A MILLENNIUM JEGYÉBEN

A Zrínyi Bajtársi Egyesület az elmúlt években programjait az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, valamint a honvédség fennállása 150. évforduló jegyében szervezte. Fõbb eseményeirõl a FÓRUM 1998/8-9., valamint az 1999/7-8. számában tájékoztattuk az olvasókat. Ez évben, a millennium jegyében, a közgyûlés által jóváhagyott program alapján jártuk hazánkat és ismertük meg az államalapítás és a keresztény hitre történõ áttérés történelmi emlékeit. A nyár folyamán gazdag, sok élményt nyújtó kiránduláson Magyarország nyugati kapujában levõ emlékhelyeket ismertünk meg, majd a Duna-Tisza közén és a Börzsöny-hegységben újabb ismeretekre és élményekre tettünk szert.

A "nyugati végekre" tartva, az autóbuszban igen érdekes történelmi ismertetõben részesültünk az államalapításról, a kereszténységrõl, Szent István és az Árpád-házi királyok tevékenységérõl.

A nyugati kalandozások kudarcai a törzsi vezéreket arra késztették, hogy a Magyarországot fenyegetõ megsemmisítésbõl a kiutat a kereszténység felvételében keressék. Ebbõl a célból a Nyugattal való ellenségeskedés miatt Bizánccal vették fel a kapcsolatot. 950 közül Bulcsu és Tormás, Árpád dédunokája Bizáncba ment, és ott megkeresztelkedett. A keresztapaságot maga a császár, Bíborban született Konstantin (912-959) látta el. Bulcsu életmódján a kereszténység azonban nem sokat változtatott. A görög források szerint visszaesett a pogányságban. Végzete 955-ben, a vesztes augsburgi ütközet után érte utol.

Az Augsburg melletti Lech mezején elszenvedett vereség válaszút elé állította a magyarokat: vagy a hunok és avarok sorsára jutnak, vagyis teljesen elpusztulnak, vagy kapcsolódnak nyugati szomszédaikhoz. Ehhez azonban államalapításra volt szükség, melyet a külsõ kényszer mellett a magyarság belsõ helyzete is elkerülhetetlenné tett. Ezt a különbözõ fejedelmek fel is ismerték. Például Taksony (905-970) fejedelem 962-ben követet küldött Rómába és a pápától püspököt kért, mivel idõközben Bizánccal a kapcsolat megromlott. Ez veszélyes helyzetet teremtett a magyarság számára, amikor a német és a görög császár házassággal (az ifjú II. Ottó és Theophann görög hercegnõ) megpecsételt szövetséget kötött, melynek következtében Magyarország harapófogóba került. Taksony fia és utóda, Géza (940 k.-997) fejedelem felismerte a veszélyt és azonnal cselekedett. A görögökkel való 14 éves rossz viszony és a németekkel való 17 éves fegyvernyugvás állapotában csak I. Ottó császárhoz fordulhatott, s mivel tisztában volt vele, hogy a tartós békének egy ára van: a kereszténység felvétele, 972-ben követeket küldött a német császárhoz, hittérítõ papokat kért és lovagokat hívott az országba. Ottó egy Prunward-Bruno nevû Sankt Gallen-i szerzetest választott ki a magyarokhoz küldendõ térítõ püspöknek. Bruno megkeresztelte a "magyarok királyát" Gézát, s családján (feleségét Saroltot kivéve, akit a görög Hierotheosz keresztelt meg) kívül papjaival együtt több mint 5 ezer elõkelõ magyart keresztelt meg ezek szolganépével együtt. Több dunántúli Szentgál helynév, mely templomuk védõ szentjétõl kapta nevét, Sankt Gallen-i hatásra utal. Legtöbbjük olyan vidéken fekszik, mely a X. században az Árpád-nemzetség szálláshelyeihez tartozott.

Bruno és társai térítõ munkáját a késõbbiekben Szent Adalbert (956 k.-997) prágai püspök folytatta. Részt vett az ifjú Vajk, a késõbbi Szent István (975-1038) nevelésében, s õ szolgáltatta ki neki a bérmálás szentségét. Szent Adalbert nevelõmunkájának eredménye végig megmaradt István jellemében. Személyisége lényegesen különbözött apjáétól, akinek államalapító-keresztény hitre térõ mûvét nem politikai indítékból, hanem belsõ meggyõzõdésbõl folytatta. Életfelfogásának, elveinek kialakításában nagy szerepet játszik kitûnõ neveltetése. A több oldalról jövõ hatás fejlesztette ki István szélsõségektõl mentes természetének kiváló adottságait és formálta igazi szentté és kiváló államférfivá.

Szent István szigorú és erõskezû, de mindvégig bölcs mérsékletet tanúsító, kegyes szívû fejedelem volt, akinek életét mélységes vallásos meggyõzõdés és a keresztény hit diadalrajuttatásának szándéka irányította. Uralkodói tehetségérõl, államférfiúi bölcsességérõl alkotásai tanúskodnak. A világtörténelemnek azok közé az uralkodói közé tartozik, akik századokra irányt szabtak népük fejlõdésének.

Szent Istvánnak uralkodása kezdetén mindenekelõtt a kereszténységet és a nyugati politikát kellett megvédenie, mert a fejedelmi család egyik tagja, Koppány saját trónigénye biztosítása, a törzsi-nemzetségi szervezet és az ezzel összefüggõ pogányság érdekében fegyvert fogott a fiatal uralkodó ellen. István Veszprém mellett a nyugati lovagoktól támogatva, legyõzte Koppányt, akinek birtokaiból és a somogyi tizedbõl ellátta a pannonhalmi monostort.

A lázadó vezérek leverését követõen 1000-ben megkoronáztatta magát. A királlyá koronázással hozta Európa népeinek tudomására az új, keresztény állam megalakulását. István a kor szokása szerint királyságát "Isten kegyelmébõl" származtatta. Hogy apja és saját mûvére a legfõbb egyházi hatalom szentesítését megszerezze, Rómába követséget küldött. A küldöttség Szilveszter pápa tudomására adta István fejedelemnek a magyar királyság megalapítására és a latin egyházszervezet kiépítésére vonatkozó szándékát, és az új magyar állam szimbólumaként és megerõsítéseként a pápától koronát kért. A koronát és a koronázás alapfeltételét: az apostoli áldás levelét (Szilveszter-bulla) a pápa követe, Asztrik apát hozta 1000 végén hazánkba. (Asztrik-Anasztáz a késõbbiekben a pápa legálisaként többször is járt Magyarországon, ahol miután kalocsai püspök, majd esztergomi érsek lett, véglegesen otthonra talált.) A koronázással a törzsszövetség, illetve a fejedelemség helyét a feudális királyság váltotta fel.

A feudális állam, királyi vármegye rendszer megszervezésével párhuzamosan haladt az egyházszervezés is, hol meggyõzéssel, hol megtöréssel. A király a siker, de fõleg az ifjúság képzése érdekében bencés apátságokat alapított (Pannonhalma, Pécsvárad). Esztergomban, Kalocsán érsekséget, majd Veszprémben, Egerben, Gyõrben, Pécsett és Erdélyben püspökségeket állított fel 1010-ig. 1018 és 1038 között került sor a váci, a marosvári vagy csanádi és a bihari püspökségek alapítására.

Az egyházszervezés fontos részét alkotta a bencés apátságok, bencés monostorok létesítése. (Az apátság birtokkal rendelkezõ bencés kolostor, a monostor pedig magányos, szólóban levõ kolostor. Az apátság élén az apát áll, aki szerzetes fõpap. A monostorokat szerzetesek vezették. A szerzetes rend tagjai szegénységre, szüzességre és engedelmességre fogadalmat tett egyházi személyek.)

A bencés apátságok gazdasági és kulturális hatása a püspökségekével vetekedett. A bencés szerzetesek azáltal, hogy a földmûvelés és a kertgazdálkodás; a konyhakertészet, a gyümölcs- és szõlõtermelés terén a korszerû termelési eljárásokat és termelési eszközöket honosították meg, iskoláik, könyvtáraik, könyvmásoló-mûhelyeik által pedig a szellemi mûveltség elemeit terjesztették a nép körében és a magasabb mûveltség ápolására törekedtek, nagymértékben hozzájárultak a magyarság kulturális és gazdasági életének fejlõdéséhez. Ebben jelentõs szerepet töltött be a pannonhalmi és a pécsváradi apátság. A pannonhalmi alapjait Géza fejedelem rakta le, de felépítése István mûve volt. A bakonybéli Szent Móric tiszteletére szentelt kolostor a királyné, Gizella rokonának, Günthernek kezdeményezésére létesült. Ugyancsak Gizellának köszönhetõen István felújítatta a korábban Zalaváron épített apátságot, valamint a honfoglalás elõtti nyitrazoborhegyi Szent Ipoly-apátságot. A veszprémvölgyi kolostor ránk maradt alapítólevele görög nyelvû, nyilván azért, hogy vezetõjük, sõt az apácák is megérthessék. A királyi példát követték a fõurak és a püspökök. Így létesült például Tatán, Csanádon bencés monostor.

István a térítés és egyházszervezés eredményeit törvényekkel biztosította, melyek egyúttal a kialakulóban levõ feudális osztályrend védelmét is szolgálták. A király a fõpapokat a királyi tanács elsõ tagjaivá tette, saját birtokaiból bõségesen javadalmazta és elrendelte a dézsma, a tized fizetését még a királyi jövedelmekbõl is. A vallási elõírások (misehallgatás) betartására, a heti ünnepnapra rendelte a vásárok megtartását, s a vásár helyét a templom mellett jelölte ki. Innen ered a magyar vasárnap szavunk: eredetileg a vásár napját jelentette. Az egyházas vásárhelyek sûrûsége a XI. század elején már lehetõvé tette, hogy a legtöbb falutól 3-4 óra járásnyira lehetett templomot találni. Ez a távolság azonban nehézkessé tette a rendszeres templom-látogatást. Ezért rendelte el István II. törvénykönyvének 1. pontjában, hogy "Tíz falu építsen templomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával, továbbá lóval és igásállattal, hat ökörrel és két tehénnel, harminc apróállattal. A ruhákról és oltártakarókról pedig a király gondoskodjék, papról és könyvekrõl a püspök". A törvények elõírták, hogy vasárnap senki se dolgozzék, mindenki templomba menjen.

A korabeli oklevelek alapján nem maradtak fenn azok a templomok, amelyeket István vagy László király említ törvényeiben. Ezek nagyrésze fából ácsolt, sárból rakott, döngölt falu kis építmények voltak, amelyek a különbözõ pusztító hadjáratok áldozataivá váltak. A ma is ismert, más tartós anyagból épült elsõ falusi templomok a XII.-XIII. századból maradtak fenn. A falut uraló dombra, vagy ennek hiányában, mesterséges feltöltésre jelölték ki helyüket. A helyi adottságok határozták meg építési anyagukat, így patakkövekbõl, tört kõbõl vagy téglából épültek. Külön figyelmet fordítottak arra, hogy az épület, de fõleg annak szentélye és oltára pozitív ponton legyen: a hajnali vagy a déli nap elsõ sugara az év egy bizonyos szakában az oltár közepére essen.

Ezek a falusi templomok jobban átvészelték történelmünk viharait. A nép között épségben maradhattak, mert az "dédelgette, melengette, õrizte és ápolta". A falvak legfontosabb közösségi épületei, gyülekezõ helyei, lakóházaknál biztosabb védõ építményei voltak e templomok. Harangja jelezte az idõt, s vész esetén riasztotta a lakosságot. Felszentelésének évfordulói, védõszentjének ünnepei, a búcsúk régóta a falusi közösség összetartásának megnyilvánulásai. Magyarország mai területén több mint százötven Árpád-kori falusi kis- és romtemplom hirdeti történelmünk, keresztény kultúránk folytonosságát.

E szellemi munícióval felvértezve érkeztünk meg Vas megyébe, s ismerkedtünk a kultúra maradandó emlékeivel. Elsõ állomásunk a sárvári Nádasdy-kastély volt. A XV. század elsõ felében csere útján Kanizsai János esztergomi érsek és testvérei tulajdonába került. Kanizsai Orsolya Nádasdy Tamással 1534-ben kötött házasság révén jutott a vár a Nádasdy család birtokába. Nádasdy udvara a Dunántúl legfontosabb kulturális centruma. Sylveszter János itt adta ki nyomdájából az elsõ magyar összehasonlító nyelvtant, valamint az Új Testamentum fordítása és kinyomása is az õ nevéhez fûzõdött. Itt pengette lantját Tinódi Sebestyén, s itt halt meg 1556 januárjában. A várban jelenleg állandó jellegû és gazdag város- és megyetörténeti múzeum mûködik.

Sárvárról a közeli Csempeszko-pácsra érkeztünk, ahol régi, Árpádházi korból származó, a XIII. században téglából épült román stílusú római katolikus templomot néztünk meg, benne a híres osztrák Dorffmeister oltárképével s az oldalbejárat felett korabeli jáki stílusú timpanonnal.

Nagy élményt jelentett mindnyájunknak a híres jáki Szent György templom történelmi légköre. A román kori építészet és szobrászat legjelentõsebb magyarországi emléke, a falu közepén emelkedõ, már messzirõl hívogató, a XIII. század elsõ felében épült bencés apátsági templom. A háromhajós bazilika páratlanul szép kapuzata szinte csodálatot kelt a látogatóban. Mindezt erõsítette bennünk a bazilika vezetõje is, dr. Rátkai László bencés paptanár színes és élménydús tájékoztatója és orgonajátéka. Innen lelkiekben feltöltõdve folytattuk utunkat Szent Márton szülõhelyére, Szombathelyre, az egykori Saváriára. A város büszke közel két évezredes hagyományaira, itt található egyik legféltettebb kincse az Iseum, az egyiptomi Isis-kultusznak Pannónia területén feltárt legnagyobb szentélye. Savárián haladt át a Balti-tengert és Római Birodalmat összekötõ híres kereskedelmi út, a Borostyánkõút. A 18. század végén Szombathely püspöki székhely lett és ekkor kapta barokk arculatát. Hazánk egyik legnagyobb barokk temploma itt található s a püspöki palotában levõ egyházi kincstár is igen gazdag kultúráról tanúskodik.

Szombathely közelében Velem község felett több mint 600 méter magasságban található a hófehér Szent Vid templom, amely a XV. században középkori vár helyén épült. Ma is búcsújáró hely, s szomszédságában emlékmû jelzi, hogy a "kék-szalag" túra útvonala itt ér véget. A falu szélén pedig egy ma is mûködõ több évszázados vízimalom csalogatja a látogatókat. Útközben Bozsokon a szépen renovált Sibrik kastélyszálló természetvédelem alatt álló parkjában gyönyörködtünk.

Kõszegrõl írni egy cikk erejéig nagy megpróbáltatás. Szebb "kapuja" aligha van az országnak, mint a Alpokalja eme ékszeres dobozának. Aki ide eljut, van mint csodálnia. A városkában szinte minden épületnek külön története van, lakója, építtetõje, kora vagy rendeltetése teszi nevezetessé. Valóságos élõ mûvészettörténeti tankönyv. A Jurisics tér és a vár a török idõket idézi és ezzel függ össze, hogy csak itt szólal meg a harang délelõtt 11 órakor is. A kõszegi vár híres védõje, Jurisics Miklós 1528-1543 között volt a kapitánya. 1532-ben pár száz katonájával fényes gyõzelmet aratott a Bécs felé törõ százezres török túlerõvel szemben, s megvédte a várat és a várost. Jurisics megengedte II. Szulejmánnak, akinek serege 25 napon át hiába ostromolta a várat, hogy jelképesen kitûzze a török lobogót. A szultán csapata 11 órakor felhagyott az ostrommal, és ennek emlékére szólalnak meg ma is naponta a harangok Kõszegen. A városban a sok mûemlék között jelentõs a Szent Jakab templom is, amely egy XIII. századi elpusztult templom helyén épült 1404 táján. Fõoltárának dísze a gótikus fa Madonna-szobor. S itt található Ottlik Géza híres könyvének az "Iskola a határon" helyszíne is. Parkjában az egykori Hunyadi Mátyás katonai reáliskolai növendékek által emelt emlékek, s maga az iskola épülete teljesen felújítva gyógyszanatóriumként mûködik. Nagy élményt jelentett e városkában néhány órát eltölteni.

Kõszegrõl utunk Nagycenkre a Széchenyi birodalomban vezetett. Egykori kastélyában gazdag múzeum mutatja be a Széchenyi család életét, kiemelve a "legnagyobb magyar" korszakalkotó tevékenységét. Örök álmát a család több tagjával együtt a Széchenyi-mauzóleumban alussza, melynek orgonáján Liszt Ferenc is játszott.

Nagycenk után Sopron - Budapest után - Magyarország mûemlékekben második leggazdagabb városa szépségeivel ismerkedtünk, elsõsorban a történelmi levegõjû belvárosban. A látottak leírására kevés a cikk kerete. Innen a Fertõ vidékére látogattunk. A Fertõrákos kõfejtõjébõl származó mészkõbõl számos bécsi és soproni palota épült. Hatalmas föld alatti termei ámulatra késztetik a látogatót. A Soproni Ünnepi Hetek alkalmából itt is hangversenyeket rendeztek. A kõfejtõ tetejérõl kitárult a Fertõ-tó panorámája. S ugyancsak itt látható a Habsburg család által emeltetett emlékmû is az egykori NDK állampolgárok 1989. augusztusi tömeges határátlépése emlékére. A Fertõ-tótól útba ejtettük Balfot a híres gyógyüdülõjével, majd utunk utolsó állomására, Fertõdre, a híres Eszterházy-kastélyba vezetett, ahol szakszerû idegenvezetés mellett megismerkedtünk az Eszterházyak világával és életmódjával, valamint a fõúr zenekara közel három évtizeden keresztül vezetõjének, Joseph Haydn-nak gazdag tevékenységével. Szép és emlékezetes három napot töltöttünk hazánk nyugati kapujában.

A Duna-Tisza közén az érseki uradalomból várossá fejlõdött Kalocsára vitt az utunk, ahol az István király által alapított érsekség történetével ismerkedtünk meg. Az 1760-ban barokk stílusban épült érseki palota látványa s a 160 ezer kötetes könyvtár kódex ritkaságai becses kincsei a magyar kultúrának csakúgy, mint az 1735-ben épült barokk fõszékesegyház csodálatos orgonája, fõoltára történelmi levegõje, és az egyházi kincstára. Kalocsáról útban hazafelé a keceli "Pintér-Mûveknél" megtekintettük az ez év tavaszán megnyílt Hadtörténeti Múzeum Haditechnikai Parkját, ahol több mint ezer, a Magyar Honvédség rendszerébõl kivont technika látványa szinte lenyûgözi a látogatót. Ide érdemes kirándulni, csakúgy, mint Kiskörösre, nagy költõnk, Petõfi Sándor szülõházának megtekintésére.

A Börzsönyben elõször Márianosztrára vitt az utunk, ahol Nagy Lajos királyunk 1352-ben az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére kolostort építtetett. Emellé pedig a Magyarok Nagyasszonya (latinul Maria Nostra) tiszteletére templomot emeltetett. A sok történelmi vihart megélt szerzetesrend szellemisége maradandó gazdagságról tanúskodik az 1360-ban épített gótikus szentélyével, számtalan barokk szoborral és faragvánnyal.

A 824 lelket számláló Nagybörzsöny község 4 templommal rendelkezik. 800 éve szinte megszakítás nélkül mûködik a XIII. század elején román stílusban épült Szent István templom. A millennium tiszteletére teljesen felújították az 1410 körül gót stílusban épült bányásztemplomot, s a katolikus templom mellett a falu közepén áll az 1847-ben klasszicista stílusban épült evangélikus templom. A börzsönyi kirándulás a bánki tónál eltöltött ebéd és fürdés után a horpácsi Mikszáth-kúriában az igen gazdag és sok hasznos tanulsággal bõvelkedõ Mikszáth Emlékmúzeumban ért véget. Sok ismerettel és szép élménnyel gazdagodva teljesítettünk programunkat s e tapasztalatok alapján a jövõt tervezve hívjuk közénk azokat, akik hazánk szépségeiért lelkesedni tudnak.