Balassi Bálint, a "bejbejutott"¹ költõ
mûfordításai, parafrázisai

Kevesen tudják ugyanis, hogy a híres-neves törökverõ költõnek milyen meghurcoltatásokban volt része, milyen perekkel zaklatták. Ezeknek az általunk is ismert vádiratoknak szinte kivétel nélkül az volt az alapja, hogy a költõ dalai között néhány török versfordítás is szerepel (Valahány török bejt kit magyar nyelvre fordítottak címen); ebbõl arra következtettek, hogy Balassi Bálint nemcsak tudott törökül, hanem "le is paktált" a törökökkel. Nagyszombat városában, 1586. augusztus 24-én például meg is kellett jelennie az ott székelõ esztergomi káptalan elõtt, és vallomást kellett tennie az õt ért vádak miatt.

A vallomás fennmaradt kézirata latin nyelvû, értelme szerint: "Mi, az esztergomi egyház káptalana hírül adjuk…, hogy Nsg. Gyarmati Balassa Bálint úr megjelenvén elõttünk, önként és szabadon nyilvánosan állította és elmondotta, hogy amint õ ügyeit Rómában intézõ barátaitól bizonyossággal értesült, õt egyesek azzal vádolták ott Isten kegyelmébõl szent és magos atyánknál, V. Sixtusnál, hogy õ a keresztény név szörnyû ellenségeinek, a törököknek mohamedán szektájára és eretnekségére tért volna… és hogy õ, a vallomást tevõ, zsenge korban élõ fiát török rítus szerint kereszteltette, és a Musztafa nevet adta volna neki: õ tehát óhajtván ezzel a méltatlan és az igazságtól messze álló váddal szembeszállni és hitvallásával ellenségeinek rágalmát nyilvánosan elõttünk visszautasítani, a felül mondott Szentatya V. Sixtus… atyai és jóságos indulatát, melyet ellenségeinek viszálykodása elidegenített, megszerezni és az õ hitének és vallásának nyilvánítását elõttünk megelõzõ esküvel megtegye, amit személyesen határozott szóval állít és elmondott, ilyenképpen…"

Ebbõl tehát kiderül a vád, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Balassi feleségével, Dobó Krisztinával együtt még a szepesi káptalan elõtt is vallomást kellet, hogy tegyen e vádak igaztalan voltáról. Sõt, be kellett mutatniuk fiúgyermeküket, az a hír járta ugyanis, hogy a kis Balassit - török szokás szerint - körülmetélték… Még a keresztszülõknek is bizonygatni kellett az igazságot.

Balassi Bálint és családja ellen valóságos "rágalomhadjárat" indult meg, miután a felesége örökségének tartott sárospataki várat elfoglalta. (Ezért egyébként felségsértési pert is akasztottak a nyakába…)

Pedig költõnk egyáltalán nem bánt kesztyûs kézzel a törökökkel: a bátyának írt leveleibõl számos kegyetlenségére fény derült: pl. a zálogfoglyokat (azok a török foglyok, akiket kiszabadítandó magyar foglyokért cserébe tartottak), ha nem fizettek értük - megkínoztatta. Bal alsó szemfogukat kihúzatta, és hetvenötöt veretett rájuk bottal. Kegyetlensége olyan hírhedt volt, hogy még a budai pasa is panaszkodott rá a királyhoz írt levelében…

A török versek egyébként a XVI. századi oszmánli költészet rendkívül értékes darabjai. Arra utalnak, hogy a költõ nem csupán hallás után jegyezhette le õket, hanem írásos gyûjtemény is a kezébe kerülhetett. Jelképrendszerüket - természetesen - Júliára vonatkoztatta. Például:

A Balassi korabeli török költészet tudós költészet volt; különbözött tehát mind a népköltészettõl, mind a vándorlantosok (ašiqok) énekeitõl. Alexa Károly szerint ez a tudós költészet rendkívül szorosan követte a perzsa irodalom szókincsét, metrikáját, szimbólumrendszerét ("Ami pedig nem egyéb, mint egy misztikus filozófiai rendszer, a szufizmus² jelképvilága."). Ennek a XI. sz-tól (Al-Gazzáli, a mohamedán ortodoxiát megreformáló szerzetes fellépése után) a saját eszméihez (pl. szufi felfogás, miszerint Isten és a lélek szubsztanciája azonos) igazította az arab és perzsa erotikus líra - idõközben már indiai elemekkel is bõvült - szimbolikáját. Ettõl kezdve a perzsa és török versek kétértelmûek; ahol a Szeretõ (ašiq), azaz Isten és a Szeretet (mašuq), azaz a lélek vándorlásának különbözõ állomásai; szószerinti olvasata pedig nem egyéb, mint az erotikus és a bordal-költészet direkt olvasata. Németh Gyula fordításában a fent idézett vers:

"Ha a világ virágát összegyûjtöd, egy rózsát nem ér, / Ha a vendégségben nincs egy szép, egy fillért nem ér.". A régi szufi terminusszótárak vizsgálatának tükrében a vendégség szó titkos értelme alapján kétféle egyesülést jelent, legelõbb az Istennel való egyesülést, melyet misztikus elmélkedéssel lehet elérni.

Balassi Bálint tehát nem csupán a török nyelvet ismerte, hanem a mögötte álló iszlám misztika világát is.

Ma már tudjuk: bármily módon is jutott eme mûveltséghez, korabeli irigyei elõtt ez nem maradhatott titok.

Olvassunk még néhányat e török gyöngyszemekbõl, a Balassa-kódex nyomán:

Sárosi Kinga

1: Alexa Károly szójátéka, a bajbajutott költõ törökökkel kapcsolatos vádirataira céloz.

2: Arab + Lat., vall. Az iszlám misztika, tkp. a keresztény misztika és a platonizmus hatására keletkezett a X. sz-ban. Alapítója (szent embere) Al-Halládzs, akit kivégeztek, mert azonosította magát Istennel. A szufi 'mohamedán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdetõ szerzetes'.