LÁTOGATÁS HAMBURGBAN A
VEZETÉSI AKADÉMIÁN

A német-magyar katonai együttmûködés alapján 2000. 09. 10-15. között hallgatói cserelátogatás keretében a Nemzetvédelmi Egyetem 5 hallgatója Csûrös János nyá. mk. ezredes kari dékán vezetésével látogatást tett Hamburgban a Bundeswehr Vezetési Akadémiáján. A tanulmányút célja az volt, hogy a különbözõ szakokon tanuló, megfelelõ német vagy angol nyelvismerettel rendelkezõ hallgatók megismerhessék a Vezetési Akadémia feladatrendszerét, szervezeti felépítését, a vezérkari tanfolyamok tananyagstruktúráját, sajátosságait, valamint az alkalmazott oktatási módszereket és az oktatást támogató speciális rendszereket.

A Vezetési Akadémiát 1957-ben alapították és Hamburg nyugati részében található. Az Akadémia sajátossága, hogy három önálló laktanyában helyezkedik el: Clausewitz laktanya, amely Hamburg-Blankenese városrészben található, Graf-von Baudissin altábornagy nevét viselõ laktanya, valamint az Ebert-laktanya, amit a weimari köztársaság elsõ elnökérõl neveztek el.

Vendéglátóink, a Légierõ Vezérkari Tanfolyam oktatói és végzõs hallgatói igen változatos szakmai programot állítottak össze. Az elsõ napon a Clausewitz laktanyában több elõadás keretében megismerhettük az Akadémia történetét, feladatrendszerét, szervezeti felépítését, valamint a Bundeswehrben elfoglalt helyét, szerepét. Nagyon érdekes és tanulságos volt látni azt, hogy az itt tanuló tisztek beiskolázását egy tudatos kiválasztás elõzi meg. Ez azt jelenti, hogy aki a törzstiszti alaptanfolyamot sikeresen befejezte, annak az elkövetkezendõ idõben vezetõi továbbképzõ tanfolyamon kell résztvennie. Az, hogy ezen tisztek közül kiket fognak a jövõben a Vezetési Akadémiára, és kiket egyéb haderõnemi vezetési tanfolyamokra beiskolázni, a Védelmi Minisztérium döntési kompetenciájába tartozik. A kiválasztás az alábbi kritériumok figyelembevételével történik: a törzstiszti tanfolyamon elért eredmény, az utolsó három minõsítés, valamint a haderõnemek szükségletei.

A jelenleg érvényes elõírások szerint a törzstiszti tanfolyamot végzett tisztek minegy 85%-a a haderõnemi vezetési tanfolyamokon folytathatja tanulmányait és csak a kiválasztott 15% lehet a Vezetési Akadémia hallgatója.

A második napon két olyan katonai alakulatot látogattunk meg, ami a csoport minden tagjának igen sok élményt és új ismeretet adott. A délelõtt folyamán a légierõ vendégeként Jagelben megnézhettük az 51. Légi Felderítõ Ezredet. Az ezred feladatrendszerébe tartozik a légi felderítés mellett a megszerzett adatok - légi felvételek - kiértékelése és a megfelelõ vezetési szintre történõ eljuttatása is.

Az érdekességekbõl délutánra is maradt, amikor is Eckerfördében egy haditengerészeti bázis bemutatására került sor. Ezen a bázison képzik ki a tengeralattjárók személyzetét, amihez egy igen korszerû vezetési és harcászati kiképzõ szimulátor-komplexumot hoztak létre. A technikai személyzet képzésére is igen nagy súlyt fektetnek, ezért egy tengeralattjáró összes gépészeti berendezését felépítették a kiképzõ bázison. Erre azért van szükség, mert a tengeralattjárókon nincs lehetõség a minimális terek miatt oktatási feladatok végrehajtására. A kiképzési rendszer bemutatása után következett a nap meglepetése. Lehetõségünk volt a bázison állomásozó tengeralattjárók egyikébe lemenni és a szimulátor megismerése után a valóságban is szembesülni azzal, milyen is lehet az élet azok számára, akik ilyen haditechnikai eszközökön teljesítenek szolgálatot.

A harmadik napon egy újabb fegyvernemet és az ott folyó kiképzés sajátosságait ismerhettünk meg. Munsterbe látogattunk a Páncélos Csapatok Iskolájába (Panzertruppenschule). Mint azt már az elõzõ napokon is tapasztaltuk, itt is egy nagyon korszerû szimulációs rendszer biztosította a kiképzés hatékonyságát. Ezek a rendszerek a lövész katonák lõszimulátoron történõ oktatásától a kötelékek harcfeladatait támogató szimulátorokig szinte mindent magukba foglaltak. A szimulátorok kihasználását biztosította, hogy az iskolában a sorkatonák szakkiképzésétõl a zászlóaljak éleslövészettel egybekötött komplex harcászati felkészítéséig mindennel foglalkoztak. A páncélos csapatok kiképzési rendszerének valamint az alkalmazott technikai eszközök megismerése mellett itt is sok élménnyel lettünk gazdagabbak. A kiképzést támogató mintegy 300 lánctalpas technikai eszköz közül néhánnyal (Leop 2 A5, Marder 1 A 3) "körutazást" tehettünk Munster utcáin. A délután is tartogatott még meglepetést a számunkra, mert a lõszimulátor bemutatása után magunk is kipróbálhattuk ezt az eszközt.

A nap szakmai programja a városban található Páncélos Múzeum megtekintésével zárult, ahol a látogató átfogó képet kaphat a páncélozott haditechnikai eszközök és a páncélos csapatok fejlõdésérõl.

A szakmai programokat a hamburgi Bundeswehr Egyetem bemutatása zárta. Itt 1973 óta folyik a tisztek egyetemi szintû képzése a következõ szakokon: villamosmérnöki, gépészmérnöki, gazdasági és szervezési, pedagógiai, valamint történelmi.

Az egyetem sajátossága, hogy a hallgatók trimeszter rendszerben tanulnak, így a képzési idõ 3 és 1 év. A képzés ideje alatt a diákok jogállása a mi viszonyaink között a polgári egyetemeken ösztöndíjas hallgatóként tanulók jogállásához hasonlítható. Az egyetemen egyenruhát nem viselnek, azonban az alapvetõ katonai ismeretek szintentartására és a fizikai felkészítésre ez idõ alatt is kellõ figyelmet fordítanak.

Befejezésként néhány gondolatban szeretném összegezni tapasztalatainkat, kiegészítve saját észrevételeimmel:

Vendéglátóink igyekeztek mindent bemutatni, kiindulva abból, hogy mindkét ország a NATO tagja, így nincs mit titkolniuk elõttünk. A hallgatókkal való kötetlen beszélgetések során megtudhattuk, hogy magyarországi látogatásuk során õk is szerették volna a szakterületüknek megfelelõ katonai szervezetek feladatrendszerét jobban megismerni, annak haditechnikai eszközeit megtekinteni.

A takarékossági és a környezetvédelemi elõírások teljesítését és ezzel együtt egy igen hatékony és korszerû kiképzési rendszer megteremtését a számítógépekkel támogatott szimulációs rendszerek biztosítják.

Számomra igen szimpatikus volt az oktatási rendszer azon sajátossága is, hogy a katonai szakmai képzési rendszer teljes mértékben különválik a polgári ismereteket nyújtó egyetemi képzéstõl, így a katonai képzési rendszerben maradéktalanul érvényesíteni lehet a katonával szembeni elvárásokat.

Összességében elmondható, hogy olyan tapasztalatokkal lettünk gazdagabban, melyeket ha saját szakterületünkön mindannyian kamatoztatni fogunk, akkor elmondhatjuk, hogy a "látogatás elérte célját".

Szászi Gábor mk.õrnagy