A Kreditrendelet értelmében 2002. szeptember elsejétõl kreditrendszerû képzést kell bevezetni valamennyi magyarországi felsõoktatási intézményben.

Az idõ sürget. Az elvi elõkészítõ munkát követõen elérkezett a gyakorlati teendõk ideje. A kreditrendszerû képzés bevezetésének elõmunkálatai egyetemünkön is megkezdõdtek.

Az Intézményi Tanács által elfogadott ütemterv szerint kezdtük a munkát. Javaslatot tettünk a Képesítési Követelmények kredit-rendelet szerinti módosítására, amelyet az Intézményi Tanács 2000. április 13-i ülésén egyhangúlag jóváhagyott.

A kreditrendszerû oktatás bevezetése nagy és sürgetõ oktatásszervezési feladat. Az aprólékos, mindenre kiterjedõ kidolgozó munkát sok-sok információszerzés kell, hogy megelõzze. Alapos jártasságra kell szert tennünk, hogy egy számunkra megfelelõ kreditrendszer kezdhesse meg mûködését 2002-ben.

Mit kell tudnunk a kreditrendszerrõl? Történetét illetõen azt, hogy mintegy száz éve jött létre a legrégibb és legelterjedtebb kreditrendszer az Amerikai Egyesült Államokban. Innen ered a kredit elnevezés is, amely tanulmányi pontot jelent. Az amerikai kreditrendszer az elmúlt száz évben szinte semmit sem változott. Lényege, hogy a tanulmányi pontok gyûjtését elsõsorban az adott intézményen belül támogatja. Nem igazán fogadja el - a rangsorban - "gyengébb" intézmény kreditjeit. E rendszer értelmében a diplomák "értékét" a neves intézményekhez kötõdés adja meg.

Az amerikai rendszer - fõleg a II. világháború után a világ nagy részén elterjedt: a Fülöp-szigeteken, Japánban, Koreában, Tajvanon, Kanadában és egyre több ázsiai és afrikai országban vált uralkodóvá. Ausztráliában, Új-Zélandon és Nyugat-Európában sajátos rendszer alakult ki.

Térségünkben, természetesen, a nyugat-európai rendszer térhódítása a jellemzõ, amely az elmúlt húsz évben nyitottabbá vált, eredménye az ECTS (European Credit Transfer System).

Legfõbb jellemzõje, hogy nagyon fontosnak tartja a hallgatói mobilitást, az intézmények közötti kölcsönös kreditelismerést. Törekvése arra irányul, hogy az országok közötti hallgatói mobilitás intézményi egyezményeken alapuljon. Könnyen átváltható, vagy az ECTS elveivel egyezõ kreditrendszerek bevezetését szorgalmazza.

A magyar kreditrendelet ilyen nemzetközi helyzetben és hatások következtében látott napvilágot 1998-ban. Fõ jellemzõje, hogy tekintetbe veszi az ECTS követelményeit. A kreditek (tanulmányi pontok) az összes hallgatói tanulmányi munkaidõn alapulnak. E rendszer felértékeli a hallgató önálló, nem csupán a tanteremben töltött munkaidejét.

Az intézményi kreditrendszer kialakításakor arra kell törekednünk, hogy az ECTS-hez alkalmazkodót hozzunk létre, ugyanakkor a kreditakkumuláció (tanulmányi pontok gyûjtése a tanulmányok végzése során) tekintetében autonómiánk nagymértékben érvényesüljön, hogy oktatási tradícióinkat, hagyományainkat is figyelembe vegyük.

Sok a félreértés a kreditrendszerrel kapcsolatban. A tévhitek, a félreértések bizalmatlanságot eredményezhetnek. Most arra van szükség, hogy közösen értelmezett és elfogadott megállapításaink elõsegítsék munkánkat és számunkra megfelelõ kreditrendszert hozzunk létre.

Felsõoktatásunk kreditrendszerûvé tétele rendkívüli oktatásszervezési feladat. A téma fontossága és idõszerûsége indokolta, hogy az Oktatáskutató Intézet és a Magyar Felsõoktatás szerkesztõsége az elmúlt év októberében két szakmai tanácskozást is szervezett e témában. (MF. 1999/10. és 2000/1-2. számában olvasható).

A kreditrendszerrel foglalkozó szakemberek tárták fel véleményüket, gondolataikat. Hasznos és továbbgondolkodásra serkentõ a mûhelyvita szinte minden mondata. Számunkra különösen fontos, hogy megismerjük ezeket az írásokat csakúgy, mint minden más anyagot e témában. Sokirányú, alapos információszerzésre van szükség. Tanuljunk a tapasztalatokból! Csak alaposan felkészülve érdemes elkezdeni az apró munkát.

Természetesen segítségre is számíthatunk. Az Országos Kredittanács elnöke egyetemünket is felkereste levelével, melyben felajánlotta a segítséget. Mire számíthatunk? Az Országos Kredittanácsnak voltaképpen a szakmai vélemény-nyilvánítás az elõdleges feladata. A 15 kredittanácstag között felosztották a felsõoktatási intézményeket. Egyetemünket Dr. Schimert Péter fogja felkeresni és szakmai tanácsaival segíteni.

Nem kerülhetõ meg a kérdés: miért van szükség kredit-rendszerû felsõoktatásra? Mire jó a kredit? A rendszert támogató szakvélemények szerint zárt oktatási rendszerben semmire nem jó, nincs is értelme foglalkozni vele (ezért nem volt téma a rendszerváltozást megelõzõen). Egy nyílt felsõoktatási rendszer viszont elképzelhetetlen nélküle. Idõszerûségét korunk számos jelensége indokolja. Figyelmeztetnek a statisztikai adatok, amelyek szerint 2010-re az adott korosztály akár 50%-a is igényelheti a felsõfokú képzést. A tömegméretû felsõoktatás keretei között a minõség fenntartása, illetve javítása csak egy átalakított rendszerben képzelhetõ el. Környezetünk felgyorsult változásai hatalmas kihívást jelentenek számunkra. A gyorsan változó igényeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha kellõképpen rugalmas hozzáférésû és mûködésû oktatási rendszerrel rendelkezünk. Valamennyi magyar felsõoktatási intézmény kreditrendszerûvé tétele soha nem tapasztalt hallgatói mobilitást indíthat el hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. A tanulási és a munkaerõ-piaci igények gyorsabb és hatékonyabb kielégítése válik így lehetségessé. Egyetlen intézmény sem zárhatja el hallgatóit a több tudástól.

A kreditrendszer tehát felsõoktatásunk modernizálódásának egyik fontos eleme, ugyanakkor fontos része felsõoktatásunk Európába integrálódásának is.

Fekete Gáborné õrnagy