| Fórum 2000/8-9. |
Kit választanának akkor, amikor "valakinek meg kell válnia hivatalától" ... hivatásától, … mindentõl, amit évek, évtizedek alatt hitt, épített. Ki szállhat fel erre az igen szûkös és még így sem biztonságos hajóra, hogy átvigyen, átmentsen, amennyit csak tud azokból az értékekbõl, amelyek a katonai felsõoktatás és a hozzá kapcsolódó, mára igazán elismertséget szerzett védelmi kutatások eredményeihez tartoznak.
Semmi nem áll távolabb a szerzõtõl, minthogy az "igazságtévõ" szerepére vállalkozzon. Ez még azok számára sem könnyû, akik a tudományok parnasszusán sok-sok év tapasztalata, összegyûjtött tudása alapján már igen magasra emelkedtek. Éppen e bölcs megítélés hiányára szeretném felhívni a figyelmet, mely a kialakult és újrarendezõdõ tudományterületek és mûvelõi között idõnként hangot kap.
Választhatjuk azt az igazságos (!?) megoldást, hogy - megõrizve az évtizedek alatt kialakult, "kõbe vésett" erõviszonyokat - mindenhonnan, a kötelezõ csökkentés százalékában lefaragunk (vágunk, fûrészelünk, ki hogy hívja manapság) létszámot, függetlenül a jelenlegi teljesítményektõl és a jövõbeli elvárásoktól.
Választhatjuk a másik - csak elsõ ránézésre nehezebb, de ha végiggondoljuk, hosszú távon egyedül eredményes - utat, miszerint, a most kényszerû megszorításokat ne a mennyiségi, hanem a minõségi mutatók alapján tegyük meg.
A tudományos kutatások irányai, témái és eredményei nehezen mérhetõk valamilyen közös, egyértelmû, mindenkire érvényes skála szerint. Történtek és ma is történnek erre vonatkozó erõfeszítések - a doktori képzés intézményes rendszerében, a publikációk "kreditesítése", a tudományterületek (újra) felosztása terén - de a közmondásos "saját gyermek" valahogy mindig szebb.
Hogyan, mi alapján döntsük el akkor, hogy ki a jövõ egyetemének hasznos polgára? Össze tudjuk-e mérni a (látszólag) mérhetetlen tudományos teljesítményeket? Meg tudjuk-e ítélni, hogy kik haladnak a helyes irányba és kik nem? Kik vállalják fel a világban folyó dinamikus fejlõdésben az elõremozdító szerepet, és kik elégszenek meg elmúlt dicsõségük felemlegetésével? Nehéz a választás? Igen, mert a józan belátást, a jövõ igényeinek megítélését óhatatlanul zavarják a jelen emberi kapcsolatai, a múltban szerzett - valahol, valamilyen módon mindenképpen elismerésre jogosító - érdemek. Ugyan elvárható-e a megöregedett eszkimó példája, aki maga megy ki a hómezõre…
A mai döntések évekre, évtizedekre rajzolják fel a Nemzetvédelmi Egyetem sorsán túl azokat a modern világban kialakuló erõvonalakat, amelyekbõl a mi nemzeti színeink jelzik - jelezhetik - hogy igen, ezek a magyarok érdemei, ezekre felfigyelni érdemes, ezeket meg kell becsülni. Ennek záloga - a "született" magyar kreativitáson, túlélõképességen túl éppen az erõs iskolarendszer, a magas színvonalú felsõoktatás, melynek mára elismert bástyája lett - lásd akkreditációs látogatás eredménye - a ZMNE.
Az információs társadalmak kialakulását éljük. A legfejlettebb országokban ennek megfelelõen rendezõdnek újra az állami, gazdasági és védelmi vezetési rendszerek. Az öntörvényû fejlõdés következtében kiépült "információs szupersztrádák", a számítógépes világháló, a "világfalu", - azok számára, akik használják - hihetetlen mennyiségû, naprakész információval segítik a tájékozódást, a döntéseket. A világméretû kommunikációs felület, az angol nyelv "belépõt" ad a szakmai és emberi kapcsolatokhoz a Föld bármely országának polgáraival. Az információk elõállítója, hordozója, tárolója mára szinte kizárólag a "mindenható" elektronika. A dinamikusan fejlõdõ elektronika-mechanika fúzió rövidesen gyökeresen megváltoztatja a fizikai mozgások, helyváltoztatások eddig megszokott eszközeit. Az ûr- és légköri repüléstechnika - az új eszközöknek köszönhetõen - új szerepekre vállalkozhat akár a mindennapi életünkben.
Ki viszi át a hajónkat a túlsó partra? Kik képesek erre? A doktori értekezésekben szereplõ "új tudományos eredmény" feleletet kell, hogy adjon az adott tudományterületen a jelen kérdéseire, és utat kell, hogy mutasson a jövõ feladatainak megoldásához. Mely tudományok a fontosak és melyek azok, amik még ezen túl is kiemelten kezelendõk? A ZMNE szándéka - miszerint a védelmi kutatások helyét, szerepét, illetékességi köreit pontosabban körvonalazva egyúttal a kapcsolódási felületeket is világosabban megjelöli a rokon tudományterületekkel - mindenképpen ezt a célt kell, hogy szolgálja.
Az egyetemek társadalmi megítélését, "hasznosságát" a felhasználói szférával közösen folytatott K+F tevékenység is minõsíti. A gazdaságorientált világunkban sok egyetemet "tartanak el" a kutató laboratóriumaik által létrehozott - a felhasználói szféra által még így is nagyon kedvezõ költségekkel megszerezhetõ - értékek. Ennek alapvetõ feltételei a ZMNE-n is adottak. A tudományos fórumok megalapozott szakmai véleménye és az egyetemi tanács döntése szükséges csupán, hogy a ma még kihasználatlan fizikai és szellemi kapacitások ilyen formát öltve egyetemünk javát szolgálják, és hírnevét öregbítsék.
E néhány sor nem adhat többet, mint a szerzõ véleményét és egyfajta figyelemfelhívást egy téma kapcsán. A további együttgondolkodásra, a közvetlen és "elektronikus" kapcsolatokra készen