy nagyon diszkréten tüntetik fel. Ez itt nem hozza lázba a vásárlókat.

Stockholmban az emberek többsége gyalog jár. A munkaidõ végével lendületes léptekkel haladnak céljaik, a METRO, villamos, vagy a központi pályaudvar irányába. Dugó, tülkölés ismeretlen. A város levegõje - a tengerpart közelségének is köszönhetõen - ideálisan tiszta.

Az épületek ablakait nem függönyözik be. Ez számomra azt sugallta, hogy talán az ittenieknek nincs is mit takargatniuk? Õszintén vállalják önmagukat, amit és ahogyan tesznek. A nyitott életmód azt is sugallja, hogy "… nincs kitõl félnem, bárki láthatja mim van, mivel foglalkozom. Senki nem fog ezért rám törni, hiszen neki is megvan a módja, lehetõsége, hogy ugyanezekhez hozzájusson…".

Csodálkoztam azon is, hogy a nedves idõ ellenére (amikor én már háromszor is meggondolom, hogy felnyergeljek) nõi lovas rendõrök járõröztek a városban. Meg is kérdeztem, ilyen láthatóan megnyugtató közbiztonság mellett miért van szükség arra, hogy nõk is ilyen kemény szolgálatot adjanak? Mint elmondták, a szolgálat egyáltalán nem olyan megerõltetõ számukra, hiszen egyébként is szeretnek lovagolni. A közbiztonság pedig korántsem tökéletes, hiszen az elõzõ éjjel is feltörtek EGY autót az egyik utcában. (Hogy örülnénk, ha Budapesten - mondjuk óránként - csak ennyi történne.) Mindemellett az is igaz, hogy a kapuk, lépcsõházak ajtajai számkóddal védettek, de a kerékpárok tucatjai szabadon parkolnak ezek közelében.

Csoda-e, ezek után, hogy a köztisztaság is mintaszerû. Egy csokipapírt sem láttam eldobva az utcán. A nagyvárosok jellemzõ problémája, a kutyasétáltatáskor óhatatlan "eseményeket" a gazdik erre formatervezett (ál) "kerítéssarok", "villanyoszlop" és egyéb, a kutyalélektanban járatosak számára bizonyára jól ismert mûtárgyak közelében gyûjtõládákban helyezhetik el. Tanúja voltam, hogy egy tulajdonos a parkban - miután ebe egy bokor alá pottyantott - kis zacskójával odarontott és felvette az eredményt. (Rögtön arra gondoltam, mennyivel több "szerencsében" részesül a pesti utcán sétáló.)

Csoda, vagy már ez sem, hogy az egy hét alatt EGY "lepattant" embert is láttam az utcán ücsörögve kéregetni - állapotából ítélve a következõ "rátöltés" költségeit megszerzendõ. Az ABSOLUT VODKA hazájából ezt a "kilengést" több hazai szociológus szívesen adoptálná a statisztikánkba.

Külföld a szerencsés utazó számára élményt, tanulságot, egy-egy újabb "kitámasztást" jelent, mellyel jobban, pontosabban tudjuk megítélni a helyünket a világban. A hivatalos úti jelentés korlátjain túli személyes csodálatom néhány gondolatát megosztván az olvasókkal, remélem, hogy a követendõ példák is visszhangra találnak. E földrajzilag távoli országból hozott üzenet számomra - számunkra - az lehet, hogy körültekintõ, céltudatos szervezésû oktatási rendszer az alapja úgy a kultúra, mint a gazdaság fellendülésének. Az erre fordított anyagi és szellemi erõfeszítések sokszorosan térülnek meg - elsõ sorban a gyermekeink, unokáink életében.

Dr. Makkay Imre tanszékvezetõ,
egyetemi tanár