Könyvbemutató az Egyetemi Könyvtárban

Dr. Szabó Miklós egyetemi tanár (egyetemünk rektora) könyvének bemutatóját az Egyetemi Könyvtár rendezte meg 2000. április 12-én, az olvasóteremben. A rendezvényt Bakos Klára könyvtárigazgató nyitotta meg: köszöntõjében ünnepként üdvözölte egy újabb "szellemi termék" megjelenését, s hangsúlyozta, hogy a könyvbemutatónak hagyományteremtõ ereje van. Mintegy indoklásként kijelentette, hogy a történelem (ha jól megvagyunk vele) fontossá tesz bennünket; vizsgálatakor pedig a jelen kérdéseire keressük a választ, ám a jövõ felé kell orientálódnunk.

A kötet bemutatására Dr. Szabó József nyá. vezérõrnagyot, a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) elnökét kérték fel, aki elõrebocsátotta, hogy nem kívánná a szerzõ mûvét részletesen bemutatni, hanem arra kérte az olvasókat, hogy ismerkedjenek meg közvetlenül a könyvvel.

Felidézte azt, hogy (még "amikor a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottságának tagjaként próbálta vezérelni a légierõvel kapcsolatos kutatásokat") megkereste õt egy fiatal õrnagy azzal a kérdéssel, hogy mit szólna hozzá, ha a Magyar Királyi Honvéd Légierõ történetével foglalkozna. Az illetõ Õrnagy Úr, a mai szerzõ Dr. Szabó Miklós egyetemi tanár, rektor volt; aki késõbb a nagydoktori értekezését is hasonló témából írta. Az MHTT elnöke szerint már a kezdetektõl fogva kitûnõ érzékkel, jövendõ tudóshoz méltó munkát végzett a "fiatal õrnagy". Dr. Szabó József nyá. vezérõrnagy érdekes elemekre hívta fel a jelenlévõk figyelmét: A könyv a most 90 éves magyar repülés legzaklatottabb idõszakáról szól. Arról az idõszakról, amikor az ország Trianon után volt, a fegyverkezés hosszú évekig tilos volt, s 130 db repülõgépet törtek össze; mindez azt eredményezte, hogy a magyar repülés az 1920-as években "teljesen padlóra került". Tudják, hogy titkos légierõ mûködött, ami hivatalosan szóba sem kerülhetett. Kiemelte a "Douhet-elmélet"-et, ami szerinte mindent megoldani messze nem tudott. Éreztette ugyan a hatását, de nem mentek el ezen elméleti irányba. Példaként említette, hogy az 1940-es évek elején kevesebb volt a vadászszázadok száma, mint a bombázóké. Mivel pedig a légierõ rendkívül drága fegyverkezést jelentett, sohasem érték el a fegyverkezés azon szintjét, amit a tervekben szerepeltettek.

A könyv történeti feltáró célját méltatva dr. Szabó József nyá. vezérõrnagy elmondta, hogy a múlt megismerése alapvetõ számunkra, s emlékeztetõül idézett egy korábbi konferencián elhangzott gondolatot, miszerint "Ha valaki nem értékeli a múltját, az utókor (mint múltat) õt sem fogja értékelni...".

Dr. Szabó József nyá. vezérõrnagy szerint Dr. Szabó Miklós mûve aktuális, jól összeállított, pontosan szerkesztett tudósi munka.

Örömmel üdvözölte az MHTT elnöke, hogy szervezeti kérdéseket is érint a szerzõ; valamint azt, hogy ezúttal együtt jelenhetett meg a légierõ technikai és harctevékenységi oldala.

Dr. Szabó Miklós megköszönte a könyvtárnak a bemutató szervezését, s megjegyezte Dr. Szabó József nyá. vezérõrnagy úr felé fordulva, hogy egyikük sem gondolta, hogy ilyen hosszú éveken át támogatja majd témáját. A szerzõ kezdeti nehézségeirõl beszélve elmondta, hogy szinte mindenki le akarta beszélni a témáról, ám õ mégis ezt választotta. Kutatása kapcsán említette, hogy nagy terjedelmû feldolgozatlan anyagot kellett átlapoznia (kb. 2000 oldalnyi adat), feldolgozni, célja volt, hogy a jövõ kutatói már támaszkodhassanak ezekre a levéltári kutatásokra. Kiemelte, hogy a jelen munka tartalmazza a kandidátusi és nagydoktori értekezéseinek egyes fejezeteit, ám sok segítséget kapott a mû egyéb részeinek megírásához is.

A szerzõ érdekesnek találta a légierõ történetében fellelhetõ lélektani vonatkozásokat, példaként említette András Sándor repülõ-vezérkari alezredes (akkor) magánnaplójának példáját is. Itt találkozhatunk ugyanis azzal a jelenséggel (ami az egyébként szépirodalmi értelemben vett napló mûfajtól is igen eltérõ jelenség - S. K.), amikor a naplóíró egy-egy nagy (szinte élete végéig feldolgozhatatlan) lélektani hatású esemény napjához pótlapot vagy esetünkben pótlapokat (!) is tûz.

Dr. Szabó Miklós összehasonlította a légierõ jelenlegi helyzetét a történelmi állapotokkal, ezután a jelenlévõk néhány kérdésére reflektált.

Elmondta, hogy igyekezett a témát tisztességgel feldolgozni, a lehetõségekhez képest, egyetlen kérdésben azonban megalkudott: kérte, hogy a Hõsi Halott-kérdést tegyék helyre. Tájékoztatta a jelenlévõket arról is, hogy a mostani kiadás csupán néhány idõközben felbukkant töredékkel bõvült. Beszélt a szerzõ a nem hivatalos forrásokról is, elmondta, hogy igyekezett azokat feltüntetni, jövendõ olvasóira bízva ezen tények, adatok kontrázását vagy megerõsítését. Válaszaiban kiemelte: az 1938/39-es Repülõ Szabályzatot a maga idejében korszerûnek tartja, a légierõ tagjai tehát igen felkészültek voltak e témában. Sajnálattal említette, hogy az iratok meglehetõsen hiányosak, sok közülük elveszett, ahol lehet azonban mégis megpróbálta bemutatni az elképzeléseket.

A légierõ képzése kapcsán a szerzõt Dr. Szabó József nyá. vezérõrnagy is megerõsítette, visszaemlékezett volt tanáraira, akik még szolgáltak a Magyar Királyi Honvéd Légierõnél. Szerinte ügyeltek arra, hogy az elmélet és a gyakorlat mindig összhangban legyen egymással. Ma azonban - szerinte - nagyobb gondot kellene fordítani a képzésre, aminek elõnyeként európai példákat említett: Egyes országokban ugyanis (Hollandia, Belgium stb.) négyszer annyi repülõmérnököt képeznek, mint amennyire szükség volna, ezek a mérnökök azonban jól hasznosíthatják a légierõnél szerzett tudásukat más területeken is.

Dr. Iván Dezsõ, a téma szakértõje elmondta, hogy õket még a Magyar Királyi Honvéd Légierõnél képezték ki, ám abban a képzési rendszerben, ami az 1930-as, 1940-es évek technikájára épült. Véleménye szerint természetes, hogy voltak e képzésben is hiányosságok, ám az oktatói gárda nagyobb önállóssággal bírt, mint a késõbbi szovjet kiképzésen. Két megjegyzést még tett, miszerint a Repülõ Szabályzaton kívül más okmány nem állt akkoriban rendelkezésükre, a képzés pedig sokkal inkább egyénre irányultabb volt.

Dr. Ács Tibor a mûvet értéknek nevezte olyan értelemben is, hogy szinkronban áll azzal a ténnyel, miszerint a polgári légierõ nemcsak szakembereit kapta ettõl a légierõtõl, hanem igen erõsen hatott is rá.

Dr. Szabó Miklós egyetemi tanár, rektor pedig egyike azon tudósoknak, akik több nyelven is megjelentetik mûveiket; hírnevet szerezve ezzel Magyarországnak...

Sárosi Kinga