Fórum 2000/8-9.

ZMNE honlapra
Tartalom

KATONAKÖLTÕK
Balassi Bálint, a "bejbejutott"1 költõ
mûfordításai, parafrázisai



Engedjék meg, hogy életrajzi adatok, pályarajz vagy hadtörténeti bemutatás helyett néhány, az utóbbi években publikált érdekességet közöljek egyik legismertebb katonaköltõnkrõl: Balassi Bálintról.

Kevesen tudják ugyanis, hogy a híres-neves törökverõ költõnek milyen meghurcoltatásokban volt része, milyen perekkel zaklatták. Ezeknek az általunk is ismert vádiratoknak szinte kivétel nélkül az volt az alapja, hogy a költõ dalai között néhány török versfordítás is szerepel (Valahány török bejt kit magyar nyelvre fordítottak címen); ebbõl arra következtettek, hogy Balassi Bálint nemcsak tudott törökül, hanem "le is paktált" a törökökkel. Nagyszombat városában, 1586. augusztus 24-én például meg is kellett jelennie az ott székelõ esztergomi káptalan elõtt, és vallomást kellett tennie az õt ért vádak miatt.

A vallomás fennmaradt kézirata latin nyelvû, értelme szerint: "Mi, az esztergomi egyház káptalana hírül adjuk…, hogy Nsg. Gyarmati Balassa Bálint úr megjelenvén elõttünk, önként és szabadon nyilvánosan állította és elmondotta, hogy amint õ ügyeit Rómában intézõ barátaitól bizonyossággal értesült, õt egyesek azzal vádolták ott Isten kegyelmébõl szent és magos atyánknál, V. Sixtusnál, hogy õ a keresztény név szörnyû ellenségeinek, a törököknek mohamedán szektájára és eretnekségére tért volna… és hogy õ, a vallomást tevõ, zsenge korban élõ fiát török rítus szerint kereszteltette, és a Musztafa nevet adta volna neki: õ tehát óhajtván ezzel a méltatlan és az igazságtól messze álló váddal szembeszállni és hitvallásával ellenségeinek rágalmát nyilvánosan elõttünk visszautasítani, a felül mondott Szentatya V. Sixtus… atyai és jóságos indulatát, melyet ellenségeinek viszálykodása elidegenített, megszerezni és az õ hitének és vallásának nyilvánítását elõttünk megelõzõ esküvel megtegye, amit személyesen határozott szóval állít és elmondott, ilyenképpen…"

Ebbõl tehát kiderül a vád, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Balassi feleségével, Dobó Krisztinával együtt még a szepesi káptalan elõtt is vallomást kellet, hogy tegyen e vádak igaztalan voltáról. Sõt, be kellett mutatniuk fiúgyermeküket, az a hír járta ugyanis, hogy a kis Balassit - török szokás szerint - körülmetélték… Még a keresztszülõknek is bizonygatni kellett az igazságot.

Balassi Bálint és családja ellen valóságos "rágalomhadjárat" indult meg, miután a felesége örökségének tartott sárospataki várat elfoglalta. (Ezért egyébként felségsértési pert is akasztottak a nyakába…)

Pedig költõnk egyáltalán nem bánt kesztyûs kézzel a törökökkel: a bátyának írt leveleibõl számos kegyetlenségére fény derült: pl. a zálogfoglyokat (azok a török foglyok, akiket kiszabadítandó magyar foglyokért cserébe tartottak), ha nem fizettek értük - megkínoztatta. Bal alsó szemfogukat kihúzatta, és hetvenötöt veretett rájuk bottal. Kegyetlensége olyan hírhedt volt, hogy még a budai pasa is panaszkodott rá a királyhoz írt levelében…

A török versek egyébként a XVI. századi oszmánli költészet rendkívül értékes darabjai. Arra utalnak, hogy a költõ nem csupán hallás után jegyezhette le õket, hanem írásos gyûjtemény is a kezébe kerülhetett. Jelképrendszerüket - természetesen - Júliára vonatkoztatta. Például:

Alem cicegi derer-isen bir güle degmez,
Sohbette g'özel olmazik' en bir pula degmez:

Interpretatio quam in Iuliam retorsit:

Ez széles világon menni virág vagyon,
mindaz sem ér egy rózsát,
Az oly vendégség is, kiben egy kegyes sincs,

mindaz nem ér egy bapkát,
Én is minden szûznél, ki ez világon él,
felebb tartom Júliát."

A Balassi korabeli török költészet tudós költészet volt; különbözött tehát mind a népköltészettõl, mind a vándorlantosok (ašiqok) énekeitõl. Alexa Károly szerint ez a tudós költészet rendkívül szorosan követte a perzsa irodalom szókincsét, metrikáját, szimbólumrendszerét ("Ami pedig nem egyéb, mint egy misztikus filozófiai rendszer, a szufizmus2 jelképvilága."). Ennek a XI. sz-tól (Al-Gazzáli, a mohamedán ortodoxiát megreformáló szerzetes fellépése után) a saját eszméihez (pl. szufi felfogás, miszerint Isten és a lélek szubsztanciája azonos) igazította az arab és perzsa erotikus líra - idõközben már indiai elemekkel is bõvült - szimbolikáját. Ettõl kezdve a perzsa és török versek kétértelmûek; ahol a Szeretõ (ašiq), azaz Isten és a Szeretet (mašuq), azaz a lélek vándorlásának különbözõ állomásai; szószerinti olvasata pedig nem egyéb, mint az erotikus és a bordal-költészet direkt olvasata. Németh Gyula fordításában a fent idézett vers:

"Ha a világ virágát összegyûjtöd, egy rózsát nem ér, / Ha a vendégségben nincs egy szép, egy fillért nem ér.". A régi szufi terminusszótárak vizsgálatának tükrében a vendégség szó titkos értelme alapján kétféle egyesülést jelent, legelõbb az Istennel való egyesülést, melyet misztikus elmélkedéssel lehet elérni.

Balassi Bálint tehát nem csupán a török nyelvet ismerte, hanem a mögötte álló iszlám misztika világát is.

Ma már tudjuk: bármily módon is jutott eme mûveltséghez, korabeli irigyei elõtt ez nem maradhatott titok.

Olvassunk még néhányat e török gyöngyszemekbõl, a Balassa-kódex nyomán:

86

(NÉGYEDIK)

Nig'ar-a sende hatm olmiš g'özellüg, tazelüg, terlüg,
Beni bu gam budžagonda quoiasin bu-mi-dur erlüg?

Tebenned Julia, mind világ csudája,
épen megtetszik szépség,
Ékesség, édesség, eszesség, szelédség,
udvari gyönyörûség,
De hogy búmban így hadsz, s csak még ingyen sem
szánsz,
az-é a jó emberség?

91

(KILENCEDIK)

I benöm g'ül iüzli iaron, dünemi zendam eileme,
' Ašigi tepelejüp qan üstüne qan eileme.
Vaxt olur raqup g'elür, düšersönöz sohbetine,
Saqin-ki sen ol ol-vaxti quallari, divan eileme.

Rózsa színû lelkem, én édes szerelmem,
ne kösd meg világomot,
Szánj engem rabodot, ki tûröm kínodot,
nézd, kérlek, nyavolámot,
Más ölében ne dõll, hanem inkább megöll,
hogysem úgy többíts búmot.

Sárosi Kinga

1: Alexa Károly szójátéka, a bajbajutott költõ törökökkel kapcsolatos vádirataira céloz.

2: Arab + Lat., vall. Az iszlám misztika, tkp. a keresztény misztika és a platonizmus hatására keletkezett a X. sz-ban. Alapítója (szent embere) Al-Halládzs, akit kivégeztek, mert azonosította magát Istennel. A szufi 'mohamedán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdetõ szerzetes'.