A tudomány képviselõinek szerepe a háborúban

Vannak nevezetes évfordulók, melyekrõl évente megemlékeznek az emberek. Vannak események, melyekre nem szívesen emlékeznek, de a jelentõsége és aktualitása az intõ példa erejével bír. Az emberiség önpusztító képessége a tudomány felhasználásával nem ismer korlátokat. A tudomány és a háború erkölcsileg ellentétes fogalmak bármi legyen is az indíték. A háborút megindító fél a saját igazának meggyõzõdésével vezeti polgárait a katasztrófába. Kevés példát ismerünk arra, hogy a hazafias érzelmeken túlmutató józan önmérséklet kerekedik felül. A tudomány és ennek jeles képviselõi a folyamatoknak sok esetben elõkészítõi és aktív részvevõi voltak.

Nyolcvanöt éve április 22-én elõször alkalmaztak tömegpusztító fegyvert Ypernél. A mérgezõ anyagok alkalmazása az ellenség pusztítására nem a mai kor találmánya. A történelem folyamán mindig is felhasználták a mérgeket az ellenség pusztítására, de alacsony hatásfokot értek el, mert a tudomány akkori lehetõségei erre voltak képesek. Tömeges méretû alkalmazása csak a tudomány és az ipari fejlõdés egy bizonyos szintjén elért eredmények birtokában valósítható meg.

Az ipari fejlõdés melléktermékeként alkalmazható mérgek felhasználásának elsõ ismert közszereplõje Dr. Fritz Haber német vegyész, akinek tudományos munkásságához fûzõdik az elsõ mérgesgáz alkalmazásának ötlete és megvalósítása. Háber 1868-ban született Breslauban. Egyetemi tanulmányait Heidelbergben kezdte el, majd a berlin-charlottenburgi mûegyetemen fejezte be. Doktori címet szerzett szerves kémiából 1891-ben. Egy ideig különbözõ vegyi üzemekben dolgozott, majd a zürichi, jénai, karlsruhei mûegyetemen képezte tovább magát. 1896-ban habilitál, majd az egyetem professzorává nevezik ki. A századforduló elején már Berlinben a Kaiser Wilhelm Institut fizikai-kémiai részlegének igazgatója. Kidolgozta a nitrogén-hidrogén elegybõl kiinduló ammóniaszintézis kedvezõ feltételeit. Az ammónia elemeibõl való elõállítása óriási jelentõségû volt, egyrészt a mezõgazdaságban (mûtrágyagyártás) a másrészt az ipar különbözõ területein (pl. robbanóanyag gyártás). Nevéhez fûzõdik hidrogén-karbonátok termikus bontása, kidolgozta az elektrolitos redukció elméletét. Foglalkozott az üvegelektródok elméletével, a korrózióval és a vas passziválásával. Munkájában segítségére van felesége, aki szintén a kémiai tudományok (elsõ nõi) doktora.

A elsõ világháború kitörésekor hazafias érzelmektõl táplálva felajánlotta szolgálatait az akkori kormánynak családja tiltakozása ellenére. Javasolja a gázok alkalmazását a harctereken az ellenséges élõerõ megbénítására. Intézete a hadsereg számára végez kutatásokat, melyek titkosak voltak. A klórgázzal végzett kísérletek eredményét egy bekövetkezett üzemi baleset igazolta. A robbanáskor kiszabadult mérgesgáz saját munkatársának fulladásos halálát okozta. Felesége ekkor döbbent rá, hogy férje nem az emberiség javára végez hasznos tevékenységet.

A kölni gyakorlótéren bemutatásra kerül 1915 elején a klórgáz harctéri alkalmazása a vezérkar képviselõi elõtt. Az eredmények Habert igazolták. A vezérkar elfogadta a vegyi hadviselés alkalmazhatóságát, de az ellentétben állt a katonai hagyományokkal. A németek aláírták a Hágai-egyezményt, amely tiltja a gázok használatát. A háború ilyen korai idõszakában nem akarták megszegni a nemzetközi megállapodásokat, a lovagiasság szabályai ez idõben még erkölcsi megfontolás tárgyát képezték.

A háború nem kedvezõ alakulása kényszerítette a vezérkart az új fegyver bevetésére. Haber minden felhatalmazást megkap a klórgáz háborús bevetésének elõkészítõ munkálataira. A tudomány, az ipar és a katonák példásan mûködtek együtt az elõkészítõ feladatokban. A bevetés érdekében megalakították a 35. mûszaki ezredet amely a "Petersen gázezred" nevet kapta. A két zászlóalj 3-3 századdal és egy töltõ századdal Cortenmarck-ban települt.

A német fronton a 4. hadsereg (Albrecht Würtenberg herceg, vezérezredes) fõparancsnoksága alatt álló XV. hadtest által elfoglalt Ypern és környéke terepszakasz alkalmasnak kínálkozott a bevetésre. A hadsereg által megrendelt 6000 nagyobb és 24000 kisebb gázpalackot a hadiüzemek legyártották és leszállították a kijelölt térségbe. A töltõ (park) század a gázzal töltött palackokat keskeny nyomtávú vasúton juttatta közvetlenül a front mögötti részre. A palackokat aztán éjjel a gyalogság vitte a kijelölt állásokba. A mûszaki katonákat felszerelték oxigénlégzõ készülékkel, amilyeneket a bányászok használtak. A frontszakasz ezen a részén harcoló katonákat ellátták un. "légzésvédõvel", mely egy klórt lekötni képes vegyi anyaggal átitatott mullpólyából készült párna volt és képes volt a gázt kisebb koncentráció esetén lekötni. Mindent alaposan és gondosan elõkészítettek.

Az 1600 db. 40 kg-os és 4130 db. 20 kg-os palack beépítését április 5-én kezdték meg és április 11-én fejezték be. A kifúvás idejét 6-8 percre tervezték egy idõben a kijelölt frontszakaszon. Április 14-én este adták ki a gázfúvásra vonatkozó parancsot elõször, melyet másnap a szélcsend miatt visszavontak, 19-én és 22-én hajnalban ugyanez megismétlõdött.

A gáztámadás 6 hetes elõkészítése az ellenség számára nem maradt rejtve. Farrya tábornok, a 11. francia hadosztály parancsnoka felismerte a veszélyt, azonban hiába kért segítséget, aggályait komolytalannak ítélték meg elöljárói. Április 22-én 17 óra 24 perckor kiadták a parancsot a gáztámadásra. Az É.-ÉK-i 2 m/s szélsebesség már kedvezõ volt a feladat elrendelésére. A terveknek megfelelõen a klórgáz sárgásfehér felhõként gomolygott a német állások felöl az ellenségre a megnyitott palackok süvöltõ hangjának kíséretével.

Az ellenfél oldalán Mordacq tábornok telefonjelentést kapott 18.20-kor az 1. ezredtõl. A kapott jelentés érthetetlennek tûnt az elöljárók számára. Nagy erejû támadásról, sárgásfehér felhõrõl szóltak. A parancsnok lóra ült és a frontvonal felé vette útját. A csatorna partjához érve heves ingert érzett a torkában fülzúgás és fejfájás kíséretében. Hamarosan menekülõ katonákkal találkozott. Nagyrészük fegyver nélkül, tébolyodott tekintettel vízért kiabáltak, sokan közülük vért köptek, mások a földön vonaglottak és látszott, hogy rettenetes kínokat élnek át.

A front ezen szakasza felbomlott és 2 km szélességben egyetlen katona sem volt, aki harcoljon. A németek az ellenfél állásait elfoglalták, de nem nyomultak tovább. A kedvezõ alkalmat nem használták ki a mélységbe történõ elõretörésre. Maguk is a bekövetkezett esemény hatása alatt álltak. Az elsõ gáztámadásnak tízezer halott és sebesült áldozata lett.

Dr. Fritz Haber Németország elismert hõse lett, századossá léptették elõ. A német újságok egyike "Füst a gyõzelemért" címmel számolt be a hadieseményekrõl. A leegyszerûsített sajtójelentések a történtek mélyebb ismereteinek hiányáról tanúskodtak. Nem szóltak viszont a jelentések Haber feleségének öngyilkosságáról, aki nem tudta elviselni férje szörnyû tettét. A tudóst nem érdekelték a családja körében bekövetkezett események.

A katonai vezetés tisztában volt a vegyifegyver hatékonyságával. A kutatások újabb lendületet kaptak és egyre nagyobb hatékonyságú mérgezõ anyagokat állítottak elõ. A háború végéig számtalan vegyitámadásra került sor mindkét fél részérõl.

Nyolcvanöt évvel ezelõtt elõször alkalmaztak tömegpusztító fegyvert. Harminc évvel késõbb az atomfegyvert vetették be. A biológiai fegyver, mint harmadik tömegpusztító fegyver ellenõrizhetetlenül van jelen napjainkban a világ egyes országaiban és az emberiséget kiszámíthatatlanul fenyegeti. A tudomány legújabb eredményeit sok esetben az ember elsõként önmaga pusztítására használja fel. Sajnos az emberek hamar felejtenek. Dr. Fritz Haber 1919-ben a háború után egy évvel Nobel-díjat kapott tudományos munkásságáért.

Dr. Grósz Zoltán alezredes